Hogy lehet heti 5 napban 8 órát kibírni a munkahelyen?

Hát én úgy vagyok 8 órába, hogy nincs gép, nem olvashatok, csak ülök egész nap tök értelmetlenül, mert nem csinálhatok semmit amíg nem végzek el egy sulit hozzá, de ahhoz meg 3 hónapot kellett így dolgoznom.

Egyedül voltam, nem volt nagyon ott senki ,így csak én voltam meg a gondolataim... ölni tudtam volna egy netért bármennyire is unom már a netezést, vagy egy könyvért vagy zenéért...

Szóval nekem már az is maga volt a menyország, ha 2 órára le tudtam foglalni magam, de iylen volt 2 hetente 1 szer kb.

Azt hittem nyugtatni fog a viszonylag jó fizu a semmirét, de nem. Kis hiján már teljesen becsavarodtam.

Szerencsére ha már rendesen dolgozhatok itt az egyáltalán nem lesz unalmas, de ez a 3 hónap maga volt a pokol.

Sose gondotlam volna, hogy mekkora áldás lehet egy kis internet vagy valami... Mert a suliba az utolsó évem is iylen pusztulat unalmas volt, untam mindent, hiába volt ott a net, de msot már tudom milyen ha nincs semmi... 10 szer rosszabb.

31. vagyok

At kifejlejtettem, hogy leginkább miért bírom ki... voltam már pörgősebb munkában eladóként. Na, azt soha többet. Akkor inkább legyen unalmas. Annyiból jó volt eladónak lenni, hogy megtapasztaltam, miért érdemes továbbtanulni és hogy én hogyan viszonyuljak az eladókhoz. Semmi normális szünet pisilésre se; mivel plázás standnál voltunk, azt hitték, én vagyok az infópult és köszönés, kérés nélkül kérdeztek mindenfélét; a cigányok megpróbáltak pénzt lopni a kasszából; a főnököm egy tipikus proli piás kisvállalkozó volt; sok vásárló kb. csicskaként kezelt és azt hitte, felsőbbrendű; többet dolgoztam, mint amennyiért fizettek nekem és sorolhatnám... és mellette a fizetéssel kitörölhettem a seggemet, kb. ahhoz képest egy kis unatkozás maga a mennyország.

"utána többször is átmentem a főkönyvelőhöz, hogy szóljak neki, unatkozom, de sosem volt"

Elképzelem, ahogy mondod neki:

"Főkönyvelőúr, unatkozooooom!" :D

Nézd kérdező, örülj, hogy ilyen munkahelyed van, és gondolom nem is keresel olyan rosszul! Mások kidolgozzák a belüket, a főnök meg a munkatársak szemetek, és még a fizetés is kevés! Sokan cserélnének veled.

Kérdező láttam kíváncsi vagy, ki élvezi a munkáját.

Hát én nagyon. Műszaki eladó vagyok egy áruházban, sosem unatkozom. Általában sok ember vesz körül, nyüzsi van körülöttem, ami nagyon jó. Ha egy kis magányra vágyom, vagy szívesen benyomnám a "pause" gombot, akkor kimegyek tölteni, vagy valami más, összpontosítást nem igénylő feladatot csinálni, és közben álmodozhatok. Ha nagyon nincsen munka sem vásárlók, akkor jókat lehet beszélgetni a kollégákkal. 7 éve csinálom, és egyszerűen imádom.

Előtte olyan helyen dolgoztam mint te, ugyanannyi pénzért, mint most. Kb. 2 hónapig bírtam, de már az első nap sírva jöttem haza, hogy én ezt nem bírom, én ott meg fogok bolondulni, halálra untam magam, pedig az elődöm összes ügye rám maradt, mert az utolsó fél évben szó szerint semmit nem csinált a cégnél azon kívül, hogy levegőt vett.

Tudom miről beszélsz. Én egy irodában voltam a főnökömmel, aki ha bent volt, folyamatosan beszélt, de folyamatosan mindenféle marhaságokról. Műszaki igazgató asszisztens voltam, de 80%-ban csak adminkodtam, rendeléseket vittem fel, igazoltam vissza, ajánlatokat írtam, szóval szimpla adatrögzítés. Mivel a főnökömön keresztül kaptam a "munkát", ha Ő nem volt, akkor meló sem nagyon. Kevesen voltunk az irodában, egyetlen egy kolléganőm volt, azzal sem sikerült kijönni.. borzasztó rosszindulatú, arrogáns, féltékeny, parancsolgató volt. Szinte minden egyes mozdulatomba bele kötött. A fiúkkal érdekes kijöttem, velük soha nem volt semmi gond. Az elején tök jó volt, (az első 'irodai" melóm), aztán ahogy teltek a napok, egyre rosszabbul éreztem magam. A kolléganő miatt is, mert folyamatosan cs.sztetett, meg így az egész miatt. A végén már gyomorideggel mentem be, konkrétan untam az életem, de viszonylag jó volt a pénz, így mindig azt mondta, ki kell bírni. Aztán 2 év után dobbantottam, elegem lett. Marha fiatal vagyok még ahhoz, hogy már most besavanyodjak és csak fussak körbe-körbe a mókuskerékben, mivel ugye fejlődni sem igazán volt lehetőség, sem előrelépni, egy helyben toporogtam, kikészültem. Szóval felmondtam, kb 3 hete vagyok itthon, munkát keresek, de soha nem volt még ilyen jó a közérzetem. :-D Összeszedtem magam és újult erővel indulok el bármerre is sodor az élet. :-)

22L