Hogyan jössz ki egyedülállóként albérletben (lakás) egy 140 ezer nettó körüli fizetésből? (Aki ennél többet keres az ne írjon)

Én meg mindig másokkal béreltem. Nem kell valami eszement nagy alkalmazkodásokra gondolni, annyi, hogy ha a másik pihen, nem óbégatsz, és a saját retket fel kell takarítani. Azt hittem, ez alapdolog...

Így baromi jól ki lehet jönni még az én 110-es fizetésemből is. És mivel munka mellett tanulok, nagyjából csak egy lyukra van szükségem, ahol alhatok és tanulhatok éjjel.

Abban tökéletesen igazad van, hogy nem kellene ennek így lennie. De mivel a kérdés nem arra irányult, hogy jól van-e ez így (nincs), hanem arra, hogy hogyan lehet megoldani ezt a helyzetet, arra válaszoltam. Én máshogy biztos nem tudnék lakni, nem viselném el, hogy nincs pénzem mondjuk csirkét enni.

140 ezerért, egyeüdl Budapesten, ne is haragudj,d e ne legyenek igényeid. Minimálsian keresek többet huszonévesen, de nem tudok kivel összeköltözni, nyomorgni hülye lennék, maradok itthon, legalább spórolok. Kizárülag akkor tudnék lelépni, ha lene még legalább 1 lakótársam, akivel lehet felezni a kötlségeket, így van most 3, de legalább megvagyunk békésen egymás mellett és nem krumpkit meg rpát eszem egész évben. Az és a nyomorgás rövid úton meg fog ölni, az az igazság. Beteg leszel, pénzed nincs gyógyszerre szinte, a táppénz miatt még kevesebbet keresel... Egyenes út lefelé.

El kell döntened, hogy neked mi a legfotnosabb, hogy menekülhess otthonról, független legyél, de nyomorogj vagy alkalmazkodsz kicsit másokhoz és szintén szabad vagy vagy pedig maradsz otthon.

"Aki ennél többet keres az ne írjon"

Miért ne írhatna? Attól hogy kétszer ennyit keresek, simán kijöhetek az általad írt összegből is.

"Nem azért melózok egész nap meg túlórázok hogy utána még egy idegenhez alkalmazkodjak."

Még mindig jobb alkalmazkodni egy idegenhez, mint örök gyerekként maradni a szülői házban, vagy inkább lakok mással, de ne kelljen éheznem és kölcsönkérnem hónap végén.

"ha egy kedves aranyos nő lenne a lakótársam akkor mindjárt más a helyzet :P"

Mondod ezt addig, amíg el nem kezdi felhozni a pasiját, vagy a barátnőit. Hidd el, egy kedves lánnyal még rosszabb lakni.

Amúgy az én véleményem az, hogy nem kötelező senkinek "kulimunkát" végezni, törekedni kell a fejlődésre, tanulni, hajtani kell, igazából csomó ismerősöm van, aki olyan munkát végez, amit soha nem tanult előtte, csak miután felvették és még jól is keresnek vele.

Amúgy nekem nagyjából így néz ki a dolog:

50 ezer albérlet, rezsivel, 1 szoba

10 ezer bérlet

60 ezer körül lehetnek a kiadásaim, bevásárlások, stb

10-20 ezer elmegy mindenfélére, ruha, sport, hirtelen kiadások

300-as fizetésből olyan 160-180-at félre tudok tenni egy átlagos hónap után, tehát 120-140-ből kényelmesen megvagyok, és nem vagyok spórolós, napi szinten kajáldában eszek, pizzát rendelek, desszert, kóla, stb. Azt mondom, hogy egy jó 20 ezret még gond nélkül spórolhatnék h magamra főznék, és nem vennék egy halom amúgy is egészségtelen szart.

Lakótárs néha idegesítő vagy épp zavaró tud lenni, de alapvetően mivel ő is dolgozik, nagyjából heti egyszer találkozunk, ennyit meg be lehet áldozni. Totál önálló albérletben mondjuk én sem tudnék semmit félretenni.

"nemi életet élnek és erről az egész lakóközösség akusztikus információkat szerez?"

Normális ember képes kulturált formában is nemi életet élni, felfogva hogy nem egy állatkertben van. Aki meg nem, az amúgy sem fogja vissza magát.

Százezredik ilyen kérdés. Fel kéne már fogni, hogy a világon nincs olyan ország, ahol átlag alatti fizetésből fogsz saját lakást fenntartani a fővárosban EGYEDÜL. Aranyapám így Berlinben, Londonban, stb. se tudnál egyedül meglenni egy lakásban. Ha feltétlenül egyedül akarsz lakni, akkor két lehetőséged van:

- Többet keresel (képzed magad, munkahelyet váltasz).

- Lejjebb adsz az igényeidből. Jó neked a külvárosi vagy a kisebb, kevésbé szép lakás is.

Én se meg az ismerőseim se egyedül bérlünk albérletet, pedig sokkal többet keresünk annál amit leírtál. Addig nyújtózkodik az ember, amíg a takarója ér.