Kenytelen vagyok elmenni egy gyarba dolgozni mi lesz ott velem meg fognak mutatni mindent?

#14

Nem nézem hülyének. A mentális állapot sokféleképpen sérülhet, és nyilván akiből ekkora frusztrációt vált ki egy teljesen hétköznapi dolog, úgy mint egy idegen helyen való tájékozódás, annak van valami problémája.

"Kérdező, nem akarlak elkeseríteni, de ha neked már ezekkel a dolgokkal gondod van, akkor mi lesz majd a kollégákkal, pláne, ha összekerülsz valami igazi alja néppel? (ugyebár gyárról beszélünk)"

Szerintem nem így kéne hozzáállnia. Így csak még jobban félni fog.

"Ha látják rajtad, hogy befele forduló, zárkózott személyiség vagy, és mindent eltűrsz, jó eséllyel kezdenek majd el szórakozni veled."

Ha pedig látják rajta, hogy befele forduló, zárkózott személyiség, aki kiáll magáért, jó eséllyel ki akarják majd nyírni. Nem a befelé fordulás a fő ok. Hanem hogy nem röhög a vicceiken. Nem érzik rajta, hogy csapattárs lenne. valójában az, csapattárs (hiszen rendesen végzi a munkáját), de magában dolgozik. De a többieket zavarja, hogy nem beszélget velük, frusztráltak lesznek, nem értik az okát, hiszen nekik be nem áll a szájuk. Ha bejönne dolgozni hozzájuk egy öltönyös fickó, aki a felső tízezerből való, és aki egyáltalán nem félénk vagy visszahúzódó, azt is kicsinálnák, mert nem értik a viselkedését. Nem értik miért nem b*@*zdmegol, nem értik miért nem nevet a disznó vicceiken, miért nem áll be közéjük. És sajnos számukra eltérni a többségtől nagyobb bűn, mint valami bűnt elkövetni. Lehet szidják a tolvajokat, szidják a bűnözőket, de a legjobban képesek azt utálni, aki nem ártott nekik semmit.

"És igen, sajnos vannak olyanok, akik a kezdő kolléga tanácskérő kérdésére nem képesek normálisan válaszolni."

Akkor majd nem attól fog érdeklődni.

"De ha te ilyen vagy, hogy semmit nem tudsz magadtól megcsinálni, az még extrán adja majd az olajat a tűzre, hogy rádszálljanak."

Lehet velem van a baj, de én sosem szálltam rá olyanra, aki nem ártott nekem. Nem tudom miért szálljak rá olyanra, aki nem ártott nekem, amikor az uszító nagyszájú kolléga sokkal nagyobb eséllyel támadna hátba engem is.

22: Nekem áldozati tapasztalataim vannak. Én protekciósan kerültem be szalagmunkára egy gyárba, ahol az öregem régebben felsőbb beosztásban dolgozott, akkor már nem volt ott. Már eleve ez olaj volt a tűzre, mert hogy "valakinek a s**ge vége voltam". És ugye tudták rólam, hogy én sokkal jobb anyagi körülmények között élek, felsőbb társadalmi osztályban, és ebből kifolyólag sokkal jobban kijövök ugyanabból a fizetésból. Azért is beszóltak, mert drágább fajta ételt ettem. És valóban, az sem tetszett nekik, hogy én nem szállok be a semmitmondó beszélgetéseikbe és alpári poénkodásaikba, és hogy úgy általában nem osztom meg velük a magánéleti dolgaimat. Már én sem értem, mi a fenének maradtam ott több, mint két évig.

Ahogy mondtam, nem szándékom ijesztgetni a kérdezőt, de szerintem jobb, ha kalkulál evvel, mintha váratlanul szembesül, ahogy velem történt. Emlékszem, naív módon azt hittem, hogy a középsuli befejezésével egyszer s mindenkorra vége a szívatásoknak és megalázásoknak, mert hogy a munkahelyeken már felnőttek dolgoznak, és azok nem csinálnak ilyet. Nem kicsit tévedtem.

Kérdező, fogadd meg a tanácsaimat!! (20 tanácsot gyűjtöttem össze)

1. Senkivel se beszélj csúnyán! Senkit ne utasíts vissza, ha akármi miatt közelednek feléd, elegyedj velük beszélgetésbe.

2. Ne ordíts, de ne beszélj halkan se. Mindenkinek köszönj, barátságosan!

3. Ha valami rosszat mondasz, az futótűzként fog terjedni, éppen ezért senkiről ne mondj semmi rosszat.

4. Azt, hogy felnőtt létükre ok nélkül ártatlan embert bántanak, azt felhozhatod akármelyiküknek, de csak idővel.

5. Kisebb dolgok miatt ne sértődj be, lehet sokszor úgy is meg fognak bántani, hogy észre sem veszik.

6. Mindig húzd ki magad. Sose lógasd a fejed, ha tudsz, akkor kicsit álljon mosolyra (kedves mosolyra) a szád, de ne vigyorogj.

7. Ne csinálj úgy, mintha kemény lennél, ne menj erőszakosan, (ne feszíts), és ne nyomj el senkit, de menj határozottan. Erősítsd a tested.

8. Ne lazsálj, mindig csinálj valamit. Próbáld túldolgozni őket. Munka közben ne beszélj. Tudatosítsd velük, hogy neked első a munka (ezért kapod a fizetésed).

9. Legyél büszke arra, ha valamiben különbözöl tőlük, de ne vágj fel vele.

10. Soha ne dicsekedj semmivel. Bármi rosszat kérnek tőled, utasítsd vissza.

11. Bármi rosszat akarnak csinálni, kérd meg őket, hogy ne tegyék, mert ezzel csak fájdalmat okoznak másnak, és nagyon fogják bánni, ha majd lebuknak.

12. Ha beszélgetni akarnak, hozd föl a te saját témáidat (akár tudományos, akár hétköznapi, akár filozófiai, akár politikai). Ha megunják veled a beszélgetést, akkor később már nem akarnak beszélgetni veled, így szóbeli inzultációk sem lesznek.

13. Köszönj meg mindenkinek mindent. Bármit kérnek szívesen adj.

14. Aki veled rendes, azzal te is mindig legyél az. Aki veled nem rendes, azzal legyél passzív, szard le, és ne is segíts neki.

15. Ne ijedj meg tőlük. Ne ijedj meg senkitől. A munkától se. Sose sopánkodj.

16. Legyél őszinte, mond ki az érzéseidet, de soha ne bánts meg vele senkit. Ne pletykálkodj.

17. Ne beszélj nyávogva vagy vékony hangon, de ne is mélyítsd el a hangon.

18. Tiszteld a főnökeid, szó nélkül csináld meg amit mondanak, és ne beszélj vissza nekik. Az erőszakos ordibáló főnökökkel, akik diktátornak képzelik magukat, lehetsz passzívabb. A nyugis, rendes, normális főnökkel ne élj vissza, örülj neki, hogy van egy normális főnököd.

19. A hajviseleted, arcszőrzeted, különbözzön az övékétől. Lehet ők sem örülnének, ha olyan lenne, mint az övék.

20. Az első az, amit a főnök kér. Nem vagy összenőve a munkatársaiddal, munkaidő után ne kocsmázz, stb, hanem készülj fel a következő munkanapra (egyél sokat, rendesen tisztálkodj, aludd ki magad rendesen).

Had szóljak kicsit én is hozz.

"Emlékszem, naív módon azt hittem, hogy a középsuli befejezésével egyszer s mindenkorra vége a szívatásoknak és megalázásoknak, mert hogy a munkahelyeken már felnőttek dolgoznak, és azok nem csinálnak ilyet. Nem kicsit tévedtem."

Sajnos ez nem így van. Aki fiatalon csak abban tud élni, hogy bántsa, piszkálja a másikat, esetleg szándékosan gonoszkodik vele, az felnőttként is sok esetben ilyen lesz. Vannak kivételek, akik ráeszmélnek, hogy mit is csináltak, és akik megváltoznak (akár azért, mert velük is elkezdenek szemétkedni, és rájönnek, hogy milyen pocsék érzés). De a többségnek nem esik le, hogy milyen szar lehet most annak, akit piszkálnak (piszkálnak? dehogy, inkább kínoznak), másrészt sokan tényleg azt hiszik, hogy nekik ez a dolguk. Ebben nőttek fel, azt hiszik egy férfinek ez a dolga. Valaki pedig csak túl gyáva visszaadni a sérelmeit annak, akitől kapta, és inkább olyat kezd el cseszegetni, aki neki nem is ártott. Tudom, mert kisgyerekként én is így voltam. Emlékszem, mikor az óvodában valaki belém kötött, vagy bántott, én is random keresetem valaki, akibe bele tudtam kötni, mert nem gondolkodtam, és így vezettem le a frusztrációmat (meg azt, hogy legszívesebben kinyírnám és felgyújtanám azt, aki bántott). Valójában most is így vagyok, ha valami rossz dolog ér, vagy igazságtalanul bánnak velem, sokszor úgy érzem hogy ugyan én miért ne köthetnék bele másba. De mindig észbe kapok, és minél előbb lenyugtatom magam.