Új munkahely, új emberek. Mindenhol ilyen bunkók, hogy nem is köszönnek?

# 9

No, a végén még kellemesnek nevezed a helyett:D Már nem mindenki bunkó...

Ilyen kevés leírásból, ennyire tudtam gondolni...

Mi a frászt csinálsz, ami bunkó magatartást igényel ott?

Lehet a fejétől bűzlik ott a hal....követelmény ez.

A 'kopaszokat' mindenhol agyonszivatják ez alap! ha bírod maradhatsz, ha gyenge vagy kilépsz ,ennyi.

Ha nem köszönnek én a helyedben maximum 2x köszönnék előre és aztán beszüntetném az egyoldalú köszöngetést.Nem vagy a csicskájuk alárendeltjük hogy megalázkodj! Ha kérdésed van azt meg a főnöktől kérdezd ,ne a kollégáktól mert nekik nem érdekük segíteni hiszen egymás ellen vannak,egymás eltaposása a feladatuk, hogy előrébb kerüljenek.

Na ha ráérnék beszívatnám őket.

Ne köszönj, ne legyél nyálas, viszont mutasd meg, hogy profi vagy hadd irígyeljenek.

Majd mennek tanácsért meg haverok lesznek.

És ugass bele mindenbe ha van jobb ötleted hadd őrjöngjenek.

Sztem arról képzelődnek h te egy kis laikus vagy ők meg a profik.

A nem köszönőkre külön gondod legyen: köszönj többször amíg elhaladsz mellettük

Nagyon sok helyen az a legalapvetőbb probléma szerintem, hogy a közvetlen főnök nem karolja fel az újoncot. Úgy kéne kezdeni, hogy körbevezetnek az irodákban, a szervezeti egységeken és bemutatnak, hogy te vagy xy és mostantól ezzel fogsz foglalkozni. Mosolyogsz, üdvözlöd őket, 3 perc bájcsevej, majd tovább álltok. Ha ez meglenne, szerintem sokkal kevésbé állnának hülyén az emberek más emberekhez. Nálunk ezt látom. Középvezetőként vadidegen ember írogat nekem feladatokat a szomszéd irodából... Sokszor el sem jut az agyamig, hogy ki ez és miért oszt nekem feladatot. Meddig tartana, ha a vezetője áthozná és bemutatná, hogy ne lepődjek meg, ha e-mailben feladatot kapok tőle. Persze ebben az esetben úgy is állok hozzá én is, pedig ez abszolút nem az újonc hibája.

Annak idején én is megtapasztaltam ugyanezt a saját bőrömön. Nem vittek körbe, nem mutattak be. Mindenhol nekem kellett gyors bemutatkozást megejtenem mielőtt elmondtam mit is akarok itt. Rohadt kellemetlen volt, ráadásul elkönyveltek valami egós baromnak és nem is segített szívesen senki. Fél évembe telt mire elkezdett megváltozni az emberek véleménye rólam. Azóta nem gyomorgörccsel megyek. A mai napig fennhangon megjegyzik mennyit változott a hozzáállásom, közben meg a frászt. Én mindig is ilyen voltam, csak senki nem engedett magához közelebb, senki nem nyitott felém. Véleményt persze aktívan alkottak... Miután elkezdtek nyitni, rájöttek, hogy nem vagyok ördögtől való, maradtam. Ma már azt látom érdemes volt, de a mai napig nem tudom hogy voltam képes kibírni azt a félévet. Hatalmas küzdés volt részemről.

Te tudod, hogy a te munkahelyed ezt megéri-e. Megéri-e megpróbálni nyelni és maradni, megadni az esélyét, hogy jobb lesz, vagy inkább tovább kell állni.

Ha ők nem tudnak visszaköszönni, nehogy magadra vedd. Ők magukat minősítik, bunkók, mogorva emberek, neked ezen csak nevetned kell, hisz ők nem tudnak boldogan élni.

Ha pedig egymásra vagytok utalva, és nem válaszolnak, akkor kérdezz agresszívebben, hangosabban, mivel egy rohadt munkahelyen vagytok és ez a dolguk, és mondd nekik, hogy most óvodásat játszanak hogy nem válaszolnak, vagy mi a bajuk van?

Kezelned kell a helyzetet, aki bunkónak néz azért mert kiálltál magadért így járt, de ez így szenvedés lesz ha nem teszel ilyen lépéseket.