Munkavállaló blamálja magát maradhat a helyén ha van gerince?

4-es vagyok

Nem egészen így zajlott, csak nem akartam regényt írni :)

Elsősorban a felettesemmel volt problémám, és a légkörrel, amit teremtett. Mivel egy multiról beszélünk, ezért az anyagi és egyéb juttatások annyi amennyi-de ezzel nem is volt gondom.

Tulajdonképpen a főnök nem főnöknek való, a se@@nyalókat nagyon szereti maga körül, az őszinteséget kevésbé. Eleinte azt mondta megpróbál változtatni-ez nyilván nem sikerült. Aztán mivel teltek a hetek-hónapok azt hitte, hogy nem gondoltam komolyan, aztán mikor egyik du szóltam, hogy reggelre az asztalon lesz a felmondásom, akkor eléggé meglepődött :) Igazából ha tudott volna mivel, visszatartott volna.

Tulajdonképpen számomra az a lényeg az egészből, hogy aki fel akar mondani, az mondjon fel, feleslegesen ne hangoztassa :) Én csak azért szóltam előre, hogy keressen a helyemre mást, mert nem olyan pozícióban dolgoztam, ahova egyik napról a másikra beült akárki.

Nagyon nagyon sok ilyen ember van, szerintem szinte minden munkahelyen. Én megkérdeztem volna tőle, hogy "na most akkor mi lesz?", és ennyivel le is tudtam volna, nem pörögnék azon, hogy a kollégám mit miért és hogyan csinál.

Lehet, hogy panaszkodott a főnöknek, hasznos munkaerőnek bizonyult, ezért kapott egy kis fizetésemelést, hogy betömjék a száját. Nem kell mindenkinek mindent tudnia.

Azt kell ép ésszel felmérni, hogy mennyire vagyok fontos munkaerő. Ha nem vagyok az, akkor nyilván nem állok oda nagy pofával a főnök elé, hogyha nem ad pénzt, akkor elmegyek. Ha tudom magamról hogy fontos, már-már nélkülözhetetlen vagyok, akkor minden további nélkül. Mindenki pótolható, de sokkal nehezebb találni egy új embert és nulláról betanítani, mint megtartani a régi, jól bevált munkaerőt néhány plusz tízesért.

Egyébként ahogy valaki itt már írta, annak idején nekem is a közvetlen főnökömmel volt problémám. Hihetetlen stílusa volt. Kb. fél éve voltam a cégnél, amikor kimutatta a foga fehérjét. Olyan szinten képes volt feltuningolni az agyam, hogy egy ilyen alkalommal autóba ültem és balesetet szenvedtem. Emberileg egy nulla volt, amikor átkattant. Két hetente volt egy napom, amikor fogtam egy nyugtató teát és beültem a foglalkozás egészségügyi orvosi rendelőbe 20 percre, ahol megnyugodhatok, kibeszélhetem a problémát. Persze mint utóbb kiderült, titoktartás nulla, az igazgatónk tudta, hogy kikészít idegileg (ahogy mindenkit a csoportban). Egy szép napon behívott magához az ügyvezető és beszélgettünk. Sokszor hangoztatta, hogy tartsunk ki, velünk szeretne dolgozni, nem ezzel az emberrel, de olyan a hátszele, hogy nem tudja egyelőre kitenni. Két hetente hívott be magához beszélgetni, hogy lelket öntsön a csapatunkba és ne mondjunk fel sorban. Az utolsó két hónapban már bőgni tudtam volna, egyértelműen elmondtam, hogy a közeljövőben vagy ő fog menni, vagy én, mert ezt nem lehet elviselni. Aztán egyszer csak kitették és az volt életem legszebb napja. Azóta nyugi van és imádom a munkahelyemet, ahogy a jelenlegi főnökömet is!