Mit tegyek? Már most félek a munkahelykereséstől!

A magyar ember hajlamos állandóan panaszkodni.

Mártírt csinálni önmagából, hogy mindenkinek jó, csak neki xar.

Abból indulj ki, hogy a suli olyan, mint az élet, csak kicsiben.

Széthúzás, sok munka, stb, stb.

Nagyjából minden igaz, amit leírtál.

De most is felelős vagy a suliban a munkádért. A nagybetűsben annyival egészül ki, hogy önmagadról kell gondoskodnod.

De nem feltétlenül kell, hogy rossz legyen az élet.

A jó életért meg kell küzdeni.

Jól kell tanulni a suliban, hogy jó szakmád legyen és szélesíteni a látókörödet, hogy ne csak papírod legyen, de eszed is az élethez. Mindez csak hozzáállás kérdése.

Ha kitűzöl magadnak egy célt és azért megküzdesz (keményen kell küzdeni az tény) akkor nem kell hogy olyan rossz legyen, mint ahogy sokan beállítják neked.

Aki visszasírja az iskolát az általában azért teszi, mert ott valahol valamikor valamit elcses.ett és már nem tud rajta változtatni.

Már most kezdj el spórolni zsebpézből, nyári munkából stb arra, hogy ne is kelljen lehetőleg alkalmazottként dolgoznod, hanem vállalkozz valamit és a magad ura legyél, ill a saját rabszolgád 😂

Én tanult emberként taxis vagyok, és őszintén sajnálom a tanulásra pazarolt éveim egy részét.

Ha alkalmazott vagy és nem vállalkozó, akkor igaz, hogy ott lesz a bizonytalanság, higy kirúghatnak, de ugyanakkor a sulinál mindenképpen jobb lesz annyiból, hogy reggel bemész, lenyomod a műszakot, és otthon nem kell vele már nagy eséllyel foglalkoznod. Persze vannak olyan pozíciók, ahol a "melóddal élsz", aztal kelsz aztal fekszel, de javarészt nem jellemző.

Nekem is van egy állandó utasköröm, de ha letámasztom a ház előtt a taxi, kikapcsolom a telót, és onnantól aznap hívják a nagyanyjukat 😂

És nem utolsó sorban szint új járok dolgozni ahogy jólesik.

Akkor elmondom hogy míg a suliba gyomorideggel jártam be a kiszámíthatatlan tanárok miatt addig a munkahelyemen teljesen nyugodt vagyok. Mivel a házi feladatokkal szemben a munkából nem is kell semmit hazavinnem így több a szabad időm is és kipihentebb is vagyok.

Igazságtalan tanáraim nekem is voltak. Durvább főnököm is. De mivel megtehettem ezért ott hagytam. Tudom, nem mindenkinek adatik meg az ilyen lehetőség. De ha mégis akkor meg lehet lépni. Nem kell egy munkahelyen lehúznod az egész életed. Én is váltottam mikor nem tetszett, és most egy nagyon kedves kis cégnél dolgozok ahol jó a légkör és a főnök is kedves.

Széthúzás mindenhol van. De ha normális helyre kerülsz akkor az emberek meg tudnak lenni egymás mellett. Én se kedvelek mindenkit, és engem se kell hogy kedveljenek. De simán elkerüljük egymást és jól megvagyunk. Nincs ezzel baj.

8, 12 és 14 óráztam is már. Jelenleg 8 vagy 9 órázok. Így nagyon jól keresek, azért. Ha megelégednék egy szolidabb életmóddal akkor simán bejárnák 4-6 órákra. De meg kell mondanom neked hogy a munka amit jelenleg csinálok sokkal kevésbé leterhelő ilyen nagy óraszámban mint annak idején az iskola. Emlékszem középsuli után minden nap aludnom kellett délután egy órát, mert képes voltam a BKV-n akár állva elaludni. Most 5-re hazaérek és ott az egész délután.

Munkahelyről nem hordom haza a munkát. Persze teljesíteni kell itt is. De nem találja ki a főnök egyik napról a másikra hogy 40 oldalból feleltet.

Szabadság az igaz. Tényleg nem sok. De legalább többé-kevésbé akkor veszem ki amikor én szeretném.

Régen én is féltem. De hidd el hogy akik ezeket a mondatokat hajtogatják csak mártírkódnak inkább. Most tanulj jól, és ha jó döntéseket hozol akkor jó irányba fog menni az életed.

Nem akarlak elkeseríteni, de valóban ennyire szörnyű a felnött, dolgozó emberek élete. Sőt sok helyen még ennél is szörnyűbb. :/ Legalábbis a beosztottaké mindenképpen. Jó persze vannak ritka kivételek, de a többség csak kényszerből szorul rá a munkára, hogy ne haljon éhen, és hogy fizetni tudja valahogy a csekkeket. Csak főnöknek érdemes lenni manapság /is/, bár persze ezt nem mindenki teheti meg.

Szóvalj inkább tanulj minél többet, hogy ne legyél beosztott egy munkahelyen sem majd.

A dolgozók, és az egyetemisták is imádnak nagyot mondani, mert ha előadják, hogy nekik milyen szar hozzád képest, akkor többnek érzik a saját kis szánalmas erőfeszítéseidet.

Voltam egyetemista, és dolgoztam sokféle helyen. Egy volt ezek közül bírhatatlan, azt ott is hagytam a fenébe, a többi tök jó volt, a mostanit meg egyenesen imádom.

Az meg külön misét megérne, hogy azért, mert nekik szar (mert képtelenek irányítani az életüket, inkább elfogadják, hogy köcsög a főnök), elvárják, hogy te is fogadd el ezt. Már középiskolában; sőt, kényszerítenek is rá, mert ha te esetleg találsz egy olyan munkahelyet majd, ahol nem köcsög a főnök, az azt jelenti, hogy nekik is lehetett volna erre lehetőségük, és azzal borzasztó lenne szembenézni.

Én szerettem iskolába járni, de miután kikerültem a "nagybetűs Életbe", rájöttem, hogy milyen arcátlanul hzudtak nekem a felnőttek az élettel kapcsolatban, és hogy mennyire el volt nyomva mind az akaratom, mind a biológiai és pszichés szükségleteim az oktatási rendszer által. És nem, nem minden munkahely ilyen, sőt, a többségét még élvezni is lehet, ha meg mégis kifogsz egy gyökér helyet, akkor váltasz.

A szakmád egyébként mi lesz?