"A munka nem az a hely ahol szabad jól érezned magad. " Miért él még mindig ez a tévképzet egy csomó emberben?

Vannak ilyen munkahelyek, akár alkalmazottként is elérhetőek.

Nyilván, kell hozzá magas végzettség, tudás.

A legtöbb fejlesztőcég ilyen, mindegy, mi a profiljuk.

Nekem eddig szerencsém volt, a munkahelyeim nagy részét alapvetően szerettem. Ez talán abból fakadt, hogy általában engem érdeklő dolgokkal foglalkoztam, változatos feladataim voltak, sok új ismeretet szereztem közben, de annak is köszönhető, hogy túlnyomórészt jófej kollégákkal és szimpatikus, vagy minimum elviselhető főnökökkel áldott meg a sors. Játékfejlesztő és hasonló területeken mozgó fejlesztő cégeknél dolgoztam majdnem mindig. Jó hangulatú, családias környezet volt jellemző, sokat röhögtünk, dumáltunk, segítettünk egymásnak, játszottunk, esténként a kollégákkal néha elmentünk céges sörözésre, és némelyikükkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

De más területekről is ismerek olyanokat, akik szeretik a munkájukat. Persze akibe belesulykolták, hogy a munka csak rossz lehet, az eleve negatívan áll hozzá, az mindenhol meg fogja találni, miért nyavalyogjon. Ez hungarikum.

Szerintem aki nem kiegyenesített kaszával indul munkát keresni, az mindenhol meg tudja találni a jó dolgokat.

"Akár lehetne olyan is egy munkahely, de sajnos a való életben tesznek róla, hogy még a legjobban szertetett munkát is megutálja az ember. Kollégák, fizetés, idióta emberek, folyamatos problémák, balkáni hangulat..."

Sajnos, ez teljesen igaz! Magyarországon főképp!

Hiába akarja az ember jól érezni magát, hiába szereti a munkáját, közbeszólnak a fent említett tényezők, van, hogy az összes egyszerre.

Nem mindig rajtunk múlik, előbb-utóbb magukkal rántanak a mocsárba.

A megoldás: addig keresni egy nekünk megfelelő munkahelyet, amíg nem találunk.