A középvezetőknek a legrosszabb?

Az a helyzet, hogy a vezetők élete baromira többrétű. Nem csak azzal kell foglalkozniuk, hogy menjen a munka és teljesítsék az elvárásokat, hanem minden mással is. Az emberei igényeivel, ügyes-bajos dolgaival és igenis közvetlen vezetőként vállalni kell a felelősséget a csapatod tetteiért. Akkor is ha sok közöd nincs hozzá ténylegesen. A te embered, neked kell szankcionálnod.

A szankciók gyűrűznek lefelé. A főnöködtől te kapod a letolást, te pedig továbbad(hat)od.

Állítsd át az agyadat arra, hogy egy csapatként dolgoztok, aminek te vagy a feje, te felelsz azért, ha jól dolgoznak és azért is ha rosszul. A tiéd a felelősség a csapat minden tettéért. Így nem olyan vészes a kétoldalú nyomás szerintem. A felelősségbe lehet inkább belerokkanni, hiszen a csapatom kudarca az én kudarcom. Ezt nem bírja mindenki.

Szerintem a mai vezetőkből ez a szemlélet hiányzik és baromi rossz olyan vezetőnek dolgozni, aki nem áll ki melletted, mint munkavállaló mellett, ha becsületesen teszed a dolgodat.

Én tűzbe teszem a 30 főmért a kezemet, de ugyanezt várom el fordítva is. Ha az egyensúly felborul, nincs értelme a továbbiaknak.

Ha számon kérnek egy beosztottam tettéért, azt nem veszem személyes sértésnek, hisz alapvetően nem nekem szól, én csak a szűrő vagyok, de mivel az én beosztottam, ezért ki más kapna érte, ha nem én? Azért vagyok én a közvetlen vezetője, hogy én vegyem elő érte...

Egy anya sem mondhatja a gyerekére, hogy nem az ő felelőssége, hogy ellopott egy csokit a boltban. Miért nem volt rajta csipogó? Miért nem figyelt a biztonsági őr?

Ez kb. hasonló helyzet.