Miért nézik le ennyire a pályakezdőket?

Most nem tudom, hogy csak az én szakmámban van ez így, vagy általános jelenség. De azt tapasztaltam, hogy hiába tanultam ki azt a szakmát, amivel foglalkozni szeretnék, még gyakorlati helyet sem találtam, mert nincs idejük betanítani. Aztán sikerült elhelyezkednem, de nyilván kevés volt a tudásom, ezeket munka közben sajátítottam el. Egyedül. Nagyon minimális segítséget kaptam, cserébe irreális elvárásokat. Hogy vegyem fel a versenyt a több tíz éves rutinnal rendelkező kollégákkal. Akiknek nyílván nem volt idejük tanítgatni, persze ez nem az ő hibájuk, tényleg. Viszont akkor miért vannak ekkora elvárások felém? A rutin a gyakorlattal alakul ki munka közben. Nem úgy születtem, hogy mester vagyok a szakmámban. Alig kaptam valami megbecsülést, viszont tényleg lelkes voltam, mert magát a szakmát imádom. De a semmibe nézés, nem segítés, csak az elvárások és a türelmetlenség, esetleg a velem szemben megengedett hangnem... kezdi elvenni a kedvemet az egésztől. És szerettem ezzel foglalkozni, nem szívesen adnám fel, mert ebben láttam magam 40 évesen is, viszont nálam is van egy határ. Már nem minősülők pályakezdőnek, van némi rutinom, de így is oda lyukadunk ki, hogy mindent akarnak és azonnal. Olyan a szakmám, ami főként gyakorlaton alapszik.