Csak akkor vagy érdekes ha minden apró-cseprő magányügyi dolgaidat megosztod?

Úgy veszem észre munkahelyemen,hogy sokan úgy tekintenek erre,mint ha valami haveri banda lenne az egész,mint egy kocsmában ahol eldumálnak emberkék.Nincs határvonal munkahely,és magánélet között.Mindent elmondanak magukról a másiknak,amit persze aztán mindenki tud egy idő után,táptalajt adva kibeszéléseknek.Én csak általános dolgokról beszélek,nagyon saját magánügyi dolgaimat,gondjaimat nem osztom meg ott senkivel,mert teljesen más karakterű dolgok,meg persze nem is bízok meg senkiben.Így viszont azt látom,hogy nem is vagyok jó alany nekik a társasághoz,olyan mintha kilógnék a sorból.Eleinte többet mondtam magamról,de aztán rájöttem jobb ha szinte semmit nem mondok,amikor fél füllel hallottam sokszor kit hogyan beszélnek ki.Szerintem ez a helyes amit én csinálok,viszont akkor így mindig én leszek a különc mások szemében ?