Kapcsolatok vagy megélhetés?

Nagyon egyszerű: ne keverjük össze a poharat a vízzel. A vizet isszuk meg, nem a poharat. A pohár csak segít, hogy a vizet megihassuk.

A munka egy eszköz, egy célszerszám a pénz előteremtésére, nem pedig társalkodóhely.

Fontos hogy ne legyen mérgező közeg, sőt plusz bónusz, ha jófej, akár privát barátságot is akaró kollégáid vannak, de ez nem lehet a fő szempont.

A közértet sem aszerint választom ki, hogy milyen színű a burkolókő a padlón, hanem hogy kedvező ár/érték arányban kapjam meg az árukat, jó minőségben és nem nagy távolságban.

Tehát én a jó keresetre szavazok és szabadidőmben élnék magánéletet, társas kapcsolatokat privát barátokkal. Nem a kollégákkal. Velük igyekeznék jóban lenni, de nem keverném őket bele a privát szférámba.

A kettő aránya és tényleges szintje is mérvadó és a távlatok is. Egyedül élőként egy nagyon kicsi fizetés még adhat okot váltásra, de nagyon rossz közegbe váltani is megfontolandó. Kérdés a kettő tényleges aránya.

Jó eséllyel meg mindenhol akadhat egy egy jobb fej kolléga, akivel ki lehet alakítani jó kapcsolatot. Aztán meg idővel megint tovább is lehet állni ha akad egy jobb munkalehetőség, a mai világ úgyis ebbe az irányba halad. Ez nem egy ilyen vagy ez vagy az dolog, nagyon változó mindkét szempontból.

Barátkozni meg úgyse csak munkatársakkal lehet és ki tudod ezt máshol pótolni.

Összességében kell valami egyensúlyt megtalálni, kialakítani. Ez csak egy állás... most.