Miért olyan durvák az eladók az emberekkel?

Én őszintén szólva nagyon unom már, hogy mindig a kib aszott eladókat kell sajnálni, mintha egyedül nekik lenne szar. Hót egyszerű munka, ha nem tetszik neki, akkor menjen el sorjázni egy gyárba, ott szabadok az ünnepek, és nem kell jópofát vágni sem.

Állandóan sajnáltatják magukat, de nem váltanak. Én vallom, hogy mindenkinek olyan állást kéne vállania, ami megfelelő hozzá. Na most, aki nem gondoskodó, empatikus típus, az pl nem menjen kórházi ápolónak. És aki bunkó, vagy nincs megfelelő idegzete, az meg ne menjen eladónak, ugyanis ott él (legalábbis kéne) "a vásárlónak mindig igaza van és a valagát is ki kell nyalni" elv.

A sok idegbeteg, bunkó, flegma, nemtörődöm, lusta eladó miatt viszont ez kikopott, és így egymás életét keserítik meg a vevők és az eladók.

Én is dolgoztam eladóként, pultosként több üzletben is és én is azt mondom, hogy tényleg sz@#r, monoton, unalmas, fárasztó és stresszes is lehet, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez még nem jogosítja fel az embert arra, hogy bunkón viselkedjen vagy minősíthetetlen módon nyilvánuljon meg, esetleg ne végezze megfelelően a munkáját. Egyrészt, azért nem kell úgy csinálni, mintha a frontra lennének kivezényelve minden nap, másrészt pedig ez a saját választásuk.

Én elismerem azt, hogy nem egy könnyű munka, mert (nyilván a konkrét munkától függ) sok mindenre kell figyelni, talpon kell lenni, pakolni kell, és mindenkivel kedvesnek, segítőkésznek kell lenni, ami hosszú távon szintén nem egyszerű, mert az embernek van minden baja és olykor a vásárlók modora is megkérdőjelezhető. Viszont az egy vicc, amit egyes eladók művelnek... Nem csak az ő munkájuk streszes, fárasztó, hanem bizony van még rengeteg más terület, ahol az embernek ugyanúgy jó pofát kell vágnia és emberekkel kell dolgoznia. Bár gondolom, hogy nyilván egy eladó sokkal nagyobb stressznek és feszültségnek van kitéve, mint pl. egy óvónő, aki naponta legalább nyolc órát eltölt 20-30 zsibongó gyerek között, úgy, hogy közben oda kell rá figyelnie, hogy a Józsikának ezt a plüsmackót kell majd odaadni, a Lilikének meg majd így kell befonni a haját, a Sárikának meg majd újra le kell ragasztani a bibit a jobb kisujján, közben fejben kell tartani, hogy majd a gyermekmegismerést és a többi adminisztrációs hülyeséget mikorra és hogyan kell megírni, majd mindezt követően a nap végén a szülők azért számonkérnek majd millió és millió dolgot, rögtönzött "mesedélutánt" tartanak és rádöntik azt a sok sz***t, amivel az aznapi munkájuk során találkoztak és még lehetne sorolni... Akkor egy szociális munkás is biztosan halál nyugodt, elégedett és boldog, mikor azt tapasztalja, hogy már 200. alkalommal magyarázta el az anyukának, hogy reggel fel kell kelni és el kell vinni a gyereket az iskolába, de az még mindig ugyanúgy le se sz***ja, mint első alkalommal vagy amikor nagyon szépen és választékosan elküldik melegebb éghajlatra, mert segíteni akar és a munkáját végzi. Az ápoló is biztosan vigyorogva konstatálja, mikor lehányják. Lehetne még ezt sorolni...

Azok a munkák, ahol emberekkel kell együtt dolgozni, azok sosem lesznek könnyűek. Ez van. Át kell gondolni, ennek tudatában kell dönteni és én még azt sem mondom, hogy előre tudniuk kell, hogy mire vállalkoznak, mert ez nem így megy. Ki kell próbálni és akkor az ember majd megtapasztalja, hogy mit is jelent az az adott munka és ő hogyan bírja, hogyan viseli, mennyire illik hozzá, hogyan tud helytállni stb. Vannak olyan emberek, akiknek nagyon megy és kb. arra születtek, szívesen csinálják és vannak olyanok, akik valami miatt nem tudnak megfelelően teljesíteni és nem nekik való. Ez van, ezt fel kell tudni ismerni és azt gondolom, hogy olyankor el kell dönteni, hogy oké, akkor én csinálom a munkát, ahogyan azt tőlem elvárják vagy pedig akkor inkább keresek egy másik állást. Az, hogy minősíthetetlen stílusban beszélnek a vásárlókkal vagy bunkók, az részemről elfogadhatatlan.

Nem eladó vagyok, de szintén emberekkel foglalkozom elég közelről, és ez egy jó kérdés...

Nem illő dolog az (ártatlan) vásárlón leverni azt, ha más ember bunkó volt, vagy ha fárasztó volt a nap, stb, ugyanakkor emberekkel foglalkozni hihetetlenül stesszes, ezért nem tudom szívből hibáztatni azt sem, akinek néha felforr az agyvize.

Olyan nincs, hogy valaki a hét minden napján 0-24 mosolyogni tudjon, és jókedévben fütyörészve számolgassa a visszajárót, márpedig sok vásárló ezt várná el. Sokszor már azon is megy a hiszti, ha az eladó egy kicsit be van fásulva x óra robot után, arról meg nem is beszélve, ha a kuncsaft értetlenkedésére egy kicsit harsányabban felelnek.

De a helyzet az, hogy szerintem nekünk, vásárlóknak az ilyenek miatt nem kéne hisztizni...

Neked ez semmi. Kijössz a boltból, és már el is felejtheted, hogy egy vadidegen esetleg egy kicsit flegmán válaszolt egy kérdésedre, vagy türelmetlen volt, vagy nem mosolygott olyan szépen, mint ahogy azt te elvártad volna, de az eladónak a hozzád hasonló elégedetlenkedők végtelen sorából áll az élete nagy része.

A nap végén nem te húzod a rövidebbet, hanem ő; neked volt 1 rossz élményed, neki meg ki tudja, hogy mennyi.

Velem is voltak már bunkók eladók, még olyankor is, amikor nekem volt igazam, de most mit tehetek? Álljak le vitázni egy agyondolgoztatott, de végtelenül alulfizetett alkalmazottal? Áh...

Kérdező, te ténleg ennyire ehezen fogsz fel dolgokat vgy csak mgejátszod?

Megnézném, hogy ha csak egyetlen napra betennének téged egy boltba dolgozni, ha nem csak másfél percet, hanem nyolc órát kellene együtt dolgoznod olyan eladókkal, akikről ez a kérdés szól (mert igen, voltak ilyen munkatársaim, és hidd el nekem, ezekkel együtt dolgozni sokkal rosszabb) nyolc órán keresztül jó pofát kellene vágnod ahhoz, hogy a felmenőid emlegetik a parasztok, akiknek még csak vissza sem szólhatsz mert mindig igazuk van, olyan stílusban beszélnek veled sokan, ahogy az utolsó kóbor kutyával nem tennéd, mennyire lennél képes mosolyogva köszönteni a következőt (miközben már gyomorideged van attól, ez éppen miért fog elküldeni a k... a.. ba).

Dolgoztam eladóként, és tapasztalatból mondom, hogy a vásárlók hetven százaléka bunkó paraszt, a maradék harminc százalék az, amelyik méltat minket arra, hogy köszönjön, és ennek a halmaznak a negyede az, amelyiktől kapunk egy jó szót, egy mosolyt abban a nyolc órában, ami a sok paraszt után hihetetlenül jól tud esni, és még tartja bennünk a reményt, hogy vannak normális emberek, akikért megéri ezt az egészet csinálni.

Amíg nem dolgoztál a szakmában, nem tudod, mennyi áldozattal jár, és amíg erről nincs fogalmad, ne kritizálj, hanem állj be és csináld jobban. Utána lehet kritizálni.

17: De ahogy írom, én már többször is tapasztaltam, hogy normálisan, kedves stílusban szóltam hozzájuk, erre ők határparaszt, tahó módon reagáltak. Erre semmi sem jogosítja fel őket. Ne énrajtam vezessék le a stresszt, amit más tirpák vásárló plántál beléjük! Ha ennyire gyenge idegzetűek, válasszanak más munkakört!

Amúgy 10 éve Hollandban élek, itt valahogy kedvesebbek az eladók az emberrel.