Szülők, ti mennyit fizetnétek bébiszitternek jó szívvel, hány gyerekre? Bébiszitterek, ti mennyit kértek, milyen feltételek mellett? Mitől nem érzitek "kihasználva" magatokat? Melyik városról/országrészről van szó?

2000 teljesen reális, ennyit simán megadnék. Esetleg ha rendszeresen lenne szükségem rá (pl. minden kedden elhozni iskolából és vele lenni, amíg haza nem érek) akkor megegyeznénk egy havi fix díjban.

Kétműszakos válaszolónak üzenem, hogy ettől kap idegbajt minden szabadúszó, amikor az alkalmazott elkezdi az alkalmazotti órabért a vállalkozóihoz hasonlítani. Majd ha a te munkakörödhöz is hozzátartozik, hogy neked kell felhajtani az ügyfeleket, és vagy van ügyfél, vagy nincs, vagy van munka, vagy nincs, akkor majd hasonlítgathatod az órabért. Amíg eléd teszik a munkát, és neked csak meg kell csinálni, addig nem.

Az alábbi idézeten joggal

fel vagyok háborodva,

engedtessék meg némi

szakmai kifejtés, tanulságul, arról, hogy

MIT NE tegyenek a kedves szülők és szitterek (és hogy mit igen...)

Idézem a hozzászólót:

"Jó szóval úgy látom le lettem pontozva, mert valami teljesen másról beszélünk. Én ha fogadnék egy bébiszittert, megmondanám hogy az a dolga hogy a gyerek

1) életben maradjon

2) a lakásban maradjon

3) a lakást ne rombolja le

Ezeknek a feladatoknak a megoldásáért óránként 600 ft-ot nagyon bőkezűnek érzek.

Ti valami más dologról beszéltek itt."

Ne haragudjon meg a kedves hozzászóló, de láthatólag még sose vigyázott gyerekre akkor se, ha van sajátja, mert akkor ezek szerint nem törődik vele rendesen.

Ugyanis amit írtál, az esetleg még 8 (inkább 9) éves kortól kivitelezhető esetleg!

Az alatt kizárt dolog az, hogy csak arra kelljen ügyelni, hogy ne haljon meg a gyerek és ne törjön össze semmit!

Ha nem is várna el a szülő különösebb pedagógiai munkát, akkor is elmondható, hogy ha a gyermek minél kisebb (9 éves kor alatt), általában annál több munka, energia kell egy gyerekhez, akkor is, ha csak megőrzés a feladat.

És hogy ne akadályozza a szitter a kisgyermeket az érzelmi-értelmi-testi fejlődésében! Holott nagyon könnyen ejtenek vonatkozó hibát a laikusok ezt pedagógusként merem állítani.

Gondolom erről nem vagy képben, kedves hozzászóló...

9 éves kor alatt nincs olyan (hacsak nem általában egyes 8 éveseknél), hogy te csak leülsz, és a szobában melletted a kisgyermek...

Még a 6-7 évesnek is elemi igénye a törődés, akárcsak ahogy egy kutyát se b... aszol arrébb a szoba sarkába (vagy az udvarra), hogy "huzzá' ki ugatni, jáccccani oszt' jóvan".

(Ha jól sejtem, ezek szerint, ilyen hozzáállásoddal az állat tartáshoz se konyítasz, hírből se, mert ha van állatod, azt se fogod fel, hogy mennyit ártottál neki... Ha van állatod.)

Vissza a kisgyermekkorra: hat éves korig a kifejezett gyengéd testi-lelki törődés elemi igénye a gyermeknek (de a kisiskolásnak se mellékes!), anélkül depresszióba zuhan idővel (persze kérdés, hogy milyen gyakori a babysitterkedés és alkalmanként hány órányi),

a pszichológiai hospitalizmusnak hívja ezt az állapotot (nem összekeverendő a hospitálás fogalmával) :

A hospitalizmus lényegére bizonyos tapasztalatok során jöttek rá, idővel pszichológusokat is bevonva.

A kísérlet háborús közegben zajlott, azonban tökéletesen ez történik sajnos akkor is ,ha nincs háború, de a gyerek el van hanyagolva ÉRZELMILEG!!

A következő a lényege:

háború alatt megfigyelték, hogy a bölcsis korúak és babák (aztán ez részben idősebb gyerekekre is beigazolódott) táplálását még ha meg is tudták oldani, alig akadt ápoló a megfigyelt helyzetben, a gyerekek számához képest, ergo SEMMI ÉRZELMET nem volt idejük mutatni irántuk, különben nem lett volna idő etetni őket! Az eredmény: még egy éves kor felett is(!!) , tehát 1-2-3 évesek közül is egyre többen depresszióba zuhantak, az apátia jeleit mutatták, egyre érdektelenebbé váltak, majd szenvedések közepette meghaltak A JÓL TÁPLÁLT kisgyermekek!!

Ellenpélda a pszichológiai megfigyelések közül az albán csecsemő esete, neten is megtalálod, bár persze neten nem minden forrás hiteles, előre szólok. A lényege, hogy bár szintén háborús közegben figyelték meg, sőt, szokás volt pólyálni a gyerekeket, de kiterjedt rokonság ÉRZELMILEG törődött a kicsikkel, mosolygott rájuk beszélt hozzájuk, de enni alig kaptak, mert alig volt mit enni, az anyák teje sokszor elapadt, és a gyerekek a pólya miatt elmaradtak a mozgásfejlődésben - eleinte!

De láss csodát: valóság pedig, amint levették a pólyát, pár hónap alatt behozták a mozgásfejlődésbeli lemaradásukat, sőt, érzelmi intelligenciájuk a világátlag felett volt, mert Albániában akkoriban nagycsaládos életvitel volt (egyébként tudtommal most is gyakori ez), és pusztán a sok és kedves érzelmi inger, hogy a kisgyerekhez, babához beszéltek, pusztán ez elegendő volt a megfelelő testi-érzelmi-értelmi intelligenciájukban a bő 98%-uknak átlag fölött lenni, pólyalevétel után meg mozgásfejlődésben is pár hónapon belül átlag feletti szintre kerülniük nemzetközi összehasonlításban!

Mindezt úgy, hogy a szegénység miatt alig kaptak enni!!

Kapiskálod végre, hogy az érzelmi törődés, beszélgetés, játék, valamint a hibák elkerülése a döntő a gyermekvigyázásban?? (Hát még a nevelésben, ami többlet tudást és időt, energiát igényel.)

És tehát nem pusztán abból áll, hogy megőrzöd...!

Még a kutyának se elég, ha megőrzöd! Játékra és törődésre vágyik elemi szinten a kutya is!

Nem szaporítom a szót kísérletek leírásával, pedig van még pár tanulságos, pl amikor a kontroll kisgyerekcsoport grammra pontosan ugyanannyi ételt és fajtájú ételt kapott, mégis sokkal jobban gyarapodott a súlya azon gyerekcsoportnak, ahol hozzájuk beszéltek az ápolók, és nem egymással...

És akkor száz más fontos tényezőről nem beszélve: még ha olykor játszik is egyedül a 6-7 éves gyerek, akkor is igényli olykor a legtöbbje a felnőtt részvételét, segítségét a játékához.

A fentiek a 6-8 évesekről szólnak, na most gondolj bele, egy 3-5 éves ovis esete, nem beszélve egy pelenkásról...

Miről is beszélünk akkor?? Egy kutyával is törődni kell, pláne egy kisgyerekkel! Átlagos szitternek ezer FT/óra simán jár, szakképzettnek minimum 1500FT!

Hacsak nem legalább 8 (9) éves a gyerek, de még akkor se puszta vigyázás a feladat, ha nem akarod, hogy sérüljön az érzelmi/értelmi fejlődése.

Sőt, 6 éves korig különösen igaz, hogy mind az érzelmi, mindaz értelmi intelligencia megfelelő fejlődésének alapja mozgás! És akkor nem beszélve a finommotorika, valamint a nagymozgások helyes arányáról, valamint hogy miként lehet hibásan cselekedni és reagálni a gyerekre.

Nem beszélve továbbá a gyerekek számáról se (hogy hány fő gyermek), sem arról, h van-e krónikus testi, vagy mentális problémája, van-e részképességzavara, érzelmi-akarati fogyatékkal él-e mint magatartászavar, stb stb. Aztán ételallergia, és a többi.

(Neadjisten középsúlyos: pl hiperaktivitás, vagy vakság, siketség, de ilyen esetben kizárólag szülő, és/vagy orvos, és/vagy gyógypedagógus jelenlétében lehet szitterkedni, plusz költség.)

Soroljam tovább??

Amiről te írsz, hozzászóló, az csak ritka, ideális esetben működik 1-2 gyerekkel, akik minimum 8, inkább 9 évesek és teljesen egészségesek mentálisan és fizikailag is, ami ritka, mert minimum egy ételallergia, sajátos táplálkozási szokás stb még beüthet ez esetben is. De ha valami baj történik, akkor is persze cselekedni kell, és ők se szeretik az elhanyagoltságot.

Ha te, hozzászóló, csak annyit vársz el egy szitertől, hogy ha van kisgyereked, akkor ne törj9ön össze semmit, meg ne haljon éhen a gyerek, akkor el nem tudod képzelni, hogy akár pusztán 4X10 havi óraszámot követően mekkora ártásnak tetted ki gyereked, és igen: a legtöbb szülő szitter nélkül is sajnos kiteszi ennek a gyerekét. Ilyen esetben (ami sajnos nem ritka) , esetleg egy jó óvodapedagógus segíthet -általában legfeljebb jó irányba kompenzálhat-, illetve egy jó tanító(néni/bácsi).

Azt meg ki se fejtettem, hogy kb 3 éves korig micsoda energiát kíván egyetlen gyermekre a puszta felügyelet is, dackorszakban van az ilyen korú legalább fél évig, inkább egy-másfél éven át (ki inkább 1-2 évesen, ki meg kb 2-3 évesen, amit fontos megélnie a gyereknek a fejlődéséhez), továbbá eszméletlen sebességgel jár négykézláb, aztán két lábon fut sokuk úgy, hogy a legtöbb szülő nem bírja szusszal pár óra után a lakásban se követni és vigyázni rá, folyton balesetveszély stb. Hát még ha egynél több gyerek...

Tudtad, hogy a magatartás zavart 3 éves kor előtt nem lehet diagnosztizálni, mert életkori sajátosság?? Gondolj bele, ilyenek a két-három éves EGÉSZSÉGES gyerekek (hát még a betegek egy része). Ugyanez elmondható számos más tünetegyüttesről pl autizmus spektrum zavar stb.

Nem ragozom tovább, a gyermeknevelés (vagy puszta felügyelet) problémáinak a felszínét is csak karcoltam. Mi lehet a jéghegy csúcsa alatt - gondolom azt elképzelni se tudod, hacsak nem vagy beképzelt, neadjisten...

Vagy van gyereked, de "az asszony megneveli", nem? Te meg nem látod sokat, mert dolgozol, ezt bár megértem (ha sokat melózol), de akkor mire fel hiszed azt, h egy kisgyerekre annyira se kell vigyázni, mint egy kutyára??

És akkor a hibázási lehetőségekről nem is szóltam, az a legtipikusabb problémaforrás a felnőtt részéről!!

Én mint pedagógus rengeteg hibát látok a szülők (így a babyszitterkedők) részéről pl arra nézve, hogyan akasztanak be a kisgyermekek minden irányú fejlődésének avval, hogyan szólnak hozzá, hogyan reagálnak rá, mit tesznek, mit nem tesznek, stb. és azt, hogy nem értik az életkori sajátosságokat! Hát még a saját gyereküket mint egyént...

Mindez miért? Pusztán mert nem ismerik az életkori sajátosságokat, és fogalmuk nincs a nevelés alapelveiről se.

A jó szittert tehát meg kell fizetni, ehhez kétség se fér.

Avagy adsz egy ötszázast óránként pl a 18 éves Gizikének (de említhetném sajnos az átlagos laikus 20-80 éves hölgyek jó részét is, aki gyermekpszichológiai könyvről hírből se tud, ráadásul csak úgy nevel gyereket (ostobán), ahogy őt anno a szülei, random), aztán azt veszed észre pár hónap múlva, hogy szorong a gyereked (akit Gizikére bíztál), vagy ha nem szorong, akkor más baja lesz (az okára meg nem is fogsz gyanakodni, hogy a te "nevelési" elvárásaid és elképzeléseid az oka, a rosszul megválasztott sitterrel együtt), mert Gizike vagy elkényeztette a gyereked, vagy a paci túloldalára esve nem bírta idegekkel és napi szinten leordította szegény kisgyerek fejét, aki utóbbi mit se tehet az egészről, mert életkori sajátosságoknál fogva nem érett még az agykérgi terület, és szigorúan tilos is siettetni annak érését különféle kontroll módszerekkel, mert akkor az agykéreg alatti terület érése nem fejeződik be időre! De a szélsőséges nevelési attitűd, valamint a hiányos, és a feleslegesen kivitelezett, vagy károsan kivitelezett cselekvés a felnőtt részéről a kisgyermek irányába hosszú távon (rosszabb esetben egy hónapon belül) komoly károkat okoz a gyerek minden irányú fejlődésében!

Csak a jéghegy csúcsáról írtam, túlzásoktól mentesen.

A vészmadarakhoz képest visszafogottan megítélő pedagógus vagyok, csak kifejezetten indokolt esetben gyanítok (pl fejlődési) problémát egy gyerek kapcsán, mégis viszonylag gyakran tapasztalni sajnos, mivel sok szülő hibát hibára halmoz a nevelés során. Szitterek is.

És akkor csak megőrizni kell a gyereket?? Na ne... Még egy kutyával is törődni kell érzelmileg és játszani vele legalább egy kicsit!

De sajnos ami a felnőttek jó részére jellemző mint "nevelési attitűd", az finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után, és nem tudják, miért olyan a gyerekük, amilyen. Már ha egyáltalán jól ismerik fel, h egyáltalán baja van a gyereküknek és mi baja. És hogy miért, mi okból...

...és még valami, a fizetéséért elégedetlen, a gyerekeket elhanyagoló árokásó hozzáaszólónak: tudod mennyi volt 2018-ban a kezdő (diplomás) óvodapedagógus szakemberek (óvónő, óvóbácsi) netto havi bére??

120ezer FT ALATT!

Számold ki netto órabérre. Heti 40 óra, mert otthon ráadásul készülni kell szakmai munkával másnapra.

Nem beszélve a kötelező szakmai továbbképzésekről.

Na erről meg ennyi... Csak úgy mellékes adalék gyanánt.