Ti mit szólnátok ha a lúzer kövér osztálytársatok lefogyva jóképűen menne vissza szeptemberben az iskolába?

Az osztályba nem mentem vissza, mert érettségit követő nyáron történt velem a dolog, de az életem egyik legjelentősebb változása volt. kb 12 kg-ot fogytam, más lett a hajam és szemüveg helyett kontaktlencsét kezdtem hordani és mindez elég rövid idő alatt kb 1,5 hónap alatt ment végbe. Az emberek nagyon durván pozitívan reagáltak, alig akartak felismerni és hirtelen több bókot kaptam egy nyár alatt, mint előtte egész életemben összesen. Teljesen random emberektől is, akikkel nem álltunk annyira közel egymáshoz. Ez nagyon pozitív hatással volt az önbecsülésemre, sokkal boldogabb lettem a bőrömban és lett tőle egy egészséges önbizalmam, ami korábban teljesen hiányzott. Szociális téren is ekkor nyíltam ki igazán, sokkal nyitottabb és barátságosabb lettem a dolgot követően.

Szóval mindent bele! Megéri a belefektetett munkát!

24/F

Biztosan szóvá fogják tenni. És semmi gond nincs azzal, ha elképzeled a reakciókat - a külsőnk a szociális életünkben fontos faktor. Ahogyan az előttem szóló is írta, hogy hozzátettek a reakciók a boldogságához és a kinyílásához, így lesz Veled is!

Maga az út pedig, ahogyan végigcsinálod, az énerődet, a kitartásodat és az önmagadba vetett hitedet fogja eszméletlenül növelni.

Hajrá, sok sikert! :)

10. Az igen, durva lehet így látatlanban, pár mondat alapján kitalálni, mit csinál épp a másik ember :o

Most amúgy jobban érzed magad attól, hogy beszóltál valakinek, aki felismerte, hogy nincs jó formában és tenni szeretne az egészségéért? Vagy egy kis virtuális vállveregetésre vágysz, amiért leírhattad, te mennyit fogytál, habár senki se kérdezte?

"Lúzer" nem csak a súlya miatt lesz valaki, hanem a belsője miatt.

Én nem voltam támadó, nem is ezért írom, én védtem azokat, akik bántottak.

Aztán én is kerültem a kirekesztett szerepébe egy kis ideig.

Visszagondolva, tényleg nem a külső az egyetlen tényező.

Ők nem azt nézik, hogy a "lúzer" gyerek leadott 20 kilót, hanem, hogy még mindig "lúzer". Alapjáraton olyan önmagában nincs, hogy csak a 20 kiló plusszban a gond és a személyiség nem. Max ugratják a másik felet a súlya miatt, de ő ezt poénnak veszi. De, ha a személyiségével is gond van, akkor hiába megy le a 20 kg, ha a személyisége ugyanolyan marad.

A személyiséget megváltoztatni is nehéz, mert, ha pl keményebb leszel, akkor "Jaj, a kis lúzer bekeményített".

Érted, mindenképpen a lúzert fogják keresni az emberben.

Én megtettem. 10.-ben 84 kiló voltam, így két- három héttel a suli befejezése előtt elszántam magam, és fogyókúrázni kezdtem. Az elején nagyon gyorsan mentek a kilók. Mire befejeződött a tanév 80 kiló voltam, az első tanításon napon 75 kiló. Látszott a változás. Az osztálytársaim dicsérték a kitartásomat, és a testnevelő tanárom is gratulált az eredményhez. Nem voltam lúzer, nem utáltak az osztálytársaim, de nem is voltam tele önbizalommal. Viszont ez a változás sokat dobott rajtam. Folytattam tovább, és nyárra 66 kiló lettem. Egy osztálytársam volt csak, aki szerintem féltékeny volt az eredményemre, mert ő vékonyabb volt nálam, és előbb kezdett fogyókúrában mint én, de érdemi változást nem ért el.

Szóval én gratulálnék neki, mert nem kis teljesítmény elszánni az embernek magát, és kitartania.

Én egy betegség miatt dobtam le majdnem 20 kilót (vastagbéldaganat). A betegségről a suliban nem is tudtak csak azt látták eltűntem hónapokra (ennek fele kapásból nyár) és amikor visszamentem 20 kiló mínusz.

A kutya meg nem kérdezte mi történt. Leszarták. Elég látványos volt pedig... úgy néztem ki mit egy világháborús lágertúlélő. A kutya meg nem kérdezte mi volt.

Ne hidd már hogy te vagy az univerzum közepe. Azt is leszarnák ha előttük döglenél meg.