Mit hagytam ki, ha középiskola alatt egy osztálykiránduláson bulin diáknapon stb se voltam? Soha egyen se a négy év alatt?

Semmit. Ha nagyon nem szeretted az osztályod, akkor az osztálykirándulások jobb esetben unalmasak, rosszabb esetben irtó kellemetlenek.

Sportnapok inkább kellemetlenek, pláne ha nem vagy jó a különböző sportokban.

Színházhoz és mozihoz annyi ad hozzá az osztály, hogy az idióta osztálytársaid nem tudják befogni a szájukat és te égsz miattuk.

A szalagavató annyi, hogy sokat állsz és unatkozol. Évnyitó szintén.

Ja, ha nem vagy baráti szinten az osztálytársaiddal az összes ilyen kötelező program szenvedés. Tapasztalat, most végeztem öt év után :D

Nem véletlenül pofázom sokszor itt is a sok büszke introvertáltnak, hogy használják ki a fiatalságukat, szocializálódjanak, gyűjtsenek élményeket, mert később felnőttként már nem feltétlenül lesz ugyanolyan megélni ezeket az élményeket. Ne a szobájukban kuksolva éljék az életet.

Aztán valaki úgy marad és boldogan éli a kis életét a nagy magányában, valaki pedig a Kérdezőhöz hasonlóan ráeszmél, hogy talán ezt tényleg nem így kellett volna.

Rengeteg élményről biztosan lemaradtál, így nem nagyon vannak emlékeid, melyekről mesélni lehetne vagy tapasztalatod, amiből tanulhatnál. (Másmilyenek biztosan vannak, de mivel elv sok időt töltesz a suliban az osztályoddal, hatással vannak rád). Nem igen gyakoroltad a szociális skilljeidet sem, ki tudja kihez kerültél volna közelebb, legyen az csak egy barát vagy párkapcsolat. Ezt a korszakot már sosem kapod vissza, így nem tudjuk miről maradtál le.🤷🏻‍♀️

Későbbiekben ha ezt így elmeséled egy idegennek, lehet lúzernak fognak tartani, azt gondolhatja lehet jobb ha továbbra is magányos farkas marad, hisz közösségi ember biztosan nem vagy és nem lehetsz egy szórakoztató ember sem.

Na ebbe a hozzáállásba ne süppedj bele, itt állj meg!

Oké, hibáztál. Átgondoltad, átlátod, ami csodálatos. De ahhoz, hogy ne kövess el több ilyen hibát, illetve ne ragadj a multban, fel kell venned egy reálisan-pozitív szemléletet.

Ne azt mondd, hogy "mennyi élményt kihagytam ami már sosem jön vissza", hanem gondolkozz el miért hagytad ki ezeket, kell-e segítség hogy megszüntest az okokat (pszichológus), és mit tehetsz, hogy a jövőben (egyetem, munka, baráti társaságok, hobbi közösségek, stb), ne kövesd el ugyanezt a hibát. Tudatosítsd magadban, hogy semmit nem szúrtál el véglegesen, és sosem késő változtatni. Én is ilyen voltam egyébként:( 20N

Én szociális fóbiás voltam, úgyhogy kínszenvedés volt az egész, mindig. Különösen a gólyatábor. Az egy rettenetes emlék, életem legrosszabb 4 napja. Komolyan. 14 evésen elmenni egy 4 napos programra vadidegenekkel, úgy hogy a társas készségeim egy 4 éves gyerek szintjén voltak, rettenetes élmény volt.

Az összes többit, még a 3-4 napos kirándulásokat is elviseltem. Végül is lett egy hozzám hasonló barátom, de nélküle az is szenvedés lett volna. Így visszatekintve még pozitív élmények is akadtak.

A kérdésre válaszolva: kihagytál egy csomó felesleges szenvedést és időpocsékolást, de néhány pozitív élményt is.

Hát ez igy szomorú, sajnállak.

Mert emberektől és élményektől fosztottad meg magad.

Amit meg még jobban sajnálok, hogy az ilyen besavanyodott, világot nem látott emberek jönnek majd középkorúként a gyakorira később (ha addig még lesz, egy két design váltás után) hogy milyen magányos vagyok, nincsenek barátaim, nem segít senki ha költözni kell, és jön a depresszió és mások okolása. Szóval miből maradtál ki? Most már mindegy. Mibe esel bele? Hogy később nem fognak már azok a képességeid kialakulni aminek gimnáziumban kellett volna.