Kezdőoldal » Emberek » Tanárok, iskolatársak » Elsősorban a tanárokhoz szól...

Elsősorban a tanárokhoz szól a kérdésem egy gyakori iskolai jelenségről. Ti szakmailag elfogadhatónak tartjátok, hogy csak azért engedjétek át 0 teljesítménnyel a rossz magaviseletű tanulókat, hogy megszabaduljatok végre tőlük?

Figyelt kérdés

Előre szólok, elég hosszú lesz a történetem, amit most ide leírok, de engem végtelenül felháborított, és eldöntöttem, hogy abba is hagyom ezt a szakmát. Szóval én is csatlakozok a sok fiatal tanárhoz, aki pár év tanítás után menekül ebből, viszont jó lenne, ha a sok hülye tanár észhez térne, és elgondolkodna azon, hogy a szakma talán miattuk is olyan lesajnált, amilyen, és nem csak a fizetésre és más külső dolgokra fognák azt, hogy miért nézi le mindenki őket, miért nincs semmilyen presztízse a szakmájuknak, és hogy miért nem tudják az érdekeiket érvényesíteni...


Tehát a történet:


4 éve tanítok egy helyen a diploma megszerzése után. Eleinte segítőkészek voltak velem, "mentorkodtak" felettem a kollégák, sőt, évek után az új kollégákat már rám is bízták, hogy én is segítsek az ő beszoktatásukban. Viszont azt is észrevettem, hogy az iskolában tekintélyelvűség uralkodik, azaz az idősebb tanárok nem igazán hagyják szóhoz jutni a fiatalabbakat, az értekezleten szabályosan rossz szemmel néznek rám, ha elmondom a véleményemet, kb. hogy merek belebeszélni a nagyok dolgába. Vagyis nem a szakmai tudás számít, hanem az életkor. Persze én fejet hajtok a nagyobb tapasztalatú tanárok előtt, viszont szerintem jogosan nem tetszik, hogy másodrendű kollégaként kezelnek pusztán az életkorom miatt, és ezt éreztetik is. Ez az avitt, kádári miliő eleve idegesített, de eleinte lenyeltem.


Magáról a pedagógiai értékelésről még annak idején elég komoly előadások voltak egyetemen, és szigorúan számon is kérték az elméletét, szóval én ezt mindig is egy komoly, egzakt, a tanári munka szakmai eszköztárában egy fontos dolognak tartottam (ami egyébként nem csak az osztályzást jelenti, de ez most mindegy). A "terepen", azaz egyetemen kívül a való életben viszont állandóan találkozok azzal a jelenséggel, hogy a tanárok csak azért nem buktatnak meg nulla teljesítményt produkáló diákokat, mert 1. az igazgatónak kell utána magyarázkodniuk, és ezt nem szeretnék (tehát a 0 tanulmányi teljesítményű gyerek megbuktatása miatt a tanárnak kell magyarázkodni...), 2. az igazgatónak utána magyarázkodnia kell a tankerületnek a rossz statisztika miatt (azaz az igazgató számára ez nem nevelési-pedagógiai kérdés, hanem statisztikai, és a rossz bukási statisztika rossz fényt vet a hülye iskolájára, és ezt el akarja kerülni), 3. ez a legegyszerűbb módja, hogy a nem kívánatos, tanárok számára kényelmetlen gyerektől megszabaduljanak. Vagyis... A gyerek rúg-kapál, rosszalkodik, másokat bánt, verekszik, a tanárt szemtől szembe k. anyázza, az órát végig trollkodja, idő megy el a fegyelmezésére, nem csinál semmit, és világos, hogy nem is akar. És mi az eredmény? Átmegy kettessel...


Ebben az évben átvettem egy szülni készülő tanártól a 8. osztályát. Ebben az osztályban volt egy tipikusan ilyen gyerek. Én minden pedagógiai módszert megpróbáltam, hogy valamilyen teljesítményt kicsikarjak belőle, de mintha a falnak beszéltem volna. Ehelyett a gyerek velem pofátlankodott végig, az órán rengeteg idő ment el az ő fegyelmezésére, és tényleg semmit nem AKART csinálni. És az az igazság, hogy tudta is nagyon jól, hogy nem is kell neki semmit csinálni, mert eddig is átengedték a semmivel... (ez amúgy kulcsmondat ám).


Csakhogy bennem csalódnia kellett, mert én az érdemjegyei alapján félévkor előzetesen beharangoztam neki az egyest, amit az osztályfőnökével is közöltem. Erre a félév vége felé behívott az igazgató, és közölte velem, hogy soron kívül feleltessem le szóban ezt a gyereket, és adjak neki félévi jegynek kettest, mert senki nem akarja, hogy megbukjon, ugyanis ezt a gyereket a tanárok nem kívánják jövőre is az iskolában látni, mert hosszú ideje megszenvedte már mindenki az ő jelenlétét, és elegük van belőle. :D A fele tanári kar szenved miatta már hosszú évek óta (jaj, szegények), és ne én legyek már az, aki pont a nyolcadik osztályban kezd el a finisben hepciáskodni...


Ez az eljárás eleve felháborított, ugyanis ez számomra megalázó, kb. azt sugallja felém, hogy a tekintélyelvűség nem ismeri el a diplomám értékét, semmibe veszi a szaktudásomat, mert nem tiszteli azt a szakvéleményemet, ami alapján én úgy döntöttem, mint kompetens szaktanár, hogy ez a gyerek ezt az értékelést érdemli a felém produkált teljesítménye alapján. Ezt most azért írtam le ilyen hülyén, hogy érthető legyen, miért háborított fel első körben.


De nem volt mit tenni, ezt kívánta a felettesem. Úgyhogy nagyon korrekt módon napokkal előtte megbeszéltem a gyerekkel, hogy X időpontban várom X teremben és X anyagból (amit oldaltól oldalig megadtam neki) számon fogom kérni. Közben forrt bennem a düh, hogy olyat kell kényszerből csinálnom, amit zsigerből ellenzek. De a felelés végülis megtörtént (de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem volt bent egy másik tanári személy, mint tanú, persze csak utólag jöttem rá, hogy ez fontos lett volna).


Viszont a gyerek nézett rám bambán, és amikor kérdeztem tőle valamit, semmi értelmeset nem tudott mondani, csak hülyén nevetgélt össze-vissza. Ekkor (csak hogy a saját lelkiismeretemet megnyugtassam), a nyolcadikos gyereknek elkezdtem kb. harmadikos-negyedikes szintű kérdéseket feltenni, de ezekre sem tudott semmit sem válaszolni! Mire is kéne nekem átengedni? És hogy jutott el ez a nyolcadikig? Na hagyjuk már ezt, felkeltem, és mondtam neki, hogy ennyi volt a felelés, és mérgesen eljöttem onnan, és beírtam az egyest félévre a Krétában azon nyomban, szinte felrobbantam a méregtől. De nem is a gyerekre voltam mérges, hanem az igazgatóra.


Aztán az történt, hogy az igazgató behívta a gyereket (!!!!), és megkérdezte tőle, hogy mi történt. A gyerek közölte, hogy megbukott, és úgy adta elő, hogy kb. 3 percig kérdeztem tőle 1-2 dolgot, majd felkeltem és szó nélkül eljöttem, szóval ő nem tudja, hogy mi van.


Erre behívott az igazgató, és mérgesen lecseszett, hogy mit képzelek magamról, és hogy ő világosan utasított (!!!!!), hogy engedjem át a gyereket, erre meg tessék-lássék módon csináltam valamit (!!!!!), de nyíltan szembe megyek az akaratával és bla-bla. És a végén még én jöttem ki úgy, hogy a nagy egyetértésben lévő igazgató-hülyegyerek pároshoz képest még én voltam a gonosz, aki mindennek az elrontója.


A féléves tanári értekezleten is ezt a narratívát adta elő, és azóta is ki vagyok pécézve. De a többi tanár sem áll az oldalamra, mert ők csak annyit látnak a történetből, hogy jól a nyakukra akarom sózni a gyereket a következő tanévre is. Lehurrogtak, hogy fogjam be a számat! Az az igazság, hogy ezen az értekezleten nem tűrtem tovább a méltánytalanságot, ami ért, és konok fejjel szólásra emelkedtem, és jól lecsesztem az egész bandát, és kifejtettem, hogy ez, amit itt előadnak nekem, ez nem pedagógushoz méltó, és az ő szaktudásukat kb. ugyanannyira értékelem, mint a szóban forgó gyerek teljesítményét. És ha legközelebb ilyen színjátékot kérnek tőlem, és előre utasítanak, hogy milyen jegyet adjak, akkor erre hívjanak be az utcáról valamit, mert "én ehhöz nem köllök". És tüntetőleg fogtam magam és eljöttem az értekezletről. Azóta (habár néhány tanár fű alatt, hogy más ne tudja meg, óvatosan kifejtette nekem privátban, hogy az ő szemében Batman vagyok) a nagy többséggel, köztük a vezetőséggel hidegháborúban állok.


Úgyhogy ezek után én eldöntöttem, hogy nekem ebből elég volt, szánalmas ez az egész, egyszerűen nem tudom komolyan venni! És ez alapvetően befolyásolja a nyomorék sztájkjukhoz való hozzáállásomat is...


A sztárjk apropóján gondoltam ezt a történetet megosztani veletek, hogy ha esetleg valaki nagy egyetértésben van a tanársággal, megismerjen ilyen bennfentes aspektusokat is a kulisszák mögül, mielőtt nekiállna véleményt alkotni.



2022. márc. 18. 11:29
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
 31/135 A kérdező kommentje:
*ahol
2022. márc. 18. 13:47
 32/135 anonim ***** válasza:
100%

Voltak problémás esetek nálak, ahogy írtam.


Az egyik fiú kettőből bukott tizedikben, matek fizika, de szereztek neki igazolást, mert diszkalkuliás és így 0 bukása lett. Mi erre felháborodtunk, de nem azért, mert igazságtaannak találtuk volna vagy aggódtunk a gyerek tanulmányi előmenetelén, hanem azért, mert a hócipőnk tele volt azzal a gyerekkel, nem akartuk tovább elviselni és ezt a tanár is tudta jól, így elintézte a vezetőséggel, hogy a gyerek ne maradjon nálunk, egy kisegítőbe átmenjen, végül valami normális suliba ment ha jól tudom, az anyukája átrakta azzal a címszóval, hogy az ofőnk egy goromba fráter.


Hogy mi volt a bajunk a gyerekkel?


Kilenedikben a tanárok a lelküket kitették, hogy segítsenek neki. Akárhogy álltak hozzá, nem segített, ha kedvesek voltak, ha szigorúak, bámilyenek voltak. Nagyon sok segítséget adtak a gyereknek a tanulmányaihoz, tényleg megtettek mindent érte.


- A gyerek megzavarta a bohóckodással az órákat meg vihogni kezdett, ilyenkor megállt az óra, amíg a gyerek lehiggadt, nem mellesleg gusztustalankodott is az első pdban, ami sokunk figyelmét elvonta.


- A gyerek belekérdezett mindenbe, állandóan belekötött a tanárba vagy csak nem értette meg a dolgokat, sokszor állt le így az óra és nem jutottunk azalatt az idő alatt semerre, mert az ő tempójában haladtunk.


- Osztálykiránduáson állandóan baj volt vele. Cirkusz volt, mert viccesnek találta a múzeumban a tárlatvezetőnek azt mondani, hogy menjen a fenébe. Cirkusz volt, mert amikor elindultunk, ő nem jött utánunk és ott maradt az előző helyen. Cirkusz volt, mert azzal akarta magára felhívni a figyelmet, hogy leugrik egy magasabb helyről. Cirkusz volt, mert valamit mondtak neki a tanárok, hogy nem szabad és ő mégis azt csinálta.


Valószínűleg ha lebukott volna 10-ben, az ottani tanárt és a gyerekeket boldogította volna, akik valószínűleg ugyanúgy megtettek volna érte mindent és feladták volna.

2022. márc. 18. 13:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/135 anonim ***** válasza:
82%
Kérdező, azt értsd már meg a tananyagorientált agyaddal, hogy a gyereknek, akinek magatartásproblémái vannak és leszarja az iskolát, nem lehet azzal segíteni, hogy megpróbálod mindenféle módszerrel rávenni a tanulásra. Hogy próbáltál neki segíteni? Próbáltad a viselkedése okait megkeresni? Ennek a gyereknek pszichológus szakszerű segítségére van szüksége, nem érsz azzal semmit nála, ha csakazértis megbuktatod. De mivel ti tanárok annyira hozzáértők vagytok, hogy a tananyag ledarálásán kívül semmihez sem értetek, nem fogsz tudni ennek a gyereknek segíteni ezzel a hozzáállással. Kárt tudsz okozni maximum, a tanári karral kézenfogva. Gratulálok!
2022. márc. 18. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/135 A kérdező kommentje:
Igen, próbáltam. De mivel írtam, hogy a kérdést minden szempontból nem tudom kifejteni, így hiába kötsz ebbe bele.
2022. márc. 18. 13:58
 35/135 A kérdező kommentje:

#32 köszönöm, hogy leírtad ezt.


Igazából én azt értem, hogy miért engedik át a semmivel az ilyen gyereket, amiről írtál. Viszont ha pusztán a szakmaiságot nézzük, akkor elég sok hátulütője van ennek a gyakorlatnak.


1. A pedagógiai értékelkés szakirodalmával teljesen ellentétes.

2. Szakmai értelemben megalázza azt a tanárt, aki nem akarja átengedni, hiszen minden tanárnak a szakmai kompetenciájára van bízva, hogy kit enged át és kit nem. Ezt a szakmai kompetenciát sérti az, ha a többi tanár (vagy az igazgató) parancsszóval kényszeríti.

3. Az egésznek szerintem rendkívül negatív pedagógiai üzenete van a gyerekek felé. Ez azt üzeni ugyanis, hogy elég a gyereknek rosszul viselkedni, és máris át lesz engedve. Vagyis nem próbálkozni kell és nem a tanulásra kell koncentrálni, ahhoz, hogy átmenjen egyik tanévről a másikra, hanem rosszalkodni kell, és a tanárok máris meg akarnak tőle szabadulni, ergo átengedik. Ezt a gyerek nagyon is megérzi ám!


Az a példa, amiről én írtam, arról szól, hogy a gyerek egyébként értelmes lehetne, ha akarna, akkor elfogadható eredményt érne el a tanórákon. Ezt tudom róla (mielőtt bárki ebbe elkezdene belekötni, én foglalkozok naponta a gyerekkel, azaz fogadjuk el ezt most adott dolognak). Az a gyerek, akiről te beszélsz, viszont magatartási problémákkal küzdhet.


Pont az a baj itt, hogy ez a gyerek, akiről írsz, valójában speciális pedagógiai törődést igényelne, és az ilyeneknek nem kellene együtt tanulni a többi gyerekkel. Ez egy másik olyan dolog, ami rendszerhiba, és az, hogy egy átlag tanárnak az ilyen gyerekkel is foglalkoznia kell (márpedig a legtöbb tanárnak nincs erre speciális felkészültsége) szakmaiatlanságra kényszeríti a tanárokat, pl. az értékelés terén.

2022. márc. 18. 13:58
 36/135 anonim ***** válasza:
82%

Kérdező, majd amikor a te gyereked mellé bekerül egy ilyen, na akkor kiváncsi leszek.

Amikor a te gyerekedet köpi le hátulról többször is angolórán, és csak nevet rajta.


Amikor a te lányodhoz megy oda, és fújja le fiús dezodorral, csak mert vicces.


Amikor majd a te gyerekedet fogja le, és töm a szájába olyan ràgót, amit az asztal aljáról kapart le.


Ez mind a mi osztályunkban történt. Sorolhatnám. Szinte minden tanulót bántott.


Ha a tahó gyereket nem veszik ki a közösségből, akkor én hozom el a sajátomat.

2022. márc. 18. 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/135 anonim ***** válasza:
70%

#30: ahhoz képest, hogy tanárnak mondod magad, elég nehézfelfogású vagy.....


Ki írta, hogy nem követelnek a tanárok?????


Egy mauglitól nem követelnek, mert semmi értelme! De a másik 3-400-tól elvárják a tanulást, odafigyelést, és rendes viselkedést.


Szándékosan ferdítesz.

2022. márc. 18. 14:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/135 A kérdező kommentje:

#36, csak pont azt nem akarod megérteni, hogy az ilyen deviancia éppen azért fordulhat elő, mert az ilyen rosszalkodó gyerek érzi azt, hogy semminek nincs következménye, amit tesz. Pont ezért, a többi gyerek miatt kerültem konfliktusba a többi tanárral. :D


Persze, ti csak azt látjátok, hogy kegyetlen vagyok és lebuktatom a gyereket, hadd szenvedjem vele tovább a feljövő 8. osztály. De a #10-es válaszomban leírtam, hogy erről mi a véleményem. Az engedékeny, semmire kettest adó tanári attitűd eredménye, hogy egyáltalán léteznek ilyen gyerekek, akik nem érzik semminek a következményeit.


Akármilyen kegyetlenül hangzik, én erről a problémáról rendszerszinten gondolkodok.


És pont azért gondolkodok rajta, hogy ilyen deviancia ne lehessen az osztályban, és mindegyik gyerek tudja, hogy mi a kötelessége. Ha azt látja a gyerek, hogy ha nem a tanulással foglalkozik, akkor annak tanulmányi következménye lesz, akkor ez a deviancia, amiről írsz, csökkenni fog. Ha viszont azt látja a gyerek - amit ti is szorgalmaztok - hogy úgyis át lesz engedve, csak hogy végre megszabaduljanak tőle - akkor ez a probléma, amikről te írsz, újra és újra ismétlődni fog!


Tudom, hogy ti csak a saját gyereketekig láttok, így nektek az az érdeketek, hogy az ilyen rossz magaviseletű gyerekeket a tanár engedje tovább és kész. De én tanár vagyok, és az én megítélésem szerint nem ilyen egyszerű a helyzet.

2022. márc. 18. 14:09
 39/135 A kérdező kommentje:
#37, ez csak öncélű személyeskedés, amit csinálsz, így nem reagálok rád.
2022. márc. 18. 14:10
 40/135 anonim ***** válasza:
61%

#36: nálunk a rotringcerkával szurkált egy ilyen deviáns barom gyerek, meg szaggatta a lányok szoknyáját...


A kérdező vagy egy álszent izé, vagy tényleg érzékenyíteni jött ide...


Ő lenne a legelső, aki a saját gyerekét kimenekítené egy ilyen suliból, ahol attrocitás éri...

2022. márc. 18. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!