Elsősorban a tanárokhoz szól a kérdésem egy gyakori iskolai jelenségről. Ti szakmailag elfogadhatónak tartjátok, hogy csak azért engedjétek át 0 teljesítménnyel a rossz magaviseletű tanulókat, hogy megszabaduljatok végre tőlük?
Előre szólok, elég hosszú lesz a történetem, amit most ide leírok, de engem végtelenül felháborított, és eldöntöttem, hogy abba is hagyom ezt a szakmát. Szóval én is csatlakozok a sok fiatal tanárhoz, aki pár év tanítás után menekül ebből, viszont jó lenne, ha a sok hülye tanár észhez térne, és elgondolkodna azon, hogy a szakma talán miattuk is olyan lesajnált, amilyen, és nem csak a fizetésre és más külső dolgokra fognák azt, hogy miért nézi le mindenki őket, miért nincs semmilyen presztízse a szakmájuknak, és hogy miért nem tudják az érdekeiket érvényesíteni...
Tehát a történet:
4 éve tanítok egy helyen a diploma megszerzése után. Eleinte segítőkészek voltak velem, "mentorkodtak" felettem a kollégák, sőt, évek után az új kollégákat már rám is bízták, hogy én is segítsek az ő beszoktatásukban. Viszont azt is észrevettem, hogy az iskolában tekintélyelvűség uralkodik, azaz az idősebb tanárok nem igazán hagyják szóhoz jutni a fiatalabbakat, az értekezleten szabályosan rossz szemmel néznek rám, ha elmondom a véleményemet, kb. hogy merek belebeszélni a nagyok dolgába. Vagyis nem a szakmai tudás számít, hanem az életkor. Persze én fejet hajtok a nagyobb tapasztalatú tanárok előtt, viszont szerintem jogosan nem tetszik, hogy másodrendű kollégaként kezelnek pusztán az életkorom miatt, és ezt éreztetik is. Ez az avitt, kádári miliő eleve idegesített, de eleinte lenyeltem.
Magáról a pedagógiai értékelésről még annak idején elég komoly előadások voltak egyetemen, és szigorúan számon is kérték az elméletét, szóval én ezt mindig is egy komoly, egzakt, a tanári munka szakmai eszköztárában egy fontos dolognak tartottam (ami egyébként nem csak az osztályzást jelenti, de ez most mindegy). A "terepen", azaz egyetemen kívül a való életben viszont állandóan találkozok azzal a jelenséggel, hogy a tanárok csak azért nem buktatnak meg nulla teljesítményt produkáló diákokat, mert 1. az igazgatónak kell utána magyarázkodniuk, és ezt nem szeretnék (tehát a 0 tanulmányi teljesítményű gyerek megbuktatása miatt a tanárnak kell magyarázkodni...), 2. az igazgatónak utána magyarázkodnia kell a tankerületnek a rossz statisztika miatt (azaz az igazgató számára ez nem nevelési-pedagógiai kérdés, hanem statisztikai, és a rossz bukási statisztika rossz fényt vet a hülye iskolájára, és ezt el akarja kerülni), 3. ez a legegyszerűbb módja, hogy a nem kívánatos, tanárok számára kényelmetlen gyerektől megszabaduljanak. Vagyis... A gyerek rúg-kapál, rosszalkodik, másokat bánt, verekszik, a tanárt szemtől szembe k. anyázza, az órát végig trollkodja, idő megy el a fegyelmezésére, nem csinál semmit, és világos, hogy nem is akar. És mi az eredmény? Átmegy kettessel...
Ebben az évben átvettem egy szülni készülő tanártól a 8. osztályát. Ebben az osztályban volt egy tipikusan ilyen gyerek. Én minden pedagógiai módszert megpróbáltam, hogy valamilyen teljesítményt kicsikarjak belőle, de mintha a falnak beszéltem volna. Ehelyett a gyerek velem pofátlankodott végig, az órán rengeteg idő ment el az ő fegyelmezésére, és tényleg semmit nem AKART csinálni. És az az igazság, hogy tudta is nagyon jól, hogy nem is kell neki semmit csinálni, mert eddig is átengedték a semmivel... (ez amúgy kulcsmondat ám).
Csakhogy bennem csalódnia kellett, mert én az érdemjegyei alapján félévkor előzetesen beharangoztam neki az egyest, amit az osztályfőnökével is közöltem. Erre a félév vége felé behívott az igazgató, és közölte velem, hogy soron kívül feleltessem le szóban ezt a gyereket, és adjak neki félévi jegynek kettest, mert senki nem akarja, hogy megbukjon, ugyanis ezt a gyereket a tanárok nem kívánják jövőre is az iskolában látni, mert hosszú ideje megszenvedte már mindenki az ő jelenlétét, és elegük van belőle. :D A fele tanári kar szenved miatta már hosszú évek óta (jaj, szegények), és ne én legyek már az, aki pont a nyolcadik osztályban kezd el a finisben hepciáskodni...
Ez az eljárás eleve felháborított, ugyanis ez számomra megalázó, kb. azt sugallja felém, hogy a tekintélyelvűség nem ismeri el a diplomám értékét, semmibe veszi a szaktudásomat, mert nem tiszteli azt a szakvéleményemet, ami alapján én úgy döntöttem, mint kompetens szaktanár, hogy ez a gyerek ezt az értékelést érdemli a felém produkált teljesítménye alapján. Ezt most azért írtam le ilyen hülyén, hogy érthető legyen, miért háborított fel első körben.
De nem volt mit tenni, ezt kívánta a felettesem. Úgyhogy nagyon korrekt módon napokkal előtte megbeszéltem a gyerekkel, hogy X időpontban várom X teremben és X anyagból (amit oldaltól oldalig megadtam neki) számon fogom kérni. Közben forrt bennem a düh, hogy olyat kell kényszerből csinálnom, amit zsigerből ellenzek. De a felelés végülis megtörtént (de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem volt bent egy másik tanári személy, mint tanú, persze csak utólag jöttem rá, hogy ez fontos lett volna).
Viszont a gyerek nézett rám bambán, és amikor kérdeztem tőle valamit, semmi értelmeset nem tudott mondani, csak hülyén nevetgélt össze-vissza. Ekkor (csak hogy a saját lelkiismeretemet megnyugtassam), a nyolcadikos gyereknek elkezdtem kb. harmadikos-negyedikes szintű kérdéseket feltenni, de ezekre sem tudott semmit sem válaszolni! Mire is kéne nekem átengedni? És hogy jutott el ez a nyolcadikig? Na hagyjuk már ezt, felkeltem, és mondtam neki, hogy ennyi volt a felelés, és mérgesen eljöttem onnan, és beírtam az egyest félévre a Krétában azon nyomban, szinte felrobbantam a méregtől. De nem is a gyerekre voltam mérges, hanem az igazgatóra.
Aztán az történt, hogy az igazgató behívta a gyereket (!!!!), és megkérdezte tőle, hogy mi történt. A gyerek közölte, hogy megbukott, és úgy adta elő, hogy kb. 3 percig kérdeztem tőle 1-2 dolgot, majd felkeltem és szó nélkül eljöttem, szóval ő nem tudja, hogy mi van.
Erre behívott az igazgató, és mérgesen lecseszett, hogy mit képzelek magamról, és hogy ő világosan utasított (!!!!!), hogy engedjem át a gyereket, erre meg tessék-lássék módon csináltam valamit (!!!!!), de nyíltan szembe megyek az akaratával és bla-bla. És a végén még én jöttem ki úgy, hogy a nagy egyetértésben lévő igazgató-hülyegyerek pároshoz képest még én voltam a gonosz, aki mindennek az elrontója.
A féléves tanári értekezleten is ezt a narratívát adta elő, és azóta is ki vagyok pécézve. De a többi tanár sem áll az oldalamra, mert ők csak annyit látnak a történetből, hogy jól a nyakukra akarom sózni a gyereket a következő tanévre is. Lehurrogtak, hogy fogjam be a számat! Az az igazság, hogy ezen az értekezleten nem tűrtem tovább a méltánytalanságot, ami ért, és konok fejjel szólásra emelkedtem, és jól lecsesztem az egész bandát, és kifejtettem, hogy ez, amit itt előadnak nekem, ez nem pedagógushoz méltó, és az ő szaktudásukat kb. ugyanannyira értékelem, mint a szóban forgó gyerek teljesítményét. És ha legközelebb ilyen színjátékot kérnek tőlem, és előre utasítanak, hogy milyen jegyet adjak, akkor erre hívjanak be az utcáról valamit, mert "én ehhöz nem köllök". És tüntetőleg fogtam magam és eljöttem az értekezletről. Azóta (habár néhány tanár fű alatt, hogy más ne tudja meg, óvatosan kifejtette nekem privátban, hogy az ő szemében Batman vagyok) a nagy többséggel, köztük a vezetőséggel hidegháborúban állok.
Úgyhogy ezek után én eldöntöttem, hogy nekem ebből elég volt, szánalmas ez az egész, egyszerűen nem tudom komolyan venni! És ez alapvetően befolyásolja a nyomorék sztájkjukhoz való hozzáállásomat is...
A sztárjk apropóján gondoltam ezt a történetet megosztani veletek, hogy ha esetleg valaki nagy egyetértésben van a tanársággal, megismerjen ilyen bennfentes aspektusokat is a kulisszák mögül, mielőtt nekiállna véleményt alkotni.
válasza:"De egy elitiskolában ez tényleg másképp van, bár a szülő nem mindig a négyest harcolja ki a tanrától, hanem inkább azt, hogy a nulla taulás mellett engedje t ketessel a gyereket, hiszen a gyereknek az a tárgy úgysem kell."
Tök mindegy, hányasról van szó, maga a szakmaiatlansága a lényege a jelenségnek.
"Kérdező, egy dolgot kell még tanulnod: empátiát."
Miért is? Én leírtam a gondolataimat, erre hosszú oldalakon keresztül ment a mocskolódás, meg sem próbálta senki megérteni azt, amit mondani akarok.
Egyébként meg az, hogy az egységes követelményrendszerben hiszek, a szubjektivitás bevonását az objektív osztályzásba pedig elvetem - ez szakmai kérdés, nem az empátiáról szól. Az igazságos és következetes tanár szerintem pont hogy jót tesz a gyerekeknek.
Azzal, hogy megbuktatok egy gyereket és így ott tartom az iskolában mindenki örömére - gondolom, erre érted, hogy nem vagyok empatikus - ez nem az én saram, hanem a gyerek sara, aki nem teljesítette az általam előírt követelményeket. Ha egy iskolában egészségesen gondolkodnak a tanárok, akkor ezt mindenki megérti.
Ugyanis vagy konzekevensen osztályzok, vagy nem. Vagy beírom az egyest az egyes teljesítményre, vagy nem. Ha elvesztem a következetességet, akkor ezek a jelenségek lesznek rendszer szinten általánosak, amiket leírtam. Mert úgy látom, rendszer szinten a tanárok elvesztették. De ez miért az én hibám?
"Vagy egy ének szakos náci
Te Józsika nem leszel kitűnő, nem mész az orvosira, mert nem tudod szépen énekelni az Érik a szőlőt"
Én azt írom már oldalak óta, hogy ha elénekli az "érik a szőlőt", és az ötöst érdemel, akkor ötöst kap, ha meg nem énekli el, hanem elkezd pofátlankodni, hogy neki minek ez, akkor meg egyest. Egyébként nem vagyok ének tanár.
Nincs semmilyen más szempont ebben a dologban, ha a tanárnak jegyet kell adni, akkor azt az ott előadott produktum alapján kell tennie, és nem az alapján, hogy a gyerekek szeretik-e az adott gyereket, vagy a szülők szeretik-e, vagy a tanárok szeretnék-e, hogy jövőre maradjon. Elénekli az "érik a szőlő"-t vagy nem? Erre kap jegyet.
Aki itt náci, az éppen az ide böfögők tömege, aki bemegy a tanárhoz patáliázni, hogy miért nem kapott ötöst a gyerek a semmire? Na, ez a náci, és a hasonló gondolkodásmód.
válasza:Értem kérdező, amit írsz, és részben egyet is értek veled. DE itt az a “baj”, hogy csak 4 éve vagy a pályán, és még nem tapasztaltál eleget. Ez nem ilyen egyszerű, hogy akkor buktassuk meg. Rendben, tegyük fel, hogy mebukik ötödikben. Nyilván pótvizsgára sem készül fel, vagy 4 tantárgyi bukást összeszed, nem is pótvizsgázhat. Utána mi lesz vele? Az osztály fellélegzik, az alatta lévő meg megszívja. Mauglink újra ötödikes lesz. Persze akkor sem fog tanulni. Kérlek írdd le, hogyan tovább. Kíváncsi vagyok, te hogyan oldanád meg ezt a helyzetet.
Egy középiskolai tanár.
(Mondjuk érdekelne, hogy te mit tanítasz, de csak puszta kíváncsiság).
"Ez nem ilyen egyszerű, hogy akkor buktassuk meg."
Én sehol nem írtam ezt. A kérdésben leírt történet, amit elmeséltem, az konkrétan egy olyan szituáció, ahol (szerintem) az objektív, szakmai tanári értékelést a buktatás jelenti. Ebben a konkrét történetben.
De ez önmagában nem azt jelenti, hogy a deviáns gyerekeket meg kell buktatni csak úgy csuklóból. Én ezt nem írtam sehol. Én amellett tépem a számat már oldalak óta, hogy a tanárnak mindig kizárólag a szakmai szempontokat figyelembe véve, a gyerek által produkált dolgokat kell értékelnie. Ha az hármas, akkor hármas, ha négyes, akkor négyes, ha egyes, akkor egyes. Ebben az objektív értékelésben pedig nincs helye a szülők véleményének, vagy hogy a többi gyerek szereti-e az aktuálisan értékelt diák szeme színét, és a többi baromságnak, amik mellett az ide okádó minősíthetetlen idióták kardoskodnak az előző válaszokban.
Én azt sem írtam, hogy a tanárnak szívatásból kell megbuktatnia a gyereket, hogy az alatta lévő osztálynak tegyen keresztbe. Én azt írom, hogy amikor a tanár értékel, az ilyen dolgokat nem kell figyelembe vennie, hanem kizárólag magát a felelést vagy a dolgozatot.
Most komolyan, ha elolvastad a történetem, te milyen jegyet adtál volna annak a gyereknek a felelésnél? Én megpróbáltam év közben hatni rá, egyébként rengeteg gyereknek segítek soron kívül a tanulásban, ha hozzám fordulnak, és őt is biztattam erre. Soha nem keresett meg. Normálisan beszéltem vele, de ő az órán nyíltan k. anyázott. Csinálta a balhét, miközben én órát tartottam volna a többieknek. Mit kéne csinálnom? Egyszerűen nem akarja, pedig lenne esze hozzá. Márpedig az ő teljesítményét valamilyen jeggyel értékelnem kell, és itt az ő tejesítményét értékelem, és nem az igazgató, a szülők, vagy a leendő osztálya elvárásait.
Vagy akkor magyarázzátok el, hogy az öt érdemjegy között mi értelme van az egyes osztályzatnak?
"Kérlek írdd le, hogyan tovább. Kíváncsi vagyok, te hogyan oldanád meg ezt a helyzetet."
Már leírtam számtalanszor. Én úgy látom, hogy ha minden tanár objektíven osztályozna, kizárólag a gyerek teljesítményét venné alapul a pedagógiai értékelésben, és kizárná a szubjektív tényezőket (mit szólnak a többi gyerekek, mi lesz velünk jövőre és hasonló szarságokat), akkor egy ilyen értékelési rendszerben a gyerek tudná, hogy ha nem tesz valamit a jobb jegyért, akkor meg fog bukni.
A mostani rendszerben viszont az megy, hogy a gyereknek azt sugallja a tanári kar, hogy ha nem tanul, akkor is, úgyis át fogja engedni a hülye tanár. Ezért számtalan gyerek van, az én iskolámban is, akivel ÉPPEN AZÉRT VANNAK PROBLÉMÁK, mert látják, hogy a tanárok úgyis átengedik őket, azaz nincs követelménykényszer az iskolában.
Mi a megoldás? ÉN az igazgató helyében kötelezném a tanárokat arra, hogy objektíven értékeljenek, hogy a gyerekek érezzék, hogy ha csesznek a tanulásba, akkor ide fognak járni évről évre. Hogy a bukás az valóban egy létező következmény lehessen. Mert most nem az, és éppen azért nem tanulnak. Nincs éle az egyes osztályzatnak, mert a "nemtanulást" kettessel honorálják.
Erre még az igazgató parancsol rá szaktanárra, hogy engedje át kettessel a gyereket? Úgy hogy még le sem felelt a gyerek? Az eszem megáll, és főleg az a gáz, hogy az itteni kommentelők is ez mellett kardoskodnak...
válasza:Például arra a szóbeli feleletre is értettem, hogy keveset tapasztaltál. Ilyen gyereket, ilyen helyzetben soha nem kérdezünk négyszemközt. Mindig megkérünk (egy lehetőleg szakos) kollégát, és egy megbízható, normális osztálytársat, hogy legyen jelen. Ahogy pótvizsgán is van bent minimum 2 szakos tanár, és egy diák tanunak. Az utolsó felelővel pl. az utolsó előtti ( ahogy szóbeli érettségin is ez a szabály). De majd belejössz, tanulópénz.
Én nem írtam, hogy szivassuk, meg csak úgy buktassunk. Én most konkrétan arra a gyerekre értettem, akire azt mondtad, egyest érdemel a “tudására”.
Én ezt úgy értettem, hogy akkor ő megbukik. Inenntől gondolatkísérlet, és áll az előző kérdésem: tehát újra ötödikes (vagy tök mindegy, melyik évfolyamon bukik, általános iskolában a kérdés szempontjából mindegy). Szóval mi lesz a sorsa, ha újra ötödikes lesz? Másodjára vajon sikerül neki? Vagy újra nem fog teljesíteni? Szerinted melyiknek nagyobb a valószínűsége? És ha megint nem tanul, utàna szerinted mi fog történni?
Nem rossz szándékból kérdezem ezeket, szeretnék segíteni, hogy egy kicsit mögé láss dolgoknak.
Az, hogy kettesben feleltettem, valóban hiba volt, ezt már a kérdésben is leírtam. Úgyhogy igen, igazad van. Azt sem írtam sehol magamról, hogy tapasztalt tanár lennék, felesleges ezt folyamatosan ismételgetni. Követek el hibákat én is, miért tagadnám?
A kérdés NEM arról szól, hogy ezzel a konkrét gyerekkel mit kell csinálni. Egyébként nem buktattam meg félévkor az iskolavezetés nyomására, de ez tökre mellékes. Mivel már az egész tanítási rendszert nem tudom komolyan venni, és paródiának tartom, ezért valójában mindegy is, hogy mit teszek.
Én a kérdésemben azt az állítást fogalmaztam meg alapfeltevésként, hogy sok gyerek éppen azért nem tanul, mert látja azt, hogy a "nemtanulást" a tanári kar nem szankcionálja, sőt, kettessel jutalmazza. Ez pedig (amellett, hogy szakmailag teljesen nonszensz), pedagógiai értelemben is egy hatalmas öngól, mert azt sugallja ezzel a tanárság a diákság felé, hogy "nem kell tanulnod, rosszalkodj nyugodtan, úgyis át leszel engedve". Nekem meggyőződésem, hogy sok gyerek ezért nem tanul, és ezért mer rosszalkodni, és elég sok iskola van, ahol ez a probléma igenis létező dolog.
Erre a jelenségre kérdeztem rá, hogy ez így helyes-e? Engedjük-e át a gyereket csak azért, mert kényelmetlen nekünk a személye, és nem akarunk jövőre is szenvedni vele? Nem pont ezzel a következetlenséggel érjük-e el éppen azt, hogy ha nyolcadikban elmegy a Maugli, akkor ötödikben újra lesz megint egy másik Maugli, hiszen a gyerek azt látja, hogy semmit nem kell csinálnia, pont ezért engedik át nulla teljesítménnyel, mert meg akarnak szabadulni tőle.
AZAZ AZZAL, HOGY ÁTRUGDOSSUK A GYEREKET, CSAK HOGY SZABADULJUNK MEG MÁR TŐLE - ÉPPEN EZZEL ÉRJÜK EL AZT, HOGY ILYEN GYEREKEK EGYÁLTALÁN VANNAK.
És nem kell magatartásproblémás, hiperaktív és stb. papírral rendelkező eseteket felsorolni, mert az megint más tészta. Egyébként ebben a konkrét esetben a gyereknek nincs semmilyen papírja.
Erről a dologról szeretném a véleményeket megkérdezni.
Nem pedig konkrét szakmai esetmegbeszéléseket szeretnék folytatni arról, hogy egy gyereket adott esetben meg kell-e buktatni vagy sem. Nem tudom, érthető-e a különbség.
válasza:AZAZ AZZAL, HOGY ÁTRUGDOSSUK A GYEREKET, CSAK HOGY SZABADULJUNK MEG MÁR TŐLE - ÉPPEN EZZEL ÉRJÜK EL AZT, HOGY ILYEN GYEREKEK EGYÁLTALÁN VANNAK. Na ezzel egyáltalán nem értek egyet. Ügyeletes Maugli mindig lesz. Nem engeded át, akkor is. Ha egy osztályból eltávoltítasz egy Mauglit, akkor osztályon belülről jön a helyére egy màsik (lehet, hogy nem pont ugyanolyan értelemben lesz Maugli, de hogy lesz egy újabb problémás, az tuti). És más problémakörben, de ugyanez igaz elit iskolákban is.
Akkor újra leírom. Részben egyet értek veled, nem helyes nulla tudásra átengedni egy renitens diákot, csak nem nagyon van más LOGIKUS választásod, mint szabadulni tőle.
Viszont sajnos nagyobb részt nem ettől a következetlenségtől lesznek az újabb mauglik. Szerintem (de ez csak az én véleményem), egy összetett dolog. Tanárként tanultál pszichológiát. Honnan hozza a gyerek a mintákat? A családból. Ha ott nem érték a tanulás, akkor kb cseszheted. Ha ott nem megfelelő a nevelés, akkor is (pl. hogy nem anyázunk egy tanárt, felnőttet). Ráadásul szerintem az általános iskola ilyen szempontból még rosszabb. Abban a korban még a szülő a legfontosabb egy gyereknek, amit ők mondanak, az szent (akármilyen is az a mondandó). A kritikus gondolkodás később akakul ki bennük.
Másrészt van egy réteg, akikkel “nem jó” újat húzni. Értsd, a tanàr akár félhet is a szülőtől, ha meg meri buktatni a gyerekét.
Harmadik pedig, hogy azért azzal szerintem mindenki tisztában van, hogy aki a pályán van, az nem mind való oda.
Éppen az összetettsége miatt nem egyszerű ( kb. lehetetlen) rendszerszinten megoldani a Mauglis problémát, mert minden egyes kis Mauglinak saját története van, nem lehet a megoldást következetes osztályozással orvosolni, az ide édes kevés. Ezeknek a tanulóknak segítségre lenne szüksége, de mivel se pénz, se ember nincs rá, így nőnek fel.
válasza:Ha a gyereket évismétléssel motiválni lehetne, akkor olyan gyerekről lenne szó, akin látszana, hogy igyekszik, mert onnantól, hogy fennáll az évismétlés esélye, próbál nem megbukni, akin nem is látszik, ott valószínűleg a szülőt motiválják maximum, hogy menjen be cirkuszolni, de ott, ahol a csaladi háttér miatt nincs idő a gyerekre, valószínűleg ez se fordul elő, csak legyen valahol 16 éves koráig a gyerek, mert kötelező, utána meg mehet "értelmesebbet" csinálni, addig meg mindegy, hogy a gyerek ötödikes, kilencedikes vagy szépen halad a többiekkel.
Persze nem minden eset ennyire szélsőséges, de ott, ahol csak arról van szó, hogy a gyerek minden igyekezete ellenére nem tud elégségesen teljesíteni, de a tanítást nem lehetleníti el, ott nem beszélünk ugyanarról, mint amikor a gyerek csak azért van ott, mert kötelező vagy a gyerek olyan, hogy más iskolára lenne szüksége.
Az első esetben a tanárok motiváltak arra, hogy a gyereket segítsék a tanulmányaiban, az utóbbi esetekben azt, aki nem hagyja, hogy segítsék, nem lesznek motivàltak a tanárok sem.
Hidd el, ott, ahol az utóbbi áll fent, egy idő után a szülő is biztosítja a gyereknek a megfelelő oktatást és fegyelmezést, de, ahol ez nem történik meg és a szülő ezt ki is kéri magának vagy nem törődik az egésszel, ott a tanár nem sokat tehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!