Miért nem zavarja a családos emberek egy részét a közoktatás rossz helyzete napjainkban? Ezeket nem érdekli a saját gyerekük jövője?

Egy csomó olyan cikk van, ami arról szól, hogy a tanári fizetések rosszak, egyre kevesebb a tanár, stb. Facebookon az ilyen kommentszekcióban megjelenik mindig egy csomó öregasszony, akinek a profilján ott a sok unoka, aki még bőőőven iskolás, vagy a sok középkorú, szintén ennyi diős gyerekkel. És mit csinálnak ezek az emberek az ilyen cikkek alatt? Röhögős reakció, kommentek, hogy ha nem tetszik a tanároknak a fhos fizu, akkor el lehet menni dolgozni/ott a gyár/lehet menni árufeltöltőnek/akkor kell bért emelni, ha lesz javulás, nem pedig előtte és egyebek. Ugyanezek meg felháborodnak, ha azt hallják, hogy a töri tanár tartja a fizikát, mert nincs más...

Ezek az emberek ilyenkor amúgy mit érznek? Nem gondolnak bele, hogy ha mindenki otthagyja a tanári pályát, akkor nem lesz, aki tanítja a gyerekeit? Nem gondolnak bele, hogy ha a fizetés nem riasztana vissza embereket, akkor talán több lenne a tanár, az iskolák tudnának válogatni, és nem lenne az, mint például anno nálunk gimibe, hogy a 12. osztályban az angolóra abból állt, hogy érettségi feladat, majd javítsd ki magadnak megoldókulcsból, magyarázat nélkül, de semmit nem lehet kezdeni az ilyen tanárokkal, mert nemhogy jobb, de ugyanilyen sincs a helyére? Vagy tényleg fontosabb az a rohadt káröröm, hogy háhá, nekem rossz, de nem baj, mert a tanároknak is rossz? Ki gondol a gyerekekre, ha a saját családjukat nem érdekli az, ami megalapozza a jövőjüket?