Mi értelme van a bullyingolásnak?

Szerintem az ember alapvetően gonosz, szadista lény. Ha lehetőségük van bántani a gyengébbet, akkor megteszik, mert ezt élvezik… Én már a gimi első napján kék-zöld foltokkal a karomon mentek haza. Leköpdöstek és nem tehettem semmit. Mert gyenge voltam. Volt hogy órán felpofoztak, a tanár nem csinált semmit.

Itt is megy az álszenteskedés, akik itt szidják a három srácot, Facebookon kommentelgetnek, jónéhányról tudom, hogy annakidején ő maga is bully volt.. Semmivel sem jobb náluk. És itt sem csak a három gyerek a hibás, hanem az egész osztály, mert elhihetitek, hogy nem az csak az a három gyerek cseszegette, hanem vélhetően az egész osztály kiközösítettek. Ez ilyen, van 2-3 fő zaklató és a többiek, akik röhögnek rajta. Aki fizikálisan nem bánt, az szóban fog.

Plusz a tanárok, akik szartak az egészre. Gimiben az én osztályfőnököm is kimondta, hogy zavarja, hogy a szüleim állandóan hívogatják, hogy csináljon valamit. Meg éreztette, hogy egy teher vagyok, én vagyok a kilógó elem, aki nem tud beilleszkedni az osztályába…

Szerintem is ösztönös dolog, még ha efajult is. Engem bántottak, én sosem bántottam senkit. Mégis észreveszem magamon, hogy húzódozom attól, akit furának érzek. Holott valamilyen szinten én is "fura" vagyok (például kissé gátlásos, és rossz társalgó), és rosszulesik, ha húzódoznak tőlem , vagy úgy érzem, gáznak tartanak. És mégis csinálom én is, valamilyen szinten, akaratom ellenére. Nem átgondoltan, nem direkt.

Ha szavakba akarom önteni az ösztönös késztetéseimet, akkor ki kell mondanom, hogy legbelül én is a többséghez, a "jobbakhoz" vágyom tartozni, és elkülönülni a "gyengébbektől". Mindezt úgy mondom, hogy a közösségekben ahol megfordulok, rendszerint én vagyok a legtoleránsabb és engem érdekelnek legjobban mások érzései, nekem szorul össze a gyomrom, ha valakit megbántanak, és nem tudok nevetni a mások háta mögötti, rosszindulatú poénokon.

A bullying egy magasabb szint, az már nem normális, igen, szadizmusig fajul az ösztönalapú hierarchaépítés.

Sajnos az a véleményem, hogy az ilyenek csak az erőből értenek, ugyanúgy, ahogy ők is csinálják. Falra hányt borsó lenne magyarázni nekik, hogy ez milyen érzés a másik oldalon, és hogy ez rossz. Meg a magyarázásra egyébként kapacitás, sőt eleve szándék sincs. Emiatt sajnálom, hogy nincs már az iskolában pofon. Kezdődjön akkor az a hierarchia tényleg legfölülről, kapja meg a kis köcsög is a magáét, érezze, hogy van nála nagyobb kutya, úgyhogy jobb, ha összébb húzza magát. Igaz, tanári oldalról is lehetnének túlkapások, de a felnőtteket könnyebb kordában tartani, arról nem is beszélve, hogy általánosságban mégiscsak több eszük van.

Mindenesetre ha az én gyerekemet egyszer ne adj' isten zaklatják, és ő válaszul valakinek betöri az orrát, tőlem csak dicséretet fog kapni. Ha berendel az igazgató, ott is elmondom majd, mennyire büszke vagyok rá, és hogy egyébként az az iskola, amelyik tétlenül nézte a bullyingot, az csak hallgasson.

23-ra:

Engem is gúnyoltak, kiközösítettek iskolás koromban, de engem ez egészen másfelé vitt. Egyrészt hangsúlyosan szembe merek menni a közvélekedéssel, mert megszoktam, hogy én úgyis kilógok a sorból. Másrészt, ha valakit bántanak, kiközösítenek, azonnal melléje állok. Mindig az jut eszembe, hogy nekem is milyen jólesett volna, ha akkor csak egyvalaki mellém állt volna.

Az iskolai bullying a dominanciáról és a primitívségről szól.

Egyszerűen akármibe bele tudnak kötni a gonosz gyerekek, és a tanárok sokszor nem tesznek ellene semmit.

Engem anno valamiért "tyúkocskának" csúfoltak, a gúnynevem eredetét azóta sem ismerem, de egy időben állandóan beszóltak nekem ....