Kiábrándulni az iskolából, valakivel volt már hasonló?

20: Ismerős érzés. Anno én is gépész középiskolába jártam, ahol a jelmondat "Informatika a gyakorlatban" volt. A valóságban ez úgy nézett ki, hogy három tanár tanított nekünk infót és előfordult olyan is, hogy párhuzamosan kétféle infóm is volt. Mindkét helyen ugyanazt vettük és évente elkezdtük elölről...

Gyakorlati oktatás kimerült az alumínium kalapálgatásban, esztergálásban és egy kis PLC programozásban. Végül arra jó volt az egész bohóckodás, hogy érettségi után elmentem építész technikusira, aztán építészmérnöknek tanultam inkább tovább.

Én is itt vagyok! 15/F

(Kémia, biológia, tesi a legkatasztrofálisabb...)

Az iskola megmutatja, hogy milyen jellegű területekkel lehet foglalkozni az életben (humán, reál, idegen nyelv stb.), és ebbe enged kisebb-nagyobb mélységű betekintést.

Azért kérik azt is számon, amit te nem szeretnél megtanulni, mert akkor a tanár nem tudna semmilyen szinten együtt dolgozni a diákokkal, hiszen semmit sem tudnának, de még csak nem is írnának az órán.

Valóban rengeteg felesleges dolog van, szubjektív, hogy ki melyik tárgyakat tartja annak. Megtapasztaltad milyen az adott tárgy, leszűrted, hogy téged érdekel/nem érdekel, és már el is érte a célját a dolog, hiszen megismerted azt a területet, de rájöttél, hogy érdekel/nem érdekel. Ha nem mutatja meg egy szakavatott ember, hogy például milyen a fizika, akkor sosem fogod megtudni, hogy érdekel-e..

A nyelvoktatásról néhány mondatot. Valaki nagyon elkapta a lényeget, hogy a legnagyobb hiba, hogy a diákok sz..rnak a nyelvtanulásra. Magamon is tapasztalom, hogy ezt 100 %-ban igaz. Már 10 éve, úgy emlékszem, hogy elkezdtem kis alsós gyerek módjára ismerkedni az angol nyelvvel. A nyelvtan logikus, azt tudom, de a szókincsem 0, nem tudok beszélni. Úgy érzem, hogy 10 éve minden pillanat pazarlás volt, amit a nyelvtanulásra fordítottam, mert jelenlegi tudásomat intenzív módon fél év alatt el lehet sajátítani. Igen, kimondom, és felvállalom, hogy borzasztóan lusta vagyok hozzá. Az nem vezet előre, hogy heti négyszer 45 percet "foglalkozok" az angollal, és mellette van rengeteg más tárgy. Nem tudom a figyelmemet arra koncentrálni, mert igényli rengeteg más dolog is, illetve motivációm és kedvem sincs hozzá. Az sem túl szívderítő, hogy itthon szívatják a többféle nyelvvel a diákokat, míg ha egy tényleg semmilyen alappal nem rendelkező ember kimegy külföldre, viszonylag rövid idő után megtanul beszélni azon a nyelven minimum olyan szinten, hogy azért jól megérteti magát.

A nyelvtanulás egy motivált, tanulni akaró embert igényel. Szerintem olyan is létezik, hogy nyelvérzék. Jelentős szlovák kisebbség él a mi kis településünkön, így a hagyományok miatt anno az óvodában is ismerkedtünk a nyelvvel heti 1-2 alkalommal. Mondókákat, egyszerű szavakat tanítottak. Rajtam el voltak képedve, mert a 4 év alatt a "köszönöm szépen"-et sikerült elsajátítanom, semmi más nem ragadt meg. Ha kérdeztek, nem tudtam semmit. Elképesztően gyenge lehettem. Mások meg igen szépen megtanulták a mondókákat, szavakat, kifejezéseket hallás után.

Szerintem azért tesznek a diákok a nyelvekre, mert ők is látják, hogy ezt ilyen módon nem lehet megtanulni. Az iskolában nincs meg a kényszerhelyzet, ami sokat segítene. Mit értek ez alatt: kint külföldön, ha egyedül van az ember, akkor kénytelen gőzerővel tanulni a nyelvet, különben bajban kerül. A 45 perces órán nincs meg nyomás, akkor szólalsz meg magyarul, amikor úri kedved úgy tartja.

Tehát a nyelvoktatásnál csúcsosodik ki a diákok hozzáállása. Erre már az oktatás részéről nincs gyógyír, ha én nem tanulok, akkor ők fejre is állhatnak, előbb semmivel nem leszünk. Csak én tudom előre mozdítani a helyzetemet, ha akarom. De ha nem akarom (vagy jobban fogalmazva: máshogy akarom), ők tehetetlenek.