Diáktársaim! Nektek van, illetve volt kedvenc tanárotok? Ha igen, miért? És elmondtátok Neki/k hogy mennyire nagyra becsülitek Őt?

Több is volt/van.

Általánosban a felsős magyartanárnő volt a kedvencem. Talán azért, mert ő volt a legnormálisabb, volt humora, nagyon kedves és szimpatikus volt. És a stílusa is tetszett, pedig nem az én korosztályom. 40 valahány éves volt én pedig 11-12, de mindig tetszett, ahogy öltözködik.

Most, gimiben majdnem az összes tanárt kedvelem. Nincsenek rossz tanáraim, nem utálom egyik tanárt sem és tök közvetlenek velünk általában.

Az egyik kedvencem az angoltanárom. Mindent pontosan, érthetően elmagyaráz (ha kell, századjára is és akkor is pont ugyanúgy, mint elsőre), bíztat minket, sokat gyakorlunk, csak akkor irat dolgozatot, ha látja, hogy mindenki érti az anyagot. Szívesen válaszol olyan kérdésekre is, amik csak úgy felmerülnek és nem feltétlen a tananyahoz kapcsolódnak. Érdekli az is, hogy mi mit gondolunk, hogy látjuk a dolgokat, mit akarunk. Fontos neki az, hogy fejlődjünk és mindenben segít. Azt is tudjuk, ő is mondta, meg több tanár is, hogy hallotta ettől a tanártól, hogy mi vagyunk az egyik kedvenc csoportja és hogy talán még sosem volt ilyen jó csoportja, akikkel ilyen jól lehet együttműködni.

Van mégegy angoltanár, akit nagyon bírok, ő a másik kedvenc tanárom. Hihetetlenül jófej, van humora, folyamatosan nevetünk az óráin. Szoktunk gyakorolni és feladatokat megoldani, de leginkább beszélgetünk és úgy tanulunk. Szóval nem érezzük, hogy tanulunk, de mégis tanulunk. Nagyon közvetlen, lehet tegezni, néhány fiúnak már kézfogása is van vele. Segítőkész, például amikor ém beteg voltam, a következő órán odajött hozzàm magától, hogy elmagyarázza az anyagot. De amúgyis mindig körbemegy és segít, elmagyarázza a dolgokat.

Szóban egyiknek sem mondtam el, hogy mennyire kedvelem vagy hogy ő a kedvenc tanárom, de szerintem érzik, hiszen jól viselkedem az órájukon, jó vagyok abból a tantárgyból, nem unatkozom órán stb. Amikor meg visszajelzéseket kérnek tőlünk, mindig jókat mondok én is.

Egyébként én is szívesen vennék nekik egy kis karácsonyi ajándékot, pl ilyen best teacher bögrét vagy valamit, de egyelőre nem teszem, mert nem akarom, hogy az essen le nekik, hogy nyalizni akarok, mert ez nem így van.

A mi sulinkban teljesen normális tanárok vannak, ha nem is kedvelem, de tisztelem őket. Vannak olyan tanárok, akikre kifejezetten felnézek a tudásuk miatt, vagy éppen kedvelem őket, mert hasonló az érdeklődési körünk. Persze, van kedvenc tanárom is. A fizikatanárom. Tavaly óta tanít, azóta biztos lettem benne, hogy a fizikával szeretnék foglalkozni. Nem idős tanár, mégis valami hihetetlen nagy tudása van. Nem azért gondolom így, mert mindent túlmagyarázna, hanem mert bármiről kérdezem, bármelyik kezdetleges találmányomban kérek segítséget, mindig tud válaszolni, vagy legalább tudja, hol keressük a választ. Azon túl, hogy ilyen téren meg tudok bízni benne, emberként is nagyra becsülöm. Az óráin olyan légkörg alakított ki, ahová szerintem tz-re sem gyomorideggel megy az osztály. Egy nap közepi fizikaóra kész felüdülés, mert nem kezd szaktanárit osztani, ha valamin jót derülünk. Érdekes módon, egyszerre tudjuk az anyagot, és érezzük jól magunkat.

Ott van közben az is, hogy akiket érdekel a fizika, azoknak szakkört tart (4-en vagyunk. Szerény létszám, de én nem bánom), ahol még külön jól érzem magam, mert olyan srácokkal vagyok, akik hasonlóak, mint én. Azt tanulom jókedvvel, amit szeretek. Egyetlen egyszer sem mentem oda rosszkedvűen, mert nem akartam fizikázni.

Amíg nekünk versenyfeladatokat hoz, addig van két osztálytársam, akikre rászánt egy délutánt (lehet, többet, csak nem tudok róla), hogy felzárkózzanak.

Ezek mellett, ha leterheltnek érzem magam, bátran mondom el neki, mert egész biztos nem fog leszidni, mert nem beszélek áhitattal egy másik tanárról. Ha bármi bajom lenne, nyugodtan fordulnék hozzá vele, mert szerintem ilyen egy zseniális Tanár.

14/L