Élvezheti az életet, szórakozhat egy olyan valaki, akinek már véget ért az élete? 30F
Sajnos néhány hónappal ezelőtt 30 éves lettem. Két dologban reménykedtem: vagy nem élem meg ezt a kort, vagy addigra megoldom a gondjaimat. Sajnos egyik sem teljesült (sőt, a helyzet még súlyosabbá vált bizonyos szempontól). Sajnos az elmúlt néhány évvel ellentétben, az öngyilkossághoz gyáva vagyok, így marad az "élet". A pokoli, sz@r élet. Nekem nem sikerült beindítani, elindítani az életemet. 30 felett pedig már feleslegesnek érzem próbálkozni, ilyen öregen már nem fogok "ugrálni". Az életet elég egyszer elrontani. Onnan már menthetetlen vagy. Nekem pedig többször is sikerült elszúrni. Ugyebár a boldogságot nem mindenki érdemli meg. Vannak, akik akármit tesznek, próbálnak, soha sem lesz öröm az életükben. Karrierem nem lesz, nem lehet. Pénzem sem, hiszen a pénzt nem mindenki érdemli meg. Ez jutott nekem is. Ez 51%-ban azért van, mert az élet gyűlöl és tönkre akar tenni, 49%-ban pedig a saját rossz döntéseim eredménye. Van, akit szeret az élet. Nekik sikerülhet. Ők boldogok lehetnek. A legtöbb embernek viszont ez maga a pokol. Aki azt mondja, hogy élvezi az életet, az nem teljesen normális, vagy nagyon gazdag. Engem viszont elakar pusztítani a sors. Olyan gondokat kaptam, amikről mások álmodni sem mernek. Mindegy is, a lényeg, hogy soha nem lesz jó.
A kérdés az, hogy mit csináljak? Hogy lehetne legyőzni egy ilyen gonosz, kegyetlen, rosszindulatú erőt, mint ez az élet? Túl lehet-e járni az "eszén", ellehet-e érni azt, hogy jól érezzem magam annak ellenére, hogy a sorsom már régen megpecsételődött? Hogy tudnám rávenni magam arra, hogy legalább egy kicsit jobbak legyenek a mindennapok? Sajnos drogozni nem akarok. Ivással ugyanígy vagyok.
Egyébként is, attól még minden rossz lesz.
Tehát a kérdésem az, hogy élvezhetném az életet, ha tudom, sohasem lesz jó? Olyan bűntudatom van, ha pl. veszek egy ruhát magamnak. Hiszen felesleges. Ugyanígy nehezen veszem rá magam akármilyen szórakozásra. Bűntudatom lesz tőle. De valahogy mégis ki kellene bekkelnem a hátralévő időt - szórakozás nélkül is szörnyű lesz, de hátha van egy olyan módszer, amivel nem annyira sz@r.
Tehát hogy lehetne élvezni az életet (annak ellenére, hogy minden elveszett)? Hogy tudnám "rávenni" magam?
30F
válasza:Te úgy döntöttél, hogy téged csak a pénz tehetne boldoggá, te ennek a lététől vagy nem lététől tetted függővé magad.
Nem kell se kutya, se macska, se barátnő, csak pénz, mert a gazdagoknak jo, senki másnak.
Van diplomád, de ennek sem örülsz, mert ahhoz már nincs eszed, meg akaratod, hogy használd is. A te bajod az, hogy egy végtelenül beszűkült és negatív ember vagy. Nem az életnek van veled baja, te nem szeteted sem az életet, sem magadat. Magad rontod el a sorsodat.
#21: A siker mércéje a pénz. Attól, hogy valaki azt mantrázza, hogy jó élete van, miközben a számláit sem tudja kifizetni, az nettó hazugság. Semmit sem érsz azzal, ha pl. van egy barátnőd, vagy elviszed sétálni a kutyád, ha napról-napra élsz és nincs lehetőséged tervezni.
Van diplomám, de ahogy írtam, hibáztam és rossz szakot választottam. Ugye ez az a bizonyos 49%.
A negativitásom és beszűkült világnézetem pedig csak realista gondolkodás.
#22: De az élet, úgy működik, hogy egyeseknek segít, míg másokat el akar pusztítani, meg akar törni.
A pénz pedig igenis minden. Mit érsz azzal, ha pl van egy gyereked, ha a nincstelenségetekben azt látod, nem adhatsz meg neki mindent?
Azzal sem érek semmit, ha elmegyek sétálni a természetbe. Attól még nekem nem sikerült, másoknak meg igen. Az életem véget ért.
Ezen pedig a programok, figyelemelterelés sem segít. Amelyek amúgy nettó hazugságnak tekinthetők.
Nem kellenek konkrétumok,hiszen segítségre sincs szükségem. Ezt a helyzetet nem lehet megoldani. Vesztettem.
Indulj meg külföldre!! Dolgozni kell ott is, de legalább meg tudsz élni..
Aki akar, otthon is tud dolgozni, akár fizikai melót is és lehet pl még mellékállásokat is vállalni. Én is rengeteget dolgoztam otthon, hogy talpon maradjak, de el is hagytam az országot.Ha Pesten élsz, még könnyebb munkát vállalnod.Amikor én kijöttem még nem volt ennyi meló otthon, figyi a fiam egyszerű futár és megkeresi a 250 ezer nettot, sima érettségije van.
#24: Voltam külföldön. Tetszett, de sajnos haza kellett jönnöm.
Meg ha jó is lenne a keresetem, ilyenkor elgondolkozik az ember: jó fizetést kapok, de mások jobb végzettséggel kevesebb munkával több pénzt szakítanak. Én elrontottam.
válasza:#26: Ismerem ezt a mondást én is.
A kérdés, hogy engem ki ment meg? Senki.
válasza:29 vagyok, jövő nyáron töltöm a harmincat - és nem ott fog véget érni az életem. Van, aki 38 évesen házasodik, 40 évesen lesz gyereke, leél egy életet úgy, hogy csak túlélt a munkahelyén, nem lépett előre. És akkor mi van? Semmi.
Nekem se férjem, se gyerekem, a munkahelyemre bejárok reggel, hazajövök este, megvagyok így.
Voltak nekem is gondjaim, mindenkinek, de nem tudom, attól miért érne véget 30 évesen az élet.
Ne félj, van időd, hiszen van, aki 80 éves korára se tett le semmit az asztalra és él. :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!