Élvezheti az életet, szórakozhat egy olyan valaki, akinek már véget ért az élete? 30F
Sajnos néhány hónappal ezelőtt 30 éves lettem. Két dologban reménykedtem: vagy nem élem meg ezt a kort, vagy addigra megoldom a gondjaimat. Sajnos egyik sem teljesült (sőt, a helyzet még súlyosabbá vált bizonyos szempontól). Sajnos az elmúlt néhány évvel ellentétben, az öngyilkossághoz gyáva vagyok, így marad az "élet". A pokoli, sz@r élet. Nekem nem sikerült beindítani, elindítani az életemet. 30 felett pedig már feleslegesnek érzem próbálkozni, ilyen öregen már nem fogok "ugrálni". Az életet elég egyszer elrontani. Onnan már menthetetlen vagy. Nekem pedig többször is sikerült elszúrni. Ugyebár a boldogságot nem mindenki érdemli meg. Vannak, akik akármit tesznek, próbálnak, soha sem lesz öröm az életükben. Karrierem nem lesz, nem lehet. Pénzem sem, hiszen a pénzt nem mindenki érdemli meg. Ez jutott nekem is. Ez 51%-ban azért van, mert az élet gyűlöl és tönkre akar tenni, 49%-ban pedig a saját rossz döntéseim eredménye. Van, akit szeret az élet. Nekik sikerülhet. Ők boldogok lehetnek. A legtöbb embernek viszont ez maga a pokol. Aki azt mondja, hogy élvezi az életet, az nem teljesen normális, vagy nagyon gazdag. Engem viszont elakar pusztítani a sors. Olyan gondokat kaptam, amikről mások álmodni sem mernek. Mindegy is, a lényeg, hogy soha nem lesz jó.
A kérdés az, hogy mit csináljak? Hogy lehetne legyőzni egy ilyen gonosz, kegyetlen, rosszindulatú erőt, mint ez az élet? Túl lehet-e járni az "eszén", ellehet-e érni azt, hogy jól érezzem magam annak ellenére, hogy a sorsom már régen megpecsételődött? Hogy tudnám rávenni magam arra, hogy legalább egy kicsit jobbak legyenek a mindennapok? Sajnos drogozni nem akarok. Ivással ugyanígy vagyok.
Egyébként is, attól még minden rossz lesz.
Tehát a kérdésem az, hogy élvezhetném az életet, ha tudom, sohasem lesz jó? Olyan bűntudatom van, ha pl. veszek egy ruhát magamnak. Hiszen felesleges. Ugyanígy nehezen veszem rá magam akármilyen szórakozásra. Bűntudatom lesz tőle. De valahogy mégis ki kellene bekkelnem a hátralévő időt - szórakozás nélkül is szörnyű lesz, de hátha van egy olyan módszer, amivel nem annyira sz@r.
Tehát hogy lehetne élvezni az életet (annak ellenére, hogy minden elveszett)? Hogy tudnám "rávenni" magam?
30F
válasza:# 40 visszatérő trollal van dolgunk mint pl a 24 éves kérdező ?!
Mert akkor elég psziho lehet a tag ha legépelte ezt a hosszú színjátékot.
válasza:Nem hinném, hogy trollkodik. Amikor depresszió előtt álltam még, kb én is hasonló jellem voltam, ami az élethez való hozzáállásomat illeti; amiben megcáfolták az akkori filozófiámat találtam kivetnivalót és lényegében én is olyan voltam, aki csak felsorolta, hogy mi a rossz az életben, meg miért is rossz nekem, de nem igen tettem semmit, hogy jobb legyen. Csak gyártottam a kifogásokat, hogy én azt miért nem tehetem meg.
Amikor ezek után jött a depresszió, amiből kilábaltam, pozitívan változtam és nem tudok egyetérteni a kérdező gondolataival, szerencsére.
Nagyon úgy tűnik, hogy a kérdező is éppen ebben a hullámban van, amiben egykor én; nem érzi jól magát benne, ezért írta ki a kérdést, de nincs abban az állapotban, hogy tegyen a jobb életért, ezért talál kifogást minden hozzászólásban és ezért tűnik az egész úgy, hogy "Hahó! Csak jöttem közölni, hogy rosszul vagyok. Pá!"
Sajnos innen nehéz bármit is tenni, csupán tanácsolhatjuk, hogy kérjen segítséget szakembertől, de úgyis talál rá kifogást, így ezt felesleges is leírni neki. Élőben is nehéz mit tenni, mivel nem lehet kényszerkezelés alá vetni, elvégre nem ön- és/vagy közveszélyes, élőben is csak tanácsolhatnánk, hogy keressen fel egy pszichológust, amire elmondja, hogy miért nem tudja megtenni.
Őszintén, bár átmentem ezen, de, a fentiekből kiindulva fogalmam sincs, mivel tudnék segíteni.
38: Van félretett pénzem és viszonylag jól (bár nem tökéletesen) beszélek angolul.
Épp ez a gond, hogy még így sem hagynak boldogulni, miközben mások...
(Btw borsodban lakom.:D)
41: nem színjáték ez, sajnos a valóság.
42: Ez nem depresszió. Csak reálisan látom az életem. Jártam évekig pszichológushoz, nem segített sokat. Nincs is értelme ezen a vonalon "gyógyítattnom" magam.
válasza:Na jó, én olyan embernek nem segítek tovább, aki másokat is próbál lehúzni. Kösz, de én úgy is boldog vagyok, hogy konkrétan semmit nem értem el és valószínűleg nem is fogok - nem tartom emiatt értelmetlennek, hogy a világon vagyok. Se gyerek, se férj, se előléptetés... Na bumm... Van munkahelyem, jó egészségem, kutyáim, tető a fejem felett.
Ha Te saját magad így vélekedsz a hasonló életedről, menj és sírj a kispárnádba, de ne rángass le másokat magad mellé.
Ezt mindig is gyűlöltem - "ha xarul vagyok más is legyen"...
válasza:Még nem intézted el magad ?!
Sajnálattal olvasom.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!