Miért nem vagyok elég bátor a változtatáshoz? 21/F

A változáshoz, a saját egyéniséged kialakitásához bátorság kell. Főleg, ha közben szembemész esetleg a környezeteddel.

Valójában nem is a változástól félünk ilyenkor, hanem a környezetünk reakcióitól.

Nagy levegőt kell venni, és fejest ugrani belé, különben sosem fogod jól érzeni magad a bőrödben, és megtalálni az utadat.

Ilyen volt, mikor először növesztettem meg az arcszőrzetemet 18 évesen. Huh, bátorság kellett hozzá! Féltem, mit fog szólni a család, a barátok, osztálytársak.

Vagy extrém példa.

Mi a rossz, a társadalmilag helytelen, vagy plgárpukkasztó abban, ha egy férfi inget, nyakkendőt visel?

Egyértelműen semmi.

De mivel én olyan közegből jöttem, ahol ez úri dolognak számitott, és apám pedig kifejezetten rühelli is (soha életemben nem láttam még nemhogy öltönyben, de ingben sem!) Ezért nekem egy hatalmas fejesugrás volt, és évekig tartott, amig rászántam magam, hogy felvállaljam, hogy nekem inkább ez a stilusom.

Kilépni a konfortzónából nehéz. Én minden új ruhát is úgy szoktam tesztelni, hogy csak vásárolni megyek benne, stb. Látom, hogy nem néznek meg, senki észre se veszi hogy más lennék, és akkor elkezdem hordani munkába is. :D

Lányként a szoknyától is féltem, mert tudtam, hogy meg fognak nézni. Zavart, hogy megnéznek. Aztán látok olyan ronda lányokat szoknyába és még őket se nézik meg, hogy jesszus. És akkor rájöttem, hogy csak mi érezzük azt, hogy valami kilóg a sorból, de ha nem hívjuk fel rá a figyelmet, akkor észre se veszik. A környezeted bókokkal fog árasztani mikor változtatsz a külsődön. És ebből erőt mersz majd. :) Vegyél pár fain ruhát, lődd be a hajad és teszteld az utcán. Tetszeni fog, hogy máshogy néznek rád a lányok, és ez önbizalom erősítő lesz. Le se fogsz jönni az új stílusról, ha megtaláltad. :) Nekem a férjem mikor megismertem, kötött pulcsikba mászkált és barna kabátban, haja is furán volt nyírva. Nem akartam megváltoztatni őt, de egy idő után odáig fajult hogy felvetettem vele pár new yorkeres pólót, pulcsit stb, és tetszett magának, látta hogy totál máshogy néz ki, megfiatalodott, stb. Azóta én öltöztetem :D minden papás holmit kidobott, cipőtől a hajáig más lett, én nyírom a haját, az a biztos, totál más lett az évek múltával. :D És csak nézett a családja, irigykedhetnek az exei. :D Nekem jó palim van, és te is az leszel, ha mersz változtatni. :D

szerintem érdemes megnézni az öregeket. nagyon extrém ruhákat bírnak fölvenni. sokan igazán bátrak. Néha elképzelem, milyen lenne ha egy fiatal hordaná ezeket a ruhákat. pl.hosszú zöld bőrkabát :D meg ilyeneket látok öreg néniken. Őket már nem érdekli semmi, csak föl akarnak öltözni, és kész.

Téged se érdekeljen, ki mit szól. Én szerintem csinos vagyok, csak magyar viszonylatban kicsit bátrabb/elegánsabb az öltözködésem. Az egyetlen, aki leszól/beszól, azok a saját elhízott nőrokonaim. Szerintem azok szólnak be alapvetően, akik a saját kinézetük miatt frusztráltak, és nehezen bírják megemészteni, ha valaki jobban néz ki náluk.

Nem kell velük foglalkozni.

Miért baj ha sima a hajad? Attól nem lesz nod mert nem sima hajad

Más a probléma itt