Nem érzitek úgy, hogy az emberiség egy Hikikomori társadalommá válik?

Nagyon egyetértek veled, kérdező!

Engem le szoktak hurrogni, amikor azt mondom, hogy ez igenis egy valós probléma. Nemrég olvastam is valahol, hogy a történelemben még soha nem voltak ennyire alulértékelve a személyes emberi kapcsolatok, mint napjainkban. Huszonéves vagyok, és úgy gondolom, hogy a korosztályom sokkal többet van otthon, mint például anyámék korosztálya volt huszonévesen. Elméletileg tök jó, hogy manapság ezer platformon egy pillanat alatt el lehet érni mindenkit, viszont gyakorlatilag az emberek 99 százaléka a személyes jelenlét kiváltására használja ezeket a dolgokat, sőt továbbmegyek, szerintem minimum részben ez a jelenség felelős azért, hogy egyre több az olyan ember, akinek már a sarki boltba elmenni is szorongást okoz és kívül esik a komfortzónáján. Az utóbbi egy-két évben nagyon feltűnő lett számomra, hogy több ismerősöm is van, aki a barátai egy részével még sosem találkozott offline, vagy ha igen, akkor sem nagyon van láthatáron a következő találkozó, megelégednek a pötyögéssel. :O Mostanában egyre több az online program az élet minden területén, nagyon kiábrándító. (Például kirándulások, vagy akár online pszichoterápia... nevetséges.) Esküszöm néha arra gondolok, hogy a videochat és társai az emberi kapcsolatok megcsúfolása, kigúnyolása.

A jövőben szerintem ez egyre szélsőségesebb lesz, én nem látom reális esélyét annak, hogy a közeljövőben ismét jobban nyissunk egymás felé, egyre inkább a gépekhez leszünk kötve.

Nem hiszem, mert a társadalom nagyrésze továbbra is éli az életet, nem csak egy kockán át nézi.

A gazdaságnak se érdeke, hogy mindenki otthon kuksoljon, ezért mindent megtesznek, hogy az emberek utazzanak, költekezzenek. Soha nem volt nagyobb az utazási kedv (kovid előtt), csúcsokat döntött a turizmus.

Igen,ezt nem értheti mindenki,aki extrovertált.

Én meg azt nem értem,hogy lettek a covid alatt depisek az emberek,hogy nem utazhatnak.

Számomra a nyaralás nyűg,fárasztó.

Én edzeni is itthon szoktam.

Ha lehetne,így élném le a teljes életemet.

Home officce örökké.

Az emberek,mások nem érdekelnek,nem foglalkozom azzal ki mit csinál.

Az emberi kapcsolatok felszínesek,haszonra épülnek.

Nekem baromira nem hiányzik.

Főleg olyanok nem,akikkel kötelezően kell együtt lenni,pl munkatársak.

De családi jópofizás sem kell,csak olyanokkal tartom a kapcsolatot,akik hasonlóak,mint én.

"De ez valami hihetetlen borzasztó és nyomasztó jövőkép. Egy ilyen világban gyakorlatilag nem lenne értelme élni."

Sajnos szerintem már most sincs, de bennem még van remény. HOgyha néhány ember örök barátságot köt és elindul felfedezni a világot és megvalósítani mindazt amit elképzel anélkül, hogy belepofázhatna a rendszer: Na akkor talán újra szabadnak érezhetnék sokan magukat.

A technológia helytelen használata mátrixba taszítja a függő embereket. Ezt el kell felejteni és ismét egymás felé nyitni és szeretetben lenni kitartva egymás mellett és hinni újra a Természetben kreatívan. Ez az egyetlen esélyes kiút ebből a nagyon negatív jövőképből, amit számtalan film vitt már vászonra sajnos (több pozitív film is kéne, de ezt is el kéne felejteni, mert filmek helyett élnünk kéne és nem robotolni mások lustaságának) Mindenki egyenlő és mindenkinek ugyan úgy joga van az Élet teljes spektrumát átélni, hogyha van benne Hit, Remény, Szeretet, ELfogadás, mebocsájtás stb..