Mennyire érné meg történelem-matek-kínai-német-angol szakos tanárnak menni? Tényleg marha nehéz, és nem becsülnének meg utána? Nehéz az ilyen?
A töri-matek-fizika az, amit eléggé szeretek, mindig is szerettem ezeket a területeket, ezért lennének a főszakjaim innen. Németül, kínaiul és angolul pedig beszélek, szeretek nyelvet tanulni, jó nyelvérzékem van, ezért azt hallottam, hogy ebben az esetben ezek nem túlságosan nehezek.
Ugyanakkor azt is hallottam, hogy a törihez nagyon sokat kell tanulni (mind maga a töri, mind most még a társadalomtudomány és a filozófia is bele lett oltva, hogy ezek kikerültek az órakeretből), a reál szakok általánosságban nagyon nehezek, nyelvek közül a kínai brutálisan nehéz (akkor is, ha beszélem a nyelvet, mert a nyelvtant nagyon részletesen kell tudni, kiejtés stb.), a német szintén nem egy könnyű falat, és még az angol a legkönnyebb. Cserébe nem becsülnék meg a szakmám, kezdő tanárként keresnék annyit, hogy abból pont éhen haljak, miután halálra tanultam magam, a szülők és a diákok akkor is meggyilkolnának ha jó fej vagyok, meg akkor is ha szigorú vagyok, meg akkor is ha mindkettő. Ha tehetem, akkor ilyen képességekkel és nyelvtudással, tűzzek el egy külföldi egyetemre mérnöknek, közgazdásznak, jogásznak, matematikusnak, gyógyszerésznek, utcaseprőnek, mosogatónak, bárminek, csak ezt ne csináljam. Volt aki azt mondta, hogy manapság a néhány elhivatott aszkétán kívül az megy tanárnak, akit máshova nem vettek fel. Akkor meg már érdemesebb nem halálra tanulós szakra menni, ha úgyse becsülik meg?
Ebben mennyi igazság van? Mondjuk édesanyám tanár, szóval van némi rálátásom a dologra. Ő igencsak gyakran átkozza a szakmáját... De mégiscsak egy nemes hivatás...
válasza:"az érettségin, egyetemen, nyelvvizsgán vagy úgy amblock később ezen a területen nem csak ilyen feladatok lesznek"
A középiskolai dolgozatok nem kell, hogy azt teszteljék, hogy mi lesz az egyetemen, meg "később ezen a területen". Amire az egyetemen lesz szükség, meg "az életben", azt majd megtanulják ott. Az érettségi meg pont azóta van tele könnyen javítható feladatokkal, amióta kétszintű lett. Időnként fogalmazást is kell íratni jegyre, de akkor úgy kell szervezni egy-egy napot, hogy legyen rá idő kijavítani: akár annak árán, hogy más osztályokkal kevesebbet íratunk, vagy velük csak könnyebben javítható típusút akkortájt - vagy annak árán, hogy hazaviszünk munkát. Szabadonválasztott.
"akár tippelgetve is meg lehet jól írni. Megragadt valami kevés, arisztokratikus köztársaság, arkhónok, Szolón, Kleiszthenész, Peiszisztratosz, filozófusok stb., aztán találomra beblöfföli, és akár még ötös is lehet."
Amíg az érettségin is vannak ilyen feladatok, miért baj az?...
"Ha meg szó szerint bemagolja az egészet, akkor szinte biztos, hogy ötös lesz."
Hát nem olyan feladatot kell adni a dolgozatban, ami kapcsán elég visszaböfögni mindent.... Össze lehet ollózni dolgozatokat az elmúlt évek érettségi feladatsoraiból: akkor biztos, hogy olyan típusú feladatokat gyakoroltat a tanár dolgozatíráskor is, amilyenek várhatóak majd az érettségin; eléri, hogy igenis megismerkedjenek a diákok a korábbi feladatsorokkal (míg ha csak úgy mondja nekik, hogy fent vannak a neten, meg lehet nézni, meg lehet oldani, kb. senki se fog beleszagolni se); nem lesznek se nehezebbek se könnyebbek a feladatok, mint amilyennek lenniük kell; nem lesz elég bemagolni valamit ahhoz, hogy meg tudja oldani mindet; stb., szóval elég sok előnye van.
"Én inkább az esszéfeladatok, számolások híve vagyok"
Ilyeneket is tehetsz a dolgozatokba, nyilván - csak akkor tudjál róla, hogy sokáig fog tartani kijavítani, ami miatt esetleg be kell áldozni a családi életedet, mert haza kell vinned a munkát, stb. Ha szerinted megéri, akkor megéri. Ha nem éri meg, nem muszáj, máshogy is lehet csinálni.
"nyelvekben pedig a nyelvtanra szeretek rámenni"
Elég elavult nézet... Sokkal több mindenből áll a nyelv, nem csak a nyelvtanból. És ha a többi részét is tanítjuk, tanítják a könyvek, gyakoroltatják, stb., akkor egyáltalán nincs rendben "rámenni" a nyelvtanra. Miért pont arra? Van egy diákom, aki a legegyszerűbb nyelvtani dolgokon is képes elvérezni, amikor éppen nyelvtan gyakorlásáról van szó, mégis megvan a B2-es nyelvvizsgája, mert szóban is, írásban is nagyon jól (hatékonyan) kommunikál. Szerintem meg is érdemli a nyelvvizsgát.
"Elég igazságtalan, ha odajön egy több évig külföldön élt diák, vagy egy sváb/kínai/stb. származású diák, és minden megerőltetés nélkül max. pontra ír mindent, mert szövegértés, meg rizsázás van, amihez a konyhanyelvi tudás kiválóan elegendő"
Itt, az EU-ban, ahol létezik az a bizonyos A1, A2, B1, B2, C1, C2 rendszer, sokkal igazságtalanabb az ilyen diákoknak gyenge jegyeket adni amiatt, hogy "rámész a nyelvtanra", miközben nyilvánvalóan kiválóan megértenek mindent és megértetik magukat - ami kimeríti legalábbis a B2 szintet, ami az emelt(!) szintű érettségi szintje. Egyébként is ugyanolyan mércével kell értékelni őket is, mint azokat, akik a nyelvtant bevágják, viszont se megmukkanni nem tudnak/mernek, se írásban nem kommunikálnak. Nekik mégis ötösöket osztogatnál, miközben a több évig külföldön élt diákot hagyod hármasokkal vergődni amiatt, hogy "rámész a nyelvtanra" ahelyett, hogy mindent értékelnél, mint az érettségi - ahol középszinten pont a nyelvhelyesség rész ér legkevesebbet (150-ből csak 18 pontot, vagyis az összes pontszámnak csak 12%-át), de emelt szinten is csak 20%-ot ér (akárcsak a többi rész: olvasás, írás, hallásértés, beszéd: mindegyik 20-20%)?
"az ilyenek nyelvtanja sok esetben borzasztó"
Igen. Az a dolgod, hogy tanítsd őket, hogy egyre jobb legyen. De nem osztályozáskor, értékeléskor kell "rámenni a nyelvtanra", hanem amikor elmagyarázod, meg amikor begyakoroltatod. Attól fogják egyre jobban tudni, ha begyakoroltatod, nem pedig attól, ha osztályozod.
"No meg az a jó, ha helyesen használja"
Igen, vannak helyzetek, amikor jó, ha helyesen használja... De azért egy csomó helyzetben meg pont tökmindegy.
"illetve tudja is, hogy miért pont úgy kell, milyen nyelvtani okok miatt kell a dolgot úgy használni"
Hát... Egyfelől azt mondanám, hogy tudnia elég akkor, ha nyelvésznek készül. De valójában nincsenek is "nyelvtani okok". Annyi van csak, hogy egyszerűen úgy alakult ki a nyelv, ahogy (senki se tudja, hogy miért, hiszen más nyelvek meg máshogyan alakultak ki). Pont. Felfedezhetünk szabályszerűségeket, ha jól figyelünk... na de "nyelvtani (miért pont nyelvtani?...) okokat"... azokat nem.
#41.
Én anno azt tanultam, hogy a nyelv két alapvető részből áll: nyelvtan és szókincs. Utóbbival nem nagyon tudok mit kezdeni azon túl, hogy minden héten iratok szódolgozatot, a témazáróban is visszakérdezem, meg rendszerint megbeszéljük az ismeretlen szavakat.
Speciel a németnél és a kínainál elég kemény nyelvtan van.
A szavakhoz segg kell, míg a nyelvtanhoz agy is szükséges. Nem lehet nyelvtanozni úgy, hogy nem érted a dolgot. Másrészt tudni kell a nyelvtani szabályokat, kiejtési, helyesírási szabályokat, tudni kell a nyelvtani szabályokat használni és elmondani is.
Nekem volt két nagyon jó nyelvtanárom, alapvetően az ő mintájukat követném. A témák végén lenne nyelvtani és esszés dolgozat is. Én mindig utáltam az olyan tanári mentalitást, ami nem tanított, kiszámíthatatlan volt, majd íratott, hátha akkor majd minden egy csapásra világos lesz. Én keményen rámennék a nyelvtanra, le is adnám az anyagot, de azt vissza is kérném. A nyelvtan nagyon fontos. Nem, nem tök mindegy. Én nyelvet tanítanék, nem szavakat.
Például a németben nem elég tudni szerintem, hogy hol van fordított szórend, mint a papagáj. Tudni kell azt is, hogy ott épp miért. Például ha áll elől egy másik tagmondat, akkor az tölti be a mondat első helyét, a német nyelvben pedig az ige mindig a második helyen áll. Kötőszavaknál is érdemes tudni, hogy miért alakult így a szórend. Azt is szükséges tudni, hogy melyik kötőszó és mondatszerkezet esetén mellérendelés, illetve melyiknél alárendelés van. Elemezze szépen a mondatot! Ez különösen a Passiv esetén szükséges a német nyelvtan használatánál. Kínainál tudja, hogy amennyiben adok egy olyan kötőszót, hogy 尽管 (pinjin: jìn guǎn), akkor az milyen szerkezetű és jelentésű mondatokban állhat, miért, mi az az aprólék, ami kötött (hisz a kínai nyelv szórendje eléggé szabad, viszont minden nyelvtani szerkezetnél meg van szabva egy szabály, aminek az ismerete nélkül nyelvtanilag nem lesz helyes a mondatunk). Mivel a tantárgy neve "nyelv", ezért minimális szinten nyelvészet is van benne, ahogy a magyar nyelvben is. Tudjuk, hogy miért alakult így, hisz a nyelvtudomány ezt kutatja. Én hiszek abban, hogy a német és a kínai nyelv nem egy logikátlan halom, hanem nagyon is logikus, és a nyelvtan segítségével kiválóan meg lehet érteni. Emlékszem, nekem is ez segített könnyen megérteni. Mindig is szerettem a logikus, jól felépített magyarázatokat, levezetéseket, ellenben az "itt van, tanuld meg" mentalitással szemben. Egy példa: Adjektivdeklination a németben. A legtöbb nyelvtanulót ki lehet üldözni a világból is vele. DE, most jön a de: nagyon logikus, ahogy felépül, a végződések is szabályosak, és könnyű megérteni, amennyiben az egész hátterét ismerjük (lásd pl.: az ein esetén nem tudjuk, hogy a dolog der vagy das névelőjű, a németben pedig mindent a legapróbb részletig jeleznünk kell néhány kivételtől eltekintve, ezért ez melléknévragozásnál látszódni fog, például: ein schnelles Auto).
Másrészt sajnos a mai magyar pedagógia már Russeu pedagógiájánál is jobban csak az alapokat, az élethez feltétlenül szükséges dolgokat akarja megtanítani, azt is a lehető legjobban lezanzásítva.
A történelemhez, matekhoz, fizikához kapcsolódóan én úgy gondolom, hogy tanárként kutya kötelességem lenne az egyetemre és az élet más területein felmerülő feladatokra is készítenem a diákokat. Tehát az érettségi követelményénél jóval többet követelnék. Ez abból a szempontból is előnyös, kifizetődő, hogy amennyiben nehezebbre készülünk, mint amilyen, akkor könnyebb lesz megoldani a könnyebbet. Soha nem szerettem a "középszinten nem tananyag" mentalitást. Russeu-val olyan szempontból egyetértek, hogy ki kell elégíteni a diák kíváncsiságát. Másrészt kötelességemnek érzem az átfogó ismeretek átadását is. Lehet, hogy valaki most értelmetlennek érzi az öt oldalas értekezést, vagy a másfél oldalas példákat, de ez nagyon hasznos lesz majd az egyetemen. Persze rövid kérdésekből is íratnék, de arra sem két szó lenne a válasz, hanem egy kisebb bekezdésnyi (kivéve persze a definíciókat, magyarázatokat, ahol max. 3-5 mondat az egész).
válasza:Nagyon aranyos,hogy még ilyen kis idealista vagy,de tényleg.Majd kíváncsi leszek tanári 4-5.évén is így fogod-e látni( majdnem biztos vagyok benne,hogy nem).
Egyébként most hanyadikos vagy?
válasza:39, nem kamuzok… nekem annyi idő volt kijavítani, végigpipálgatni, ráírni a jegyet… Ezért tartott az ország ahol most van, és ezért veszít el sok értelmes tanárjelöltet… mert így álltok hozzá.
Majd ha azt mondja nekem valaki hogy a gyárban fárasztó egész végig állni, akkor majd én is azt mondom hogy ki az a hülye aki áll amikor ülni is lehetne, meg hamarabb is le lehetne gyártani az adott termékmennyiséget, és hamarabb is haza lehetne menni a 12 órás műszak helyett
válasza:"Tudjuk, hogy miért alakult így, hisz a nyelvtudomány ezt kutatja."
Ha tudnánk, nem lenne mit kutatnia, hiszen már meglennének a válaszok. :)
válasza:"nyelvtan és szókincs. Utóbbival nem nagyon tudok mit kezdeni azon túl, hogy minden héten iratok szódolgozatot, a témazáróban is visszakérdezem, meg rendszerint megbeszéljük az ismeretlen szavakat."
Hát, pedig egy csomó módszerrel lehet(ne) gyakoroltatni, hogy ne csak a dolgozatokra tanulják meg a diákok, hanem hosszú távra beépüljön a tudásukba...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!