Mit csináljak? Már nem bírom!

(Kicsit hosszú, köszönöm annak, aki elolvassa)

Először az osztályommal kezdődött újra (korábban ez már szintén megtörtént a régi osztályban), hogy nem értik, amikor magyarázok, veszekednek velem, amikor segíteni akarok, bezzeg ha ők úgy gondolják, hogy nekem kell segítség, akkor mi az, hogy én vissza merem utasítani! És persze a hátam mögött megy a gossip... már fizikálisan fáj a hülyeségük néha. :(

És most a húgom is elkezdte ugyanezt! Elmondok neki valamit, megmutatom, hogy miért tévedt (segítőszándékkal, tényleg!), erre meghazudtol, s közli, hogy én mondtam az ostobaságot. Épp úgy mint az osztálytársaim.

Egyszer az egyik húgommal való beszélgetésemet felvettem és visszahallgattam később, hátha igaza van, és én vagyok a ketyós, de nem. Jól emlékszem és én mondtam a jót. Sajnos töröltette velem, mert kiakadt, hogy felvettem (ez mondjuk jogos, tudom, hogy nem szabad). Az osztályom is ugyanezt csinálja!!! Lassan megőrülök!

A szüleimnek szóltam, ők azt mondják, hogy ne foglalkozzak vele, bírjam ki. De nagyon rossz!!! Ráadásul mindenki engem néz zakkantnak, mert ugyanazt csinálják, mint annó a kommunisták, hogy annyit mondják, hogy én vagyok a téves, hogy elhiszik egymásnak. :(

A tanáraim, egy kivételével, szeretnek és kedvelnek, nekik semmi bajuk velem. :(

PL: A tanár elmesélt egy érdekességet, és mindenki ámult. Én elkezdtem tovább vinni fejben és rákérdeztem az ötletemre. A tanár hibásnak ítélte meg és mindenki kiröhögött.

Felvázoltam a tanárnak, hogy miért gondolom így, erre a tanár elfogadta és megjegyezte, hogy milyen ügyes vagyok, h észrevettem... erre mindenki csendben ült és meredt maga elé.

Amikor egy másik lánnyal volt hasonló, csak annyi különbséggel, hogy ugyanazt mondta el mint én pár percel korábban, megcserélt szórenddel, akkor már ő a zseni!

Bennem van a hiba? Mit csináljak, hogy elviseljem a dolgokat?

UI: Elnézést, ha kicsit zagyva lett, kissé meggyötört vagyok most. :(