Fiúk! Mennyire vagytok szégyenlősek?

Én gyerekkoromban kissé szégyenlős voltam, de megtanultam bevállalósnak lenni, mert az ismeretségi körömben a szégyellősség ciki, megvetett dolog. Fiatal felnőttként - homoszexuális indíttatásból - elmentem egyszer egy naturista strandra, és annyira megtetszett a dolog, hogy még inkább átestem a ló túloldalára, talán kicsit exhibicionista lettem.

Ami a melegeket illeti, a mi társaságunk is ugyan annyira megosztott ilyen téren, mint bárki más. A legelső partnerem pl. engem tök pucéran, álló farokkal látott meg, de ő még akkor is takargatta az övét, amikor már mindketten rajta voltunk a témán, és már csak egy hajszál választott el attól, hogy szeretkezzünk. Pedig elég nagy szerszáma volt!

Sziasztok

Én abszolút nem vagyok szégyenlős. Korábban az voltam, de megtanultam elfogadni a testemet és így jobb is a közérzetem. Most már bármikor levetkőzök meztelenre sőt, otthon a kertben mindig így vagyok, ha az idő engedi. A strandon ha fürdőnadrágot kell felvennem, akkor nem megyek el a kabinba átöltözni, hanem ott átveszem. Amúgy meg nudista strandra is szoktam járni.

Más srácok előtt miért is lennék szégyenlős. Van akinek nagyobb, van akinek kisebb. Van akinek hús pénisze van, másoknak, mint nekem vérpénisze. Alapból teljesen mindegy a méret, ha nincs szexuális gondolat érzés.

Körülmetélve néha furán néznek rám.Néha zavar,néha nem.

Rokonokkal nem szoktam ilyen helyekre menni.És nem vagyok meleg.

Az én szégyenérzetem 2014-ben maradt, mikor nyitott ajtónál, fényes nappal szexeltem egy baromi helyes sráccal a siófoki vitorláskikötő férfi zuhanyzójában.

Üdv: egy búza