Titeket mi idegesít legjobban a különböző családi összejöveteleken? Hogy viselitek el ezeket?

Én csak a nagyanyám kedvéért kínzom magam, az ő álma a nagy békés család, akik támogatják egymást :) Szóval nem szoktam kihagyni (sajnos).

Nos, a klasszikus: "Mikor házasodtok össze? Mikor jön a gyerek? Bezzeg a te korodban (23/N vagyok) már szültem 2 gyereket, sőt, te ekkor már majdnem 2 éves voltál!"

"ÉN MEGMONDTAM, hogy ne így csináld az életedet! Vidékre kellett volna költöznöd, szerezni egy földműves férjet és szüli 7-8 gyereket, mert EZ az igazi boldogság titka, a gyerekek! De te? Egyetem (gúnyosan vékony hangon, ffi rokon). Mire mentél vele?! Szívod Budapest mocskos levegőjét és beledöglesz!" stb stb stb stb stb

Mindig mindent mindenki jobban tud mint én. Még azt is, hogy mit dolgozok pontosan, mert ők megnézték a wikipédián, hogy mi a szakmám leírása, így már bátran kioktatnak mesélés közben...

A nők senkik, szüljé' és ne a szádat jártasd.

Kínos gyerekkori sztorik (anyám szerint vicces volt, ahogy sírva könyörögtem, hogy jöjjön haza a "max 15 perces" ügyéből, ami 5 órásra nyúlt és otthagyta az éhes, üvöltő, 4 hónapos tesómat (én 14 voltam)Ö. Ezt minden alkalommal, sírva röhögve, hogy mennyire vicces volt a könyörgésem. Nos, tényleg ilyen fantasztikus anya volt.

PÉNZ. Tudsz kölcsön adni? Na, csak 20 ezret! Mi az, hogy nincs annyid? Akkor 10 ezer? NINCS?! Válts munkahelyet! (mondá egy munkanélküli) Az is jó, ha 5000 forintot adsz és jövő héten tudsz adni még ennyit, de igazán elkezdhetnél spórolni. Mi lesz így velem nyugdíjas koromra?

Kövér/sovány vagy. Néha anorexiás csontkollekció, néha elhízott disznó, akihez épeszű férfi nem ér hozzá. Ugyanannyi testsúllyal megyek mindig.

Párom a mázlista. Ő közli, hogy nem jön ilyenekre, én meg a családommal, hogy nem jön, mert nem szeretne. Na, ezt azon a napon csak 30x kell elismételni, miközben ordítanak velem, hogy mi az, hogy NEM?!

Régebben, amíg nagyszüleim éltek, náluk voltak rendezve az összejövetelek.

Apám és a rokonsága tipikusan az a csoport, akik egész életükben egymás túlordibálásán versengtek. Konkrétan csak az ő hangjukat lehetett hallani és egymást túlordítva próbáltak beszélni.

Mióta nagyszüleim nincsenek, apám is meghalt, én is ritkán járok haza, rokonok is alig jönnek. Nem is bánom. Legrosszabb valahol az, hogy igazából elkezdek beszélni emberekkel, akik be vannak állítva ismerősnek, családtagnak. Aztán közben egy évben egyszer ha találkozunk, igazából nem is ismerem őket ők meg főleg nem engem.

Ami még régen gáz volt, az apám. Alkoholista volt, mindig segg részegen vett részt az ilyen eseményeken is. Általában ha mondani akartam bármit, mindig belepofázott, közbeszólt, gyakorlatilag egy szót nem hagyott szólni soha. Volt rokon, akivel 25 év után tudtam egyáltalán beszélgetni két mondatnál többet...

Vagy volt rokonnak esküvője. Konkrétan előtte vagy 3-5 éve nem beszéltünk. Csak azért mentem el, mert anyám cseszegetett vele, hogy "milyen dolog nem elmenni a rokonod esküvőjére ha meg vagy hívva". Persze az esküvő szép és jó volt, de egyszerűen nem vagyunk jóban. Nem tudom mi az oka, próbáltam nyitni felé aztán meguntam és hagytam az egészet. Így meg ott untam magam a halál f..szán mert ugye lelépni sem illik, ezért a fele azzal telt, hogy kiültem egyedül egy távolabbi padra és azon gondolkoztam mennyi melóm lesz meg mit csinálok a hétvége maradék felében.

Egyszerűen én összességében introvertált személy vagyok, nem szeretem a 2-3 főnél nagyobb társaságokat.

Arról nem is beszélve, hogy az esetek 90%-ban a társasági téma az a politika, ami abból áll, hogy mindenki szid mindent és mindenkit. Én meg pont úgy vagyok, hogy ki a f..szomat érdekel az egész, legalább egy családban ne ez legyen már a téma.

Legutóbbi látogatásnál például beállítottak rokonok.

Egyrészt jött a szöveg, hogy "Hát meg sem locsoltál, milyen dolog ez". Előtte 29 évig mindenkitől azt hallottam, hogy jajj jajj, nem kell locsolás. Most nem locsoltam, rögtön az lett a baj.

Majd többször megjegyezték, hogy "nem mentem meglátogatni őket" "legközelebb jövök akkor látogassam meg őket". De olyan szemrehányóan, hogy előre elment a kedvem az egésztől. Persze megértem, nekik is rosszul esik, de még a saját barátaimmal is ritkán találkozom, örülök ha egyedül lehetek végre otthon nyugalomban.

Ezért szoktam rá inkább a túrázós hétvégi programokra, az erdőben alig van ember.

Továbbá ott vannak a kérdések.

Mikor végzel egyetemen?

Hogy állsz egyetemmel?

Mikor lesz már barátnőd?

Csajozni szoktál?

Nem is ismerkedsz?

Megint csúsztál egyetemen?

Dolgozol már?

Miért nem végzed el az egyetemet?

Miért hagytad ott az egyetemet?

Miért nem mész vissza egyetemre?

Mikor lesz rendes munkád?

Barátnő?

Családod mikor lesz?

Mikor nősülsz meg?

Hozzá kell tenni, baromi ronda és gátlásos vagyok, sosem ment az ismerkedés. Az egyetemet meg életem legnagyobb mellényúlásának tekintem a mai napig nem bánom, hogy otthagytam.

Illetve ott vannak a megjegyzések, hasonlítgatások:

Tiszta olyan mint a Pista bácsi.

A szeme tiszta olyan mint Bélának.

Az orra tiszta Marika néni.

Csupa olyan emberhez hasonlítgatnak, akiket én nem is ismerek. Meg alapból, én én vagyok, rühellem ha másokhoz hasonlítanak.

De nagy pocakod van.

De meghíztál.

Hogy lefogytál.

De vékony vagy.

Miért nem fogyózol?

Miért nem eszel többet?

Ez valami beteges mániája a rokonságnak, hogy az ember súlyán, külsején csámcsognak.

Illetve a tanácsok:

Nősülj már meg. (Hát kösz b..meg, magamtól ez eszembe sem jutott volna)

Szerezz már barátnőt, menj el bulizni, ismerkedni (Utálok bulizni, csak még inkább "weird" leszek olyankor, és a nők sem épp a magamfajtára vágynak ilyen helyeken)

Fejezd már be az egyetemet, nem olyan nehéz az (Kösz b..meg, te csináltad?)

Amikor elkezdtem dolgozni, akkor miért azt dolgozom amit? (Talán mert szeretem csinálni?)

Miért csak ennyit keresek, miért nem váltok?

A poén, hogy most bezzeg úgy érzem, elvagyok az életben.

Nem vagyok stresszes, van munkahelyem, albérletem, sok szabadidőm amiben jövök-megyek. Jól is keresek relatív. Így már hirtelen megszűnt az érdeklődés. Ha valaki sikeres, kiegyensúlyozott akkor már nem is érdekes. Csak addig amíg "rosszabb" náluk és lehet oktatni, osztani az észt.

Utolsó találkozásnál akadtam ki teljesen. Nem találkoztunk fél éve, semmi hogy vagy, semmi munkás kérdés, semmi érdeklődés. Egyetlen kérdés volt, "Na és kire szavazol?"

Hát részemről innentől volt elég a rokonságból.

Mi egyszer ebédeltünk a falusi rokonokkal, nagy csend.... Erre megszólal az egyik hangosan: ÚRISTEN DE MEGHÍZOTT EZ A XY..!!!! (Unokanővérem am) HANY KILO VAGY???? 100FELETT MI???Csak néztünk...

Amúgy nálunk az megy, hogy mindenki jopofizik mindenkivel, a hata mögött meg kidumálják . 23N