Van olyan történeted, hogy az iskolában/óvodában meg kellett enni mindent ebédnél, mert különben addig nem állhattál fel?

Ilyen szerencsére nem volt, de az egyik ovónőnek mániája volt, hogy mindent meg kell kóstolni. Mondtam neki, hogy a székely káposztát nem szeretem, de ennem kellett belőle valamennyit. Ki is hánytam nyomban:D Azóta a szagától is rosszul vagyok.

Na nekem az egész gyerekkorom erről szólt,mondjuk,nem az óvódában,ott szerencsére nem foglalkoztak vele különösebben,hogy mennyit eszem,sem a napköziben,hanem otthon.A mai napig kísértenek a szomorú vasárnap délutánok,előttem a hideg húslevessel-mert amíg meg nem eszed,nincs második,meg nincs süti,meg amig meg nem eszed,nem állhatsz fel az asztaltól stb.-persze,lehet,hogy a finom rántott húst már megettem volna,de én az általam nagyon utált leveseknél mindig elakadtam...

Nekünk egyszer spenót volt, és aztmondtam rá hogy fúj én ezt meg nem eszem, és a sarokba állított ebéd végéig. Főiskolai gyakorlaton persze ugyanabba az oviba kellett visszamennem és hát ki volt a mentorom? Aki anno a sarokba állított :) hát mit mondjak, egyből ez jutott eszembe, pedig nem sok mindenre emlékszek oviból :)

Igen. Elsőben, szafaládét. Utána két hétig beteg voltam. Gyomorrontás.

Nekem szerencsére ilyen nem volt, VISZONT manyi néni folyton azzal fenyegetőzött, hogy bütyköt köt a fütykösünkre ha nem esszük meg az ebédet :S:S:S ovis korunkban ez fogalmunk sem volt hogy mit jelent, és sajnos el képzeltük, hogy mi van ha tényleg bütyköt köt rá, és akkor hogy fogunk pisilni, fúúú ez nagyon megijesztett :D:D egyből megettünk mindent! :D

Velem szerencsére nm volt ilyen, épp minap beszéltünk barátnőmmel és mesélte azóta utálja a tejet, mert addig nm mehetett játszani a többiekkel, míg meg nm itta. Nem értem ez mire jó?..

Konkrétan ilyen nem volt.Volt "jobb".Napköziben nem ettem meg az uzsonnám, mert nem voltam éhes, ezért kidobtam.A "nagyon okos" napközis tanárnőm meg kiszedette velem a kukából.Meg is etette volna velem a nem normális, de én nem voltam hajlandó.Ezért rám parancsolt, hogy vigyem haza és otthon egyem meg.Másnap mondta is anyámnak(aki mellesleg egészség ügyis), hogy mit tettem és megkérdezte, meg ettem-e a szemetesből kiszedetett buktát.Mondta anyám, hogy hallotta mi történt és nem ettem meg, nem is engedte volna meg, hogy kukából uzsonnázzak és szigorú tekintettel megkérte a tanárnőt, hogy még egyszer ilyen "kukából etetés" ne forduljon elő.

Mellesleg nem értem, minek az étkezésből kínzást csinálni?Ezzel csak elveszik a gyerekek kedvét az evéstől.A gyerek tudja, mennyi az elég neki.A tömés semmire sem jó.Aztán meg pampognak, hogy jaaajj!Túlsúlyos a gyerek.