Mondanátok jó régi igazi paraszt reggeliket,amit szerettek?

Teljesen egyetértek a 2-es válaszolóval.

Falun nőttem fel, ritkán ettünk kolbászt meg szalonnát reggelire. Inkább vacsorára, de az is bolti volt, ritkán.

Reggelire pékárut, kalácsot, mézes, lekváros kenyeret ettünk. Vagy felvágottat kerti zöldséggel. Rántottát ha sok tojás volt. De azt inkább vacsorára.

A szüleim gyerekkorukban (ők most 50 évesek) nem is ettek húst hétköznaponként, csak hétvégén. Max felvágottat vagy esetleg zsírt/tepertőt (mert az akkor sokkal olcsóbb volt mint manapság). De inkább vajas/lekváros/mézes kenyeret.

Mamám egyik kedvenc reggelije volt hogy a krumplit sütőben megsütötte és tepertővel ette. Ill. még édes-tejfölös kenyeret evett sokszor, és zsíros kenyeret almával/szőlővel.

Ja igen, és a lekváros kenyeret dióval ették(ettük).

Szóval ez a szalonnás-kolbászos nagy reggelik inkább regényekbe illők.

#12: Lehet, hogy regénybe illő, de az én szüleim, nagyszüleim ilyesmiket reggeliztek.

Apu 1942-es, anyu 1946-os. Én vagyok kb hasonló korban, mint a szüleid.

És igen, én már ilyesmiket ettem, amiket felsoroltál. Anyu ezekbimax nagyon ritkán lekváros kenyeret, apukámat sosem láttam ilyesmit enni.

A nagyszüleimet meg végképp nem!

Ja, és a kolbász, szalonna, tepertő, zsír, tojás... minden házi volt!

Szóval ez lehet családonként eltérő, na meg kinek mi számít réginél... De elég merészség kijelenteni, hogy regénybe illő, csak mert nálatok nem ez volt a szokás. ;)

Apámék idejében az átlagos paraszti reggeli a cukros vagy zsíros kenyér volt.

Néhanapján disznóvágás után volt egy kis szalonna meg kolbász, akkor azt ették.

Az autentikus parasztreggeli az kása. (Mondjuk köles egy kis vízben megfőzve.) Vagy esetleg kenyér.

Ezek a "paraszti ételek" a 19.századi középosztály találmányai, a parasztok valójában az év nagy részében minőségileg és mennyiségileg is éheztek, és az étrendjük nagy része gabonából állt.