Miként éri meg tápanyagtartalom szempontjából az étel fogyasztása?

Nem hiszem, hogy az ember teste jól kezelné a nyers keményítőt... A legtöbben nem éreznénk magunkat jól egy kiló nyers krumpli vagy fél kiló nyers gabona elfogyasztása után (a bab nyersen mérgező, az más kérdés), tápanyag szempontjából nem tudom, mi lenne, de a rosszullét miatt ez nekem mindegy is.

A zöldségeket tipikusan érdemes nyersen fogyasztani, de úgy tudom, pl. a répa tápanyagait pont főve tudjuk jobban felhasználni. Persze ez nem a C-vitaminra vonatkozik, annak igencsak betesz a hőkezelés. Egyes zöldségeknél az oxálsav miatt jó a hőkezelés, viszont a legjobb a savanyítás, ahol az oxálsav mennyisége csökken, de az érzékenyebb vitaminok is megmaradnak.

A nagy fitáttartalmú növényeknél az áztatás, csíráztatás és hőkezelés is javít a fitát helyzeten s nyilván itt is az utóbbi ront a tápanyagtartalmon. Viszont a fitát akadályozza a tápanyagfelszívódást, így lehet, hogy az eredeti helyzethez képest jobban járunk.

Nem vagyok szakértő, ezeket mindössze olvastam, bár azt hiszem, kevesen kutatnak ilyesmiket az itteniek közül.

"példának okáért ha a krumplit nyersen fogyasztom több benne a tápanyag,"

Hát komám, qrvára nem több benne a tápanyag!

Ha tisztítás után sokáig ázik vízbe , kiázhat belőle jelentéktelen mennyiségű keményítő, illetve ásványi anyagokból ázhat ki belőle valamennyi, de az meg nem tápanyag.

Ami a lényeg: A 2-es verzió az igaz, a hőbehatási eljárások könnyebb emészthetőséget tesznek lehetővé, így hatékonyabb a felszívódás, jobban hasznosul a tápanyag.

A hőbehatás során pedig egyáltalán nem csökken a tápanyag, vitaminok mehetnek tönkre, illetve kiázhatnak ásványi anyagok, kisülhet a zsír, de nem vész el, azt ugyanúgy fel lehet használni, ételtől függően meg lehet enni. De összességében nem lesz kevesebb, csak jobban hasznosuló.

Pl

Fogyókúrázóknak pont ezért tanácsolják a sok nyers zöldséget, mert mert mire a szervezet az azokat alkotó nagyon hosszú poliszacharid molekulákat egyszerű, felszívódásra kész monoszachariddá (cukorrá) bontaná, addigra nagy része végig ér a tápcsatornán, és felszívódás nélkül távozik a szervezetből.

Viszont amíg nem távozik, és a gyomorban van, addig jóllakottság érzését kelti, kevés kalória felszívódás mellett.

Ellentétben pl egy végtelenségig feltárt növényi rostú , agyonfinomított étellel szemben, (Pl burgonyapüré, vagy hamburgerzsemle) aminél a konyhatechnológiai eljárás (mind a hőbehatás, mint a mechanikus finomítás -pürésítés) szinte egy előemésztett formába hozza az ételt, rövidebb szénhidrátláncokat tartalmaz, aminek az emésztése konkrétan már a szájüregben megkezdődik, és mire végigér a tápcsatornán, addigra alig marad belőle emészthetetlen ballaszt anyag.

Pl

A felszívódás hatékonyságának a mérésére egyik módszer a glikémiás index, ami azt mutatja meg, hogy adott mennyiségű étel, mennyire emeli meg a vércukorszintet.

A példádban említett nyers burgonya, a nyers keményítőjével nagy feladat elé állítja az emésztőrendszert, valamennyi egész biztosan felszívódik belőle, de egyrészt lassan, elhúzódóan, másrészt összességében közel sem annyi, mint főtt állapotban.

Ellentétben egy burgonyapürével, ami a teljes szétfőzés után habosra lett keverve, és aminek a glikémiás indexe konkrétan a mézét közelíti meg!