A padlizsánkrém készítésekkor miért nem érintkezhet fémmel a padlizsán?

Én is így tudtam, de ez hülyeség. Mindegy, mivel vágod fel, én eleinte kínlódtam műanyag késsel/kanállal, mégse lett jó. Aztán hallottam, hogy szeletelés után be kell sózni, 15 percig állni hagyni, utána letörölni a levét, amit a só hatására eresztett, és akkor nem keserű.

Azóta fémmel vágom és soha nem keserű.

Régen szinte kizárólag vaskések voltak a háztartásokban, ami a padlizsánnal érintkezve oxidálódott, emiatt barnult meg és fémes íze lett.

ma már a kések minőségi acélból vannal, bevonatosak, vagyis nem oxidálódnak.

a keserű ízt nem a kés okozta. a szeletelés utáni sózás, majd a lé leitatása a megoldás a keserű íz kikerülésére.

Ez olyan baromság, mint hogy a májat nem szabad sózni főzésnél.

Hát én mindent sokkal lazábban csinálok, mint mondjuk anyukám, vagy anyósom. És jobban is főzök:)

Utolsó jól leírja az igazi okot. Padlizsán és padlizsán közt különbség van, de nem a késben kell keresni a hibát.

De néhány tipp a tökéletes végeredményért:

- a hagymát laskára vágd, ne kockára, ha szereted rusztikusan. Jót tesz neki, ha nem csak üvegesre pirítod, hanem karamellizálod, jó barnára (de nem égett keserűre).

- a padlizsánt érdemes alufóliában, tűzön pirítani. Kissé füstöt ízt kap, csodálatosan finom lesz.

- a padlizsánt nem turmixolom, hanem villával áttöröm, aztán hozzákeverem a hagymához és átpirítom együtt is.

- só, bors, fokhagyma, esetleg kis borsikafű.

- olaj helyett libazsíron pirítod a hagymát.

Ez olyan lesz, amit mindig emlegetni fognak:)