Vegánok, ti hogy tudjatok megallni, hogy ne egyetek meg olyan dolgokat amelyeket elotte nagyon szerettetek?

Sehogy. Újragondolom az ételt növényi eredetű alapanyagokból. Némileg más lesz az íze nyilván. De a más nem okvetlenül rosszabb.

Van, ami iszonyú pocsék lesz, és van, ami jobb lesz, mint állati eredetű alapanyagból.

Még én is rengeteg ételt el tudok hagyni évekre, hiába szeretem, ha nincs rá szükségem s nem tartom jónak. Egy vegán elvei sokkal erősebbek (már ha amiatt csinálja).

Nem azt kell nézni, hogy mit hagysz el, hanem hogy mi marad. Rengeteg remek étel. A vegán konyha nagyon jó :)

A tej pont nem hiányzik, a növényi tejek még jobbak is, bár másak. Egyes tejtermékek nélkül nehéz, ha erőltetni akarom az adott ételeket. Ha nem, akkor nincs gond.

Ha meggyőződésből, fejlett egészségtudatosságból hagysz el valamit, az nagyon erős tud lenni, holmi kósza vágyaknak még hedonista és nem fegyelmezett embernél sincs sok esélyük, tapasztalat. Nem tekinted elfogadható ételnek az adott dolgot, így nem csábít, fel sem merül, hogy megedd.

Rengeteg hasonlóan kemény vagy még durvább életmódváltás van s van ember, aki évtizedekig kitart mellette, kilengés nélkül. Ott még etikai okok sincsenek, így ezt nehezebbnek tartom.

Átalakultak a szokásaim, ezért már nem a tejtermékek jutnak először eszembe meg a tojásos tészták.

A sajt kicsit olyan volt, mintha a cigiről szoknék le. De már két hét után mérsékelődik az ember vágya, főleg ha talál valami más szendvicsbe valót. Nekem ez a tofu volt. Ha sikeresen találtál valami mást egy adott területen, amit annyira szeretsz, akkor nem fog hiányozni, mert a lelkedben van más, ami betölti az igényt.

Illetve, ha az ember lát felvételeket és kicsit elszakad ezektől a termékektől, képes önmagában látni a dolgokat. Régen a tej csak tej volt egy élelmiszer, a borzalmak meg egy külön dolog a tudatomban. Ma már a tejről mindig eszembe jut a felvétel, ahol egy konténernyi tejipari tehén koponyája és gyomra lett kidobva.

A tojásról meg a felvételek, ahogy bedarálják élve a hím kiscsibéket.

Én nagy sajtimádó voltam, a legerősebb szagú sajtok is mennyei illatúak voltak számomra. Aztán vegán lettem. 1-2 év után azt vettem észre hogy amikor elmentem egy sajtpult mellett, szinte öklendezni kezdtem. Ami azelőtt csodás aromának tűnt, most már undorító napon rothadó kukára hasonlít.

Szerintem az történt hogy eltűntek belőlem a sajthoz kapcsolódó pozitív asszociációim, és olyannak érzem amilyen valójában lenne a szaga ha először érezném: érlelt azaz rohadt állati váladék.

Hasonló történt a hallal és a húsokkal is, egy pár jó fűszeresen sült hús szagát leszámítva.

A tojás az más tészta, de indiai fekete só (kala namak) használatával szinte tökéletesen helyettesíthető a tojás íze, csicseriborsóliszttel vagy selyemtofuval meg a rántotta állaga, kurkumával meg a színe. Amikor nagyon hiányzik akkor csinálok egyet. Most már elég ritkán, jó ha évente párszor.

Amúgy megállni nem volt nehéz a fordulópont után (nekem az Earthlings sokszori halogatás utáni megnézése volt ez a pont, utána azonnal minden állatit kidobtam ami itthon volt, még rögtön este a film után)

Szerintem a mi családunknak az segített hogy három pilléren állt a vegánság melletti elhatározásunk: az etikai okok, az egészség és a környezetvédelem. Bármelyik ingott is meg egy picit, mindig ott volt 2 másik ami miatt mégsem adtuk fel még egy kajálásig se. Pedig nagyon sok nehezítő körülmény volt az évek során, mindkét anyós családdal való konfliktus, barátok, Karácsonyok, terhességek, ovi, szülinapi partik, esküvők, utazások, stb.

Megváltozott a gondolkodásom.

Mind a tejet-tejtermékeket, mind a tojást undorítónak tartom azáltal, ahogy készülnek, ami velük jár (tehén mesterséges megtermékenyítése, borjú elvétele és lemészárlása, tehenek 3-4 évesen való levágása - tojásnál ahogy a tojókat tartják és a kis kakasok egynaposan való bedarálása)...

Illetve most már az egészségügyi oldalával is tisztában vagyok, a tej maga kb. méreg...2 tojás meg túllépi az egész napi koleszterint - kösz, de nekem ez nem kell.