Adjam fel a próbálkozást? (alvásparalízis)

33,

Továbbra sincs részemről pozitív fejlemény. Még mindig nem sikerült érdemben átélnem az említett állapotot. Vagyis lényegében de, ritkán vannak pá másodpercig tartóak, de sajnos itt meg is szakad a sor... Megjegyzem novemberben több alvási bénulásom volt mint az elmúlt fél évben összesen. Mindösszesen 9 bénulást éltem át novemberben, viszont sajnos ezek túlnyomó többsége a 10 másodpercet sem lépte át, egy eset volt, ami megtette ezt a lépést. Viszont megint ott tartok, hogy 1 hónapja semmilyen jellegű haladást nem tapasztalok, nem volt paralízisem, pedig borzasztó rendszertelenül alszom. Egyik barátom, aki jártas a témában (nem az, akit a kérdésemben is említettem), ő sem érti, hogy miért nem következett még be ebben a hónapban egyáltalán. Ő persze bíztat, amivel lelkileg erősít, hogy menni fog, de megint úgy érzem egyre-inkább, hogy nem fog menni, hiszen egy hónapja nincs fejlemény. De nem vagyok az a fajta aki feladja, a rendszertelen alvási szokások és fejtetőre állított bioritmus megtestesítője vagyok, így sok olvasott cikk szerint megfelelő alvásparalízis alanyt képezek, bár ezt sajnos nem érzékelem egyelőre, remélem változik majd. Továbbra is várom a válaszokat, ha esetleg van tippetek, miszerint miképp tudnám előidézni ezt az állapotot. Legyen szép estétek.

Kedves 35-ös:

Érdekelne, hogy az alvásparalízis végett miként veszíthetem el az egyensúlyérzékemet?

Kedves 36-os:

Szerencsés ember vagy, hogy minden ilyesmi megesett veled. Megkerdezhetném, hogy volt-e valami előzménye? Értem ezalatt, hogy életbeli változás, vagy efféle esemény ami kihozhatta belőled? Egyébként tudatos álmodást is próbáltam elérni, viszont miután az alvásparalízist is szökőévente sikerül csak, a tudatos álmodással inkább nem is próbálkozok... De minden ilyesmi leköt egyébkent és ha bármi hasonló, például testenkívüli élménnyel mindeddig nem foglalkoztam, mivel úgy véltem, lehetetlen, amennyiben van biztos módszer az elérésére és ezeknek birtokában vagy, rendkívül nagy örönmel fogadnám. Egyébként mivel neked huszonéves korodban kezdődtek a bénulások, ez jelentheti azt, hogy lehetséges, hogy én is idővel fogékonyabbá válok a dologra, és egyszer elszaporodnak az ilyesfajta élmények az életemben?

Kedves 37-es:

Na már mentális beteg is lettem azért, mert érdekel egy nem átlagos állapot? Illetve nem ölöm bele az összes energiám, rendszertelenül alszom alvásparalízisre hajtás nélkül is. Ha valami szokatlan érdekel, akkor egyből menjek pszichológushoz? Az alvásparalízis nyilván a legtöbb embernek szar élmény, én csak azért szeretem, mert a mindennapoktól eltérő érzéssel tölt el. Drogozni nem akarok, hogy ilyeneket elérjek, viszont ehhez meg nem vagyok túl szerencsés, hogy természetesen elérjem.

Kedves 38-as:

Nagyon köszönöm. Így van, jól látod. Ezért próbálkozom, csak nem nagyon megy...

Kedves 39-es:

Mivel egy számomra izgalmas és érdekes állapot ami az agyammal és a testemmel történik, szeretnék vele tesztelgetni és próbálkozni a legtöbbet kihozni belőle.

Kőszönök szépen minden választ, a továbbiakban is szívesen várom a válaszaitokat, és nagyon boldog új esztendőt kívánok minden kedves eddigi és leendő válaszolónak is!