Ki mennyire hisz a horoszkópokban/párkapcsolati horoszkópokban?

Tudom hogy bika jellemzők, ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy vannak olyan egy adott jegyre jellemző tulajdonságok amelyek jobban vannak amelyek kevésbé dominánsak. Azt akartam ezzel mondani hogy nem vagyunk egyformák! Ha a kérdés heti, napi horoszkópok általában nevetségesek, semmi közük az asztrológiához. A párkapcsolati horoszkópok iránymutatásnak jók lehetnek, sőt alaptézise, helyes megállapítás, de készpénznek venni butaság! Egyértelmű hogy a személyre szabott jellemzés a legjobb, hiszen ott több információ alapján, pontosabb képet kapsz. Egyetértünk ám! :)

Okés, akkor örülök.:)

Én kos vagyok, de nem szívesen olvasok horoszkópokat, mert egyszerűen rosszul esik, hogy "tényleg ilyen vagyok?" Szeretek a háttérben maradni, s onnan figyelni/irányítani. Türelmes vagyok, nem megyek fejjel a falnak, a kedvenc színem pedig a lila és a zöld - a piros nem áll közel hozzám. Nincsen kifogyhatatlan energiakészletem és nem hajszolom állandóan a környezetemben levő embereket, hogy haladjanak már... Tény, hogy vannak céljaim, amikhez ragaszkodom, de kinek nincs? A barátaimat és a páromat egyenrangú félnek tekintem, és nem vagyok féltékeny típus.

Persze mert az hogy önmagában kos vagy egy dolog, sok minden más is meghatározza a személyiségedet. Alapszinten, ott az aszcendens, holdjegyed, és még egy rakás dolog amiből ha egy profi elkészítené az egyéni jellemzésedet, megdöbbennél olyan igaz lenne.

Az a horoszkóp, amit az újságokban, női magaziokban olvasol, vagy a neten, nem ér egy fabatkát sem, sőt, rettentően káros az asztrológia társadalmi elfogadottságára. Ezzel szemben sok szkeptikus ismerősöm, barátom szája maradt már tátva a döbbenettől, amikor "fogadásból" elkészítettem a képletét, vissza-visszatért a "ezt meg honnan tudtad?" mondatocska. Egy komoly elemzés több tucat tényezőt vesz figyelembe és egészen elképesztő mélységig képes lehet feltárni az alany személyiségét, végső soron - sorsát. Az asztrológia - a komoly asztrológia - megérdemelné, hogy tudományként kezeljék, mint ahogyan a 20. század elején Németországban még egyetemi stúdium is volt több helyen, nem pedig nevetség , fanyalgás tárgya.