Kezdek megőrülni?

Így kezdődött nálam is. Ateista voltam, materialista, de egyre gyakrabban elfogott egy érzés, hogy mi a fenéért van a semmi helyett egy komplexen működő világegyetem, benne a Földdel, rajt egy hihetetlenül komplex evolúciós fejlődéstörténettel, mely lehetővé tette az élet rendkívül sokszínű megnyilvánulását. És hogy ebből hogyan lesz szubjektív énérzet/tudat, ez maga a rejtély. A mai napig nem tudják megfejteni a tudósok, az űrtechnológia korát éljük, de a mai napig nincs egyetlen bizonyíték sem, hogy az agy generálja a tudatot, maximum befolyásolja. De ha a tudat csak neuronok kommunikációja, akkor hogy lehet, hogy az én tudatom itt van, a tied meg ott? Miért kell a tudatnak és viselkedésnek belső élménnyel párosulnia, hogy lehetséges ez egyáltalán? Mi vagyok én tulajdonképpen? Ezeken elkezdtem gondolkodni, majd elkezdtem meditálni. Ennek már egy éve. Rengeteget elmélkedtem, sokat meditáltam, elkezdtem gyakorolni az éberálmodást. Jelenleg ott tartok, hogy abbahagytam ez egészet, mert félek. Elkezdtem emlékezni olyan dolgokra, érezni olyan dolgokat, melyek arra utalnak, hogy létezik reinkarnáció, a valóság pedig nem más (beleértve az agyunkat, testünket, élővilágot, tárgyakat, érzéseket, színeket, MINDENT), mint a tudat kivetülése. Elkezdtem azt érezni, hogy nem a tudat van jelen az Univerzumban, hanem az Univerzum van jelen a tudatban. Ahogy az idő és a tér is, ezért a tudatnak nincs kezdete és vége. Amikor ezt elmondom valakinek, barátoknak, pszichológusnak, stb, úgy érzem hülyének néznek, és azt hiszik bebeszélem magamnak. Ami nyilván egy lehetséges opció, viszont aki érezte már azt, amiről beszélek, az tudja, hogy ez egy nagyon intenzív, nagyon erős, nagyon valóságos érzés, mintha egyszerre rájönnék egy pillanatra, hogy hogy lehetséges ez az egész, amit létezésnek hívunk.

Én viszont félek tőle, megijedtem, úgyhogy abbahagytam a kutakodást a lelkemben, és úgy gondolom lesz, ami lesz. A reinkarnáció gondolata valahol sokkal félelmetesebb, mint azt hinni, hogy csak biológiai lények vagyunk, akik elbomlanak és teljesen megszűnnek. Abban nincs fájdalom. A végtelenséget pedig mégha meg is tapasztalod lehet, hogy lehetetlen lesz feldolgozni emberi aggyal.

Ha foglalkoztat foglalkozz vele, nem baj ha kicsit többet tudsz annál, hogy "ezek a dolgok hülyeségek".

Kevesebb nem leszel tőle abban biztos lehetsz.

Ja igen nem, nem örültél meg...

Nézd meg a "mi a csudát tudtunk a világról"-t.

Jó kutakodást, és sose feledd a racionalitást!

Ha megmondod mi az őrület, megtudhatod, hogy megőrültél-e.

Ha annak feledése, hogy igazából kik vagyunk, az az őrület, akkor nem, ellenkezőleg. Normálissá kezdesz válni.