Miért nem tudok megszabadulni a sötét oldalamtól?

Senki sem vetheti le az árnyékát, mindenkinek van Énje és Árnyéka - utóbbi a személyiséged azon része, amit az Éned nem tud, vagy nem akar elfogadni, ez természetes, noha nyilvánvalóan vezethet belső konfliktusokhoz.

Olvass Jungot.

A jó és a rossz is minden emberben ott van egymás mellett. Hogy kinél melyik érvényesül elsődlegesen, az magától az embertől függ. Elsősorban a többi emberhez való viszonyában, a beszédében, a cselekedeteiben nyilvánul meg. Csak rajtad áll, hogy a mindennapi életben, az élet apró eseményeiben melyiket hozod elő magadból, és melyiknek adsz nagyobb teret az életedben.

Egyébként "tanítók" azt mondják, hogy aminek ellenállsz, azt erősíted azzal, hogy figyelmet, erőt, energiát fordítasz rá. Vagyis: amelyiket nem akarod, azzal még gondolatban sem kell foglalkozni. Tudatosítani kell magunkban, hogy bennünk van mindkettő, és amikor cselekszünk stb. választanunk kell közülük, akkor döntünk, és döntésünk szerint cselekszünk.

Van egy tibeti mondás: Élj úgy, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen azt végignézned.

(Hitük szerint halálunk utáni percekben végignézzük az elmúlt életünk fontosabb eseményeit. Hogy ez igaz vagy nem, nem tudom, de nagyon szép, és jó útmutatónak tartom.)

Ez hülyeség kedves utolsó hozzászóló.

Azok, akik más vallásban hisznek, és nem a kereszténységben, ezek szerint mind rossz emberek? Közöttük is vannak jók, tehát ennek az egésznek a kereszteléshez semmi köze! Ekkora marhaságot!?

korábban már leírták, hogy az emberben alapvetően benne van a rossz is és jó is...a rosszra hajlama van, és a rossz tetteiből érkező visszahatásból egy idő után észreveszi magát és a jóval fog azonosulni...ebből kifolyólag nem úgy harcolsz a rossz ellen, hogy támadod, hanem úgy, hogy szimplán és egyszerűen a jó éneddel teszed magad egyenlővé, s minél jobban elhatalmasodik rajtad ez, annál jobban visszaszorul a rossz benned, s majdan teljesen meg is szűnik tevékenysége.

a kérdésre válaszolva, nem tudsz megszabadulni a benned élő sötétségtől, egyetlen dolgot tehetsz...a hajlamtól szabadulsz meg, ami egy enyhe tévedésen nyugszik. azon, hogy magadat elkülönültnek tartod bármitől is, így teret engedsz az önzésnek...ne értsd félre, az Önszeretettel nincsen gond, de mihelyst megfogod, és magad a komplett egésszel azonosítod, nem lesz mivel szemben önzőnek lenni, vagyis az Önszeretet önzetlenséggé, azaz a fénnyé válik...ugyanis amíg azt hiszed a dolgokról, hogy nem önmagad, addig sajátnak vélt érdekeidet előtérbe helyezed akaratlanul azokéval szemben...ami ugye maga az önzés, és az ember sötét oldala az önző magatartás, hiszen emiatt van szenvedés...:)

üdv és sok sikert

26/F

LastOne.Left

Kedves kérdező!

Ahhoz, hogy kérdésedre jó választ kaphass ahhoz meg kéne ismernünk azt a tulajdonságodat amit te sötét oldalnak nevezel.

Így látatlanba azt is tanácsolhatnánk, hogy vezekelj életed végéig, de az is lehet hogy problémádra az is elég lenne ha új életkörnyezetbe kerülnél.

kedves Kérdező!

bár már 2014-et írunk, e téma valószínűleg nem veszíti aktualitását..

s mivel engem is foglalkoztatott adott témakör, én válaszként Pilinszky János szavait idézném:

"A kereszténységet kétfelől lehet nézni. Lehet nézni úgy, hogy az erkölcsi kódex. Ez azonban a kereszténység meghamisításának egyik leglátványosabb, legplauzibilisabb módja. Ha a kereszténységet morális vetületéből közelítem meg, akkor feltételezem, hogy az ember folyamatos lény. Tudniillik az erkölcs azt sugallja, hogy az ember fő jellemzőjeként azt fogadjuk el, mit nem követ el, mit nem szabad cselekednie. A kereszténységet így leszűkítjük egy negatív és folyamatos útra. Ez a vallás meghamisításának nagy-nagy veszélye. A vallás ellenben más, és a kereszténység tökéletesen más. És Krisztus tökéletesen más volt. Ő tudta, hogy az ember drámai lény. A jót és a rosszat úgy építi össze, mint hegy a köveket. Egyszerre jó és egyszerre rossz, és ezt a konfliktust fantasztikus drámai küzdelemben éli meg, aminek a kimenetele valamiképpen Isten szívében játszódik le. Különben nem lehetne alázatos valaki. Ez a nagy különbség: a farizeusok erkölcsösek voltak, tökéletesen erkölcsösek. Jézus tökéletesen elutasítja ezt az attitűdöt. Ő ismeri az embert, tudja, hogy ez gyökerében nem lehet igaz, és hogy az ember csak mint drámai lény tud jó is lenni. Tud szeretni."