Nem lehet, hogy mi, emberek csak képzeljük, hogy létezünk?

Egész komolyan, a kérdésre válaszolva:

A buddhista tanítás szerint az, amit látunk, nem a valóság, az ő szemükben az csupán "maja". Ők így nevezik azt, ami a gondolatunkban bármikor megfogalmazódott, és mivel többször, erősen gondolunk rá, az a háromdimenziós fizikai világban, a mi valóságunkban fizikailag meg is jelenik. Attól az a valami az ő szemükben még nem valós, csak a képzeletünk eredménye.

Ezen az alapon a saját létezünk is lehet a képzelet szülötte. Akkor viszont valójában nem is vagyunk.

Akkor viszont ott a következő kérdés: ha mi nem létezünk, akkor nem is lehetett saját "teremtő" gondolatunk? Akkor viszont mi az, amitől, ami miatt azt képzeljük, hogy létezünk?