Vélemények, tapasztalatok ikerláng kapcsolatokról?

KOZMIKUS SZERELEM

(Ikerláng)

Amikor azt érzed, hogy…

© egy olyan Férfi lépett az életedbe, aki olyan mágneses erővel vonz, hogy azt magad sem érted,

© úgy úszol a szerelem tengerében, hogy az felülmúl minden emberi érzést,

© már az idők kezdete óta ismeritek egymást, s mindig is veled volt, benned élt,

© egy olyan elszakíthatatlan szál húzódik köztetek, ami már találkozásotok előtt is létezett, s most újra felizzott,

© pillantásotok olyan mélyre hatol egymás lelkébe, hogy ott a világmindenséget látjátok,

© tekintetében saját kristálytiszta tükörképed látod, minden gesztusával téged türközve,

© a tükörbe pillantva pedig, szemedben őt látod magad helyett,

© még pár percnyi együttlétek is évek érzetét adják, s ekkor körülöttetek megszűnik a világ,

© jelenléte mindig teljes megnyugvást hoz, s úgy érzed hozzá haza érkeztél,

© nem kell mondanod semmit, mert már a gondolatod kitalálja,

© olyan erős a vonzalom, hogy még őrültségekre is képes vagy, mégis megmaradsz annak, aki vagy,

© a test, a lélek és a szellem szintjén is ugyan olyan mértékben vonzzátok egymást,

© az erőteljes testi vonzalom ellenére sem okoz gondot, ha a szexualitásban nem teljesedhettek ki,

© Ő is ott van veled, mikor csak rá gondolsz, mert olyan fénylenyomat maradt a szívetekben, ami a másik állandó jelenlétérzetét okozza,

© reggel Ő az első gondolatod, s este tőle búcsúzol utoljára, még ha folyamatosan távol is vagytok egymástól,

© ölelkezéseitekkor nem érzed illatát és ő sem a tiéd,

© éppen úgy csókol, mint ahogy te csókolnád magad, s közben a teljes megsemmisülést, eggyé válást éled át,

© egyre mélyebbre kell leásnod a gyökerekhez, hogy kikutasd érzésed okát megértve annak jelentőségét,

© egy olyan átalakulás zajlik benned, amióta ismered, amely kőkemény belső munkára késztet,

© egyre intenzívebb impulzusok törnek a felszínre lelketek mélyéről, hogy egymást inspirálva beindítsák bennetek a tisztulást,

© a benned lévő nő és férfi egyensúlyba áll, és te így válsz teljes egésszé,

© a feltörő félelmek ijedtséget okoznak mindkettőtöknél, s emiatt sokszor megtorpantok és meneküléshez folyamodtok,

© a klasszikus férfi-nő kapcsolat-minták keretei között kapcsolatotok nem működtethető, s ezért gyötröd magad, sokat sírsz, míg megérted és sikerül a rád rakódott gúzsból kiszabadulnod,

© nem birtokolhatod, uralhatod, irányíthatod Őt, mert ez a kapcsolat csak feltételek és elvárások nélkül működik,

© csak akkor tudod őt így szeretni, ha magadat is feltétel nélkül szereted,

© el kell engedd, mert mindig csak akkor lép feléd, ha teljes szabadságát meghagyod,

© miután elengedted Őt, már nincs benned hiányérzet, mert ott van mindig a szívedben,

© ez már nem csak kettőtökről szól, hanem van valamiféle közös dolgotok,

…akkor a KOZMIKUS SZERELMET éled.

Ekkor csak egy dolgot tehetsz: SZERETED ŐT. Ne érdekeljen a múltja, sem az, hogy most kivel él s mit csinál! Te csak SZERESD Őt, hiszen Te Ő vagy, Ő pedig Te! Így vagytok Ti az egész világ.

Ez a kapcsolat visszavezet önmagadhoz, és nem hiányérzetek pótlása végett köttetik, hanem éppen az egyéni kiteljesedés létrejöttét szolgálja, amely végül egy közös küldetés formájában ölt testet. Egy küldetés – legyen az bármi is és tartson bármeddig –, amit csak két ilyen, kozmikus szerelem állapotában lévő ember hajthat együtt végre. Hogy aztán életünk során hányszor élhetjük át ezt a szerelmet, – talán csak egyszer, vagy többször is – ez még nem tudott. De akárhogy is van, ez egy küldetés, amit csak tiszta szívvel lehet teljesíteni.

Bejegyezte: Szabó Réka dátum: 20:57

„Egyszer régen megbeszéltük, hogy találkozunk. Egyszer régen egy magasabb világban megbeszéltük, hogy megtaláljuk egymást. Jeleket raktunk egymás életébe, hogy felismerjük egymást. Ilyen jelek a mosolyod, a szemed csillogása, a kacagásod, egy érintés vagy egy szó pl. Szivárvány, ami elindítja Benned, hogy felébredj rám és megtaláljuk egymást."

Vizdák Andrea

Ikerláng aktuális: megerősítések, gondolatok…

Nem tudom, kitől származik az idézet, mert nem találtam a forrást. De benne van a kulcsszó: a felébredés.

Nos, amit a leggyakrabban tapasztalok, hogy az esetek többségében nem értik, amikor erről beszélek, hogy milyen is az Ikerláng kapcsolódás. Mi történik a két ember között és miért nem "csak egy szimpla" szerelem, vonzalom. Sokszor sajnos olyan terapeuták és segítők beszélnek erről, akik maguk sem tudják, mi ez pontosan. Nos, ez azért feltűnik egy idő után... nem túlságosan hiteles, a téma viszont nagyon is népszerű... Azt gondolom, akkor értjük meg ezt igazán, ha magunk is átéljük és részesei vagyunk.

Ez is karmikus kötelék, hiszen találkoztunk már sokszor... amikor is nem tudott a két Fél Egésszé válni valamiért.

Ennek igazán most van itt az ideje, ezért mindenképpen különleges időszak. Minden szempontból az egyébként. Az Új Energia érkezése mindent megváltoztatott, amelyben már nem működhet semmi ugyanúgy szerencsére.

Olvashattunk Ikerláng-sémát, miszerint mi után mi következik, ha a Társak felismerték egymást. Azt gondolom ez többé-kevésbé úgy is van, de nem pontosan úgy és nyilván nem mindenkinél ugyanakkor és nem mindenkinél tart ugyanaddig... nem mindenki van ugyanazon rezgésen.

Ami a lényege, hogy maga a felismerés is egészen csodálatos, amikor a két ember először egymásra néz... az értetlenség, hogy ki ez a Nő/Férfi? Miért nézem? Miért vonz? Az azonnali összhang és harmónia.

A kapcsolódás itt kezdődik és ezt követően semmi sem marad már ugyanolyan, mint annak előtte. Mindig ott van a fejében a Másik, nem tud mit tenni. Fura állapot, meg kell tanulni ezzel élni.

A "hazaérkezés" érzése felülírja az elme kiáltását, hogy: menj tovább, mit akarsz ettől az embertől, hiszen nem is kérted!

Ez jó darabig eltarthat, vonzás és taszítás, szerelem és eltávolodás a műsor részei. Mikor mi. Rendkívül fájdalmas és gyönyörű kapcsolat egyben. Jó erősnek kell lenni hozzá valóban. Nem véletlen, hogy csak az kapja, aki elbírja.

Ahogyan leírjátok és elmondjátok nekem a saját történeteiteket, az azonosság megdöbbentő. A jelek, melyek meglehetősen csodásak és különlegesek, azok a „véletlenek", melyek ugye nem nagyon vannak.

Sajnos az a része a történetnek, amikor a Másik elfordul, elutasít és elmegy már kevésbé mókás. Ugyanis megérkezik a pánik és a félelem, hogy most mi lesz? Hogyan éljek eztán úgy tovább, mintha mi sem történt volna. Az erős hiányérzet. Eddig még sosem érzett fájdalom és szomorúság. Elviselhetetlen tud lenni.

Ezt a megerősítést ma küldte egy kedves Barátom, a következő kommenttel: "Csak a nagyon erős nők vállalták be a nehezebb utat a Másik Felükhöz." Én hozzátenném: no meg persze nyilván erős Férfiak is, adott esetben...

Az Ikerláng-szerelem nemigen felejthető. Nem gondolom, hogy helyettesíthető.

Persze sokan élik meg azt, hogy ilyenkor keresnek helyette egy másik társat, egy "jó embert", ahogy mondják. Akivel majd jaj, de boldog leszek.

Azt gondolom nem ez a megoldás. Legalábbis nem azonnal és nem dühből és dacból. Létezik a duálpár kapcsolódás is, amelyből valóban lehet boldog szerelem. De arra is késznek kell lenni és érdemes nem sérülten keresgélni. Választás kérdése. El lehet dönteni, hogy mire tanít minket a Másik Felünk elutasítása. Készen állunk már vajon az Igazi Szerelemre? Önmagunk elfogadására és szeretetére?

A szívünk úgyis mindig jelez és a testünk is. Hiszen az Ikerláng szerelem elképesztő fizikai és lelki jelekkel jár, mely sokféle lehet: mellkas nyomás, durván szapora szívverés, nagy gombóc a gyomorban, stb. Mindenki, aki átéli, tudja, miről van szó, olyan intenzív tünetek.

A Másik gondolatainak és érzéseinek átvétele, akkor is tudnak egymásról, ha egyébként térben távol kerülnek. Ha az egyik érzi a hiányt, a másik is. Ha az egyikük szenved, szomorú, a másik is az lehet egy szempillantás alatt. Ugyanígy az öröm is, ha boldog, a másik is érzi ezt az örömöt. Ezért érdemes arra törekedni, hogy jól érezd Magad mindig, örömteliek legyenek a mindennapjaid nélküle is.

Tudják, ha a közelben van a Másik és fel fog tűnni váratlanul, akár napokkal előbb is megérzik. Varázslatos dolgok ezek, érettnek kell lenni ezek megértésére.

Mire érdemes törekedni, ha nincs Veled?

Ennek elfogadására és nem a tudomásul vételére. A megadásra. Jól-létre. A függőség elengedésére. Ha Ő most nem kér, nincs mit tenni.

Még nincs készen erre, még nem tart ott, nem érti, megijedt, stb. Küzdelem az érzelmek ellen, mert felülkerekedik az Ego. Ezzel neki feladata van.

Ha ez történik, akkor türelem, akiket Odafent egymásnak rendeltek, egymásra fognak találni. De ahhoz egyforma rezgés szükséges... akinek pedig megemelkedett a rezgése és előrébb jár, már nem tud visszafordulni, halad az Útján, de a kezét nyújthatja a Másiknak. Mert Ők mindig csak előre tudnak menni kéz a kézben és akkor újra lehet kapcsolódásuk.

Mikor? Ezt a kérdést felejtsd el! Az idő nem számít, nem lényeges. Akkor, amikor kell.

Ez a kapcsolat Ajándék, bármi is legyen a vége

Egymás tükörképei ők, mely sok esetben számtalan konfliktus forrása, hiszen nehéz szembesülniük a hibáikkal, még fel nem dolgozott problémáikkal. Rendkívül őszinték egymáshoz, ebből tanulnak és ezáltal fejlődnek. Ha egyikük fejlődik, akkor a másik is, mely folyamat náluk igen gyorsan történik. Keresik a módját az önfejlesztésnek, az önmagukon való munkának.

De amikor két ember egymással szemben ül és bár nem sokkal előtte ismerték meg egymást, mégis egyikük kijelenti, hogy "hazaértem", a másikuk csak annyit mond halkan és óvatosan, hogy "nem vagyok a helyemen", akkor ideje elgondolkozni.

Amikor a körülöttük lévők mind érzik, hogy vibrál körülöttük a levegő.Amikor egy térben vannak szinte minden percben azt érzik, hogy meg kell érintsék a másikat és nem a testi vágy miatt, hanem mert ők egy energiából származnak.

Sokan vitatják az Ikerlélek vagy Ikerláng létezését, mások áhítoznak utána és vannak akik megélik ezt.

Igen - csodálatos.

Igen - kőkemény.

Igen - nem egyszerű.

Hiszen amikor szembetalálod magad az Ikerlángoddal fogalmad sincs mi történik. Az életed látszólag rendezett, a kapcsolatod vagy házasságod létező és lélegző intézmény aztán jön valaki és - se szó, se beszéd és ezt így értsd szó szerint - azt érezteti veled, hogy ő a Másik Feled. Talán csak egy pillanatnyi érintéssel, talán ha elég érzékeny vagy akkor érzed, ahogy az energiáid összekapcsolódnak, talán csak fura mondatok hagyják el a szádat, mint "hazaértem" vagy "végre, megvagy!". Fogalmad sincs akkor és ott miért mondod ezeket, hiszen ahogy már említettem az életed sínen van. Vagy te vagy életed sínén. Ez csupán nézőpont kérdése.

A lélekpárok nagy találkozása

Amikor közelebbi kapcsolatba kerültök egymással, nagyon különös, szinte megmagyarázhatatlan érzések fognak el, még akkor is, ha a fiú / lány egyáltalán nem az eseted. Ellenállhatatlan vonzalmat érzel, olyan, mintha elveszítenéd az önkontrollodat. Ez megtörténhet már rögtön az első alkalommal, de jellemzőbb, hogy csak több találkozás után fogod érezni. Egyértelmű, hogy szerelmet még nem érzel, hacsak nem vagy az a megrögzött „szerelmes típus”. A lábad azonban elgyengül, a szíved dobogása felgyorsul, és bizsergető érzés járja át az egész testedet. Olyan mélyen érint meg, hogy rögtön az összes féltett titkodat meg szeretnéd osztani vele, és mellette maradni örökre.

Szóval, már az első pillanat is különös. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szemben, mégis érezzük, hogy ő egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlőbb humora, szárnyalóbb intellektusa, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti őt. Az esetek többségében nem ismerjük fel találkozásaink karmikus jelentõségét, de ha jobban megismerjük egymás személyiségét, érzéseit, múltját sok-sok emlék felderenghet. Deja vu. Ki ne ismerné azt a pillanatot, amikor tudja, érzi: "ez már megtörtént egyszer". Senki sem tudja a magyarázatot. Egyes feltételezések szerint a deja vu-k nem mások, mint közös múltunkból feltörõ emlékképeink, amelyek sötétben világító lámpásokként szolgálnak minket életünk bonyolult labirintusában.

Ettől kezdve az életed gyökeresen megváltozik. Biztonságban érzed magad, és előző kapcsolataiddal ellentétben itt nem játszol szerepet, nem lesz több hazugság. Félszavakból is érted a másik megnyilvánulásait, és bár még csak rövid ideje vagytok együtt, mégis olyan, mintha már ezer éve ismernétek egymást. A kapcsolat tehát a lehető legharmonikusabban alakul. Az egyesülés iránti vágy irányít, és ezt meg is kapod a lélekpárodtól. Felszínre tör az ösztön-én, szabadon, korlátok nélkül tudod megélni vele azokat a dolgokat, amelyek ösztönösek – ilyen a szórakozás, evés-ivás, szexualitás.

A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykoron sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy késõbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy õk ketten összetartoznak, s láthatatlan köldökzsinórjaik erõsebbek mindennél. Túlságosan könnyû feladat lenne emlékezni arra, hogy kétszáz évvel ezelõtt megbántottuk a másikat. Könnyű lenne azt mondani: sajnálom. A megoldás egyetlen útja, hogy a jelenben átéljük a másoknak okozott bánatot minden fájdalmával együtt. Ezáltal felismerjük tettünk következményeit és - jó esetben - soha többé nem teszünk már ilyet. Ez a karma törvénye, amely elől bármennyire is rúgkapálunk, nem térhetünk ki.

Honnan tudhatjuk, hogy karmikus kapcsolatunk van valakivel?

Elsõsorban a vonzódás erejébõl. Amennyiben a múltban szépen éltünk együtt, számíthatunk arra, hogy a jelenben is kiegyensúlyozott kapcsolatot alakíthatunk ki társunkkal. Ha viharos szerelmi életünk volt, hasonló nehézségekre számíthatunk azért, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyeket korábban nem tettünk meg. Minél nagyobb nézeteltérések voltak közöttünk a múltban, a jelenben annál nagyobb lesz a vonzódás.

Tehát, tanulnunk kell, tetszik vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat újra és újra szembe kell néznünk velük. Ha bántottunk valakit, ugyanazt a fájdalmat kell elviselnünk késõbb. Nem büntetésként, sokkal inkább egyfajta lehetõségként, leckeként kell felfognunk az eseményeket. Életeken át egymást tanítjuk, és karmikus adósságaink koloncként csüngenek nyakunkon, amíg nem látjuk tisztán az ok és okozati összefüggéseket. A folyamat lényege a tanulás, amely egyre jobban és jobban elmélyíti a két ember közötti kapcsolatot, mígnem tökéletessé válik.

"A szeretet, amely véget ér, csak a szeretet árnyéka. Az igazi szeretet kezdet és vég nélküli."

(Hazrat Inayat Khan)

„Olyan nehéz leírni, hogy miről is van szó. Egyáltalán nem olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább, mint... mint a gravitáció. Ha meglátod azt a valakit, akkor egyszerre nem a tömegvonzás ereje köt a földhöz többé. Hanem ő. És többé semmi más nem számít, csak ő. Egyszerűen mindent megtennél, bármivé lennél az ő kedvéért... Azzá válsz, amire neki a legnagyobb szüksége van: a védelmezője leszel vagy a szerelmese, a barátja vagy a testvére." (Alkonyat - Napfogyatkozás)

A könyv szerint: Minden összeomlott bennem, a félig vámpír, félig ember baba aprócska porcelánarcát nézve. Mintha az összes kötelet, ami az életemhez kötött, hirtelen mozdulattal elvágták volna, mint egy csokor lufi madzagjait. Minden, ami azzá tett, aki voltam – szerelmem az emeleten lévő halott lány iránt, szeretetem apám iránt, hűségem az új falkámhoz, szeretetem a fivéreim, és gyűlöletem az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, önmagam –, abban a másodpercben mind elszakadt tőlem – nyissz, nyissz, nyissz –, és elszállt.

Én nem szálltam el. Egy új kötél ott tartott.

Nem is egy, hanem egymillió. Nem is kötelek, hanem acélkábelek. Egymillió acélkábel kötött egyetlen dologhoz, az univerzum kellős közepéhez.

Most már láttam, ahogy a világmindenség e körül a pont körül forog. Azelőtt sosem láttam az univerzum szimmetriáját, ami most nyilvánvalóvá vált.

Már nem a gravitáció kötött ahhoz a helyhez, ahol álltam.

A szőke vámpír karjában lévő kislány tartott ott.

Renesmee.

Odafentről új hang hallatszott. Az egyetlen hang, ami képes volt megérinteni ebben a végtelen pillanatban.

Viharos dübörgés, vad dobolás…

Egy átváltozóban lévő szív hangja.

A bevésődés valaki iránt az olyan, hogy amikor meglátod, minden megváltozik, mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana a földön, hanem ő. Semmi más nem számít, bármit tennél, bármi lennél őérte.

Forrás:

Alkonyat - Hajnalhasadás c.Film

Helló! Van itt még valaki?

Ha én tudom is, hogy ki az ikerlelkem, de épp a szeparációs fázisban vagyunk, ő tudja, hogy én ki vagyok számára?

Vagy ezt az egó meg bármi más elnyomja?

Lehet, hogy én tudom és neki fogalma sincs róla?

Szia!

A saját tapasztalataimat tudom leírni, előre is bocsánat, ha nagyon hosszú lesz.

Ez a dolog 2006-ban (!) kezdődött, ő 17 én még csak 15 éves voltam. El kezdett bámulni a buszon, de olyan átütő tekintete volt, amilyennel még sosem találkoztam korábban. Visszanéztem rá, erre ő előfordult. Nagyon furcsa érzésem lett. Úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném, de hiába gondolkodtam, nem jutott eszembe, hogy bármikor is találkoztunk volna korábban ( pedig elég jó memóriám van 😃). Rögtön jött egy megérzés, hogy egyedül neveli őt az anyukája... (Hogy honnan, máig sem tudom, de egy év múlva kiderült, hogy valóban így volt.) Szóval nagyban gondolkodtam az egész helyzeten, aztán pár perc múlva eltűnt, amin meglepődtem. A suliban később meséltem a barátnőimnek a reggeli sztorit, erre megláttam, hogy ott ül az egyik padon abban a suliban, ahová én is jártam.... Tehát akkor kiderült, hogy egy iskolába járunk, de mivel ide nagyon sokan jártak, fel se tűnt, ha minden nap lát valaki új embert.

Aztán persze hónapokig nem történt semmi különös, amikor megláttam, sokszor mosolyogni támadt kedvem, jól éreztem magam, de egyáltalán nem tekintettem még rá úgy, mint egy férfira, inkább csak érdekelt, különlegesnek találtam. 🙂 Aztán kiderült, hogy már a neve is az ( nem fogom leírni, de amúgy az én nevem is ritka 😁). Majd jó pár hónap után egyszer csak leült mellém és nagyban mesélte a hétvégi bulit a haverjaival, én meg némán hallgattam és magamban nevettem. (Kezdtem szégyenlős lenni előtte...) Aztán valahogy elég sokszor mentünk reggelente egy busszal és vártam, hogy mellém kerüljön 🙂 Ha egymás közelében voltunk éreztem egy nyugodt, szeretetteljes, izgalmas energiát, sokszor beszéltem is hozzá gondolatban...( Most gondolom full bolondnak hisznek a legtöbben itt 😃).

Aztán egyszer "véletlenül" hozzám ért, amikor jött le a lépcsőről a suliban egy dobozt cipelve és az érintése valami mennyei volt 😍😍😍 Annyira finom, lágy, jóleső érzés, hogy percekig csak néztem utána, mire felfogtam. Ezután még két olyan alkalom volt, hogy hozzám ért és több olyan, amikor hirtelen egymás mellé kerültünk, vagy szemben mentünk egymással és hónapokig meg sem szólaltunk... A feszültség ott volt a levegőben mindig közöttünk. Aztán furcsa módon húgom még anno messengeren ( msn-en, tehát nem a mostani facebookos, hanem ez még a Windows, ha egyáltalán ez a neve) felvette őt és el kezdtek beszélgetni. Itt kiderült róla nagyon sok dolog és nagyon örültem ezeknek 🙂 képet is küldött és húgom is küldött neki rólam. Aztán a suliban egyszer csak el kezdett köszönni nekem... Annyira meglepődtem.😍 Onnantól köszöntünk egymásnak és volt, hogy olyan melegséget éreztem a gyomromban, amire ha rágondolok, egyszerűen csak boldog leszek. 🥰 Annyi szép pillanatot okozott nekem, de...

Egyszer csak jött a hír, hogy egy osztálytársam szerelmes belé...viszont a lelki társam kikosarazta őt. Sajnáltam a lányt, de titokban picit örültem, mert úgy éreztem, így lehet esélyem nála. Annyira különlegesnek találtam őt, hogy a legnagyobb álmom volt akkor, hogy vele lehessek, de nem éreztem magam elég jónak hozzá, így egy távoli "lehetetlen" álmomnak tűnt Ő..

Teltek-múltak a hónapok (volt pár jel, amit utólag raktam össze magamban..pl.: egyik nap piros pólóban jött és nagyon nézett - sose volt rajta előtte olyan, illetve egyszer gipszes lábbal jelent meg és dühösen nézett rám én meg majd' elájultam, amikor megláttam, mi történt vele. Hihetetlenül sajnáltam és bűntudatom volt, hogy miattam tette 😟😟)....

Aztán jött a ballagás napja....

Aznap már teljesen kész voltam idegileg, enni se bírtam..nem akartam, hogy utoljára lássam. 😟

Ott maradtam a ballagáson, elegánsan felöltöztem és amikor vége lett, az iskola galériáján álltam és vártam... Vártam, hátha látom még őt....

És megjelent. Elegáns öltönyben, a gipszes lábával 💔💔, és olyan helyes volt. 😍🥺

Én meg elindultam a lépcsőn lefelé, zaklatott voltam, haza akartam menni, csak ennyit akartam, hogy utoljára láthassam még....

Mentem le a lépcsőn, megfordultam és a lépcsőfordulóban visszanéztem rá. Teli szájjal mosolygott, boldog volt én pedig iszonyú zavarban voltam, elvesztettem a kontrollt, bestresszeltem és rohantam ki az iskola épületéből, csak azt vártam, hogy hazaérjek.. Nagyon fáradt voltam, leültem az ágyamra végig gondoltam a napot, az elmúlt heteket és zokogásban törtem ki.... Akkor tudatosult bennem, hogy szeretem, szerelmes vagyok belé és vége...többé nem találkozunk, nem fogunk együtt buszozni és egymáshoz érni, nem nézünk egymásra titokban, nem lesz már semmi...

Aztán két nap múlva élőben beszéltünk... ("Véletlenül" egyszerre mentünk az utcán és úgy éreztem, most, most van itt a pillanat és minden bátorságomat összeszedve egyszerűen odamentem hozzá és megkérdeztem mi történt a lábával....aztán beszélgettünk még egy darabig)

Aztán pár hét múlva én is felvettem msnre... Párszor beszéltünk és volt egy olyan alkalom, amikor igazán azt éreztem: hazataláltam.... Megszűnt a külvilág, az idő, csak rá figyeltem és minél többet akartam vele lenni. Körülbelül egy órát beszéltünk akkor, de azóta is sokszor visszaidézem a sorait... És a kedvenc zenéjét is átküldte nekem. 🙂

Aztán pontosan nem tudom, mi történt, egyik este beszéltem a barátjával, mert szerintem segíteni akart, hogy kicsit gördülékenyebben menjen köztünk a kommunikáció, de valami történt, mert a lelki társam egyszer csak letörölt, nem tudtam már vele beszélni, otthon nálunk meg egy gép volt, mindig ment a hercehurca, egymás telefonszámát se tudtuk 🙁 Én napokig annyira furcsa állapotban voltam, olyan volt, mintha előző életek képeit látnám, napokig erőtlen voltam, szinte csak feküdtem volna, rengeteget sírtam...A fájdalom és a boldogság folyamatosan váltakozott bennem...

Onnantól kezdve időnként láttuk egymást, de valahogy sosem tudtunk beszélni azóta... 😕 A köszönés volt a legtöbb...

Azóta neki is, nekem is voltak kapcsolataim - sőt, nekem már családom is van. Viszont amit vele éreztem, azt azóta se éltem át távolról sem soha senkivel, és szerintem nem is fogom....

Ő tudomásom szerint jelenleg egy másik volt osztálytársammsl van együtt -milyen különös az élet...🙂, jól halad a szakmai életében, nagy tudású egyetemi tanár lett.

Nem tudom, fogjuk-e még látni egymást, de nekem időnként mindig előjön egy érzés vagy egy gondolat... Egyszerűen csak eszembe jut. Ennyi idő után is. Pedig többször hittem már azt, hogy "örökre" elfelejtettem, túlléptem rajta... De úgy látszik, sosem fogok és lehet nem is kell.

Mindenesetre én boldog lennék, ha tudnék vele beszélni, de nem fogom megkeresni. Ha az élet úgy hozza, akkor talán lesz még rá lehetőségünk.... 🙂