Vannak Magyarországon igazi spirituális mesterek?

39-es vagyok

Kicsit az az érzésem, h a mester mutatja nektek ugyan az irányt, de Ti inkább azt nézitek, h a mutatóujja körme alatt van-e piszok.

Ki lehet próbálni a következő fogadalmat: mától mindenkit úgy tekintek, mint az Úr hozzám személyesen küldött angyalát, aki Tőle a nekem való tökéletes iránymutatást hozza. Ekkor rá lehet ébredni, -nem kötelező ráébredni, a spiritualitás, az evolúció és fejlődés se kötelező. Csak az csinálja, aki élvezi!- h mindenki a mestered, ki egy percre, ki az inkarnációk hosszú során át. Ki megmutatja az utat a következő mesterig, ki megmutatja az utat az önvalódig.

Üdv Ԙ

39 és 41 vagyok

Természetesen lehet a mesterben Isten tökéletességét is keresni. Szerintem ez a mestert nem zavarja.

Én, ha az étteremben gulyást rendelek, fel lennék háborodva, ha a pincér az étterem összes ételéből (a "teljességből") tenne bele egy-egy kanálkával.

Véleményem szerint a mester útjelző, adjon technikát/iránymutatást/tanácsot, előttem jár, segít megakadásaimban stb. H koszos-e a körme, az az ő karmája.

Kinek a hibája, ha a mestert összetéveszti az istennel?

Ԙ

Az utolsó mondatodban a lényeg!

Valamikor réges-régen, még valóban a mesterek sokkal többet tudtak mint az átlag ember, és ezért mondták, hitték, alkották meg azt a képet, hogy a mester mindent tud, és makulátlan.

Ma már oly sokat tudunk a világról, az élet dolgairól, a hitről, ... a tanítások, ismeretek jó része a net-en terjednek és nem a görbe bottal vándorló mesterek által.

Ezért kell odafigyelni, hogy mikor, kinek a szájából, milyen gondolat, tanítás érkezik feléd, mert meglehet, hogy az az illető nem más, mint álruhába bújt tanító. Ugyanolyan hétköznapi életet él, ugyanúgy meg kell küzdenie a földi lét hétköznapi nehézségeivel (= lakáshitel, gyereknevelés, ...) mint bárki másnak, csak éppen szorosabb a kapcsolata az égiekkel, és a föntről jövő sugallatokat tudja közvetíteni neked, másnak, akárkinek.

Nincs már külön olyan, hogy mester! Akárki lehet a mestered, mint ahogyan te magad is vagy/lehetsz másnak a mestere. Más valamiben.

Ősi kínai bölcsesség:

"Az életben semmi sem állandó, csak a változás!"

És ez igaz a mesterekre is. Ma az egyik helyről kapod az útba igazítást, holnap már egy másikról, miközben te magad is tovább adod azt, amit tovább kell adnod!

1. Ha bárkitől, bármi magvas gondolatot kapsz, amit akár útmutatóként is kezelhetnél, leginkább a saját lelked fog válaszolni neked, hogy kövesd-e azt az utat, vagy ne! Ne az eszeddel fogd fel, amit mondanak neked, hanem a lelkeddel, az érzelmeiddel, a belső lényeddel, a legelső belső elfogadás/ellenérzés alapján dönts.

2. Másokkal nem abból az alapállásból kell beszélned, hogy no én most ennek az embernek megmondom a tutit, mert ez én már jobban tudom nála. Beszélgetsz velük, és majd a fentiek a szádba adják azt szót, azt a mondatot, amit rajtad keresztül!!! üzennek annak a másiknak. És ha kellően odafigyelsz arra, hogy mikor mit is beszélsz, majd te magad is rájössz: jé, hát ezek nem is az én szavaim, mégis ezt mondtam!!!

A lényeg hogy kimondtad, elmondtad annak a másiknak! De ha egy-egy ilyen beszélgetést szintén kizárólag csak az eszedre hallgatva, és nem szívedre, a saját empátiádra hallgatva folytatsz le, sohasem leszel mások felé "jó közvetítő"!

És akkor maradsz bezárva egész életre a magad kis szürke világába!!!

Kedves Kérdező

Tegyük fel látok egy embert lebegni/levitálni meditáció közben, őt mesternek tekintenéd? Ha igen mik lennének a szempontok?