Úgy hiszem anyós rontást tett rám. Hogyan szerezhetnék erről bizonyosságot? Mit javasoltok?

Azért különös, hogy csak a mi lakásunkban érzek ilyen furcsául, meg az anyóséknál, de az csak a mama személyéből érződik. Ott a tárgyak nem "viselkednek" szokatlanul vagy hogy is fejezzem ki magam.

Sehol máshol, nincsenek ezek a jelenségek.

Anyósommal kapcsolatban: pár napja valami földöntúli félmosoly van az arcán és valami fenomenálisan bájologva beszél hozzám, amikor kettesben vagyunk.

Amikor más is jelen van, akkor mintha elvágták volna, a hangja is tök normálisra változik, de érdekes, hogy nem félelmet kelt bennem, hanem valami megfoghatatlan érzésem van, mintha minden erőm elszállna és csak nézek ki a szemeimből és automatikusan helyeselek neki mindenben.

Ma reggel a kulcsom nem volt a zárban, pedig rendes esetben mindig a zárban hagyom. Csakhogy még véletlenül se tudjanak bejönni váratlanul még azok sem akiknek van kulcsuk.

Még nem tudom hogy szabadulok ezektől az ostoba jelenségektől, de valahogy megtalálom a módját, legalább is nagyon remélem.

Hát ez nagyon furi.

Azelőtt sosem tapasztaltam még csak hasonlóakat sem.

Bocsánat, de meglehetősen tájékozatlan vagyok az ilyen write-only témában, meg egyáltalában is.

Szóval, hogyan kell itt ezt érteni, ebben a szövegkörnyezetben?

A mi is és anyósék is katolikusok, de nem gyakoroljuk a vallást. Templomba imádkozni nem járunk, de évente 5-6 alkalommal templomokba bemegyünk a párommal együtt, mivel szeretjük a hangulatát, de hát gondolom ez nem számít, mivel a látogatás nem vallási célú.

Utóbbi jelentkezésem óta semmi szokatlan nem történt. Igaz, anyóséknál nem voltunk.

Most nyugodt vagyok, bár ez is szokatlan, hogy ilyeneket írok, mivel én egyébként nem vagyok egy nyugtalan teremtés. Kifejezetten körülnéztem a lakásban hogy esetleg van-e valami rendellenes de nem, nincs semmi, tök nyugi van, semmi de semmi gyanús.