Meglepő a reakció? Három éves és szellemeket lát.

Az, hogy a gyerekek képzelőereje sokkal nagyobb mint a felnőtteké tény, mint azt már sokan elmondták.

Az, hogy a gyermek torz külsejű "lényekkel" beszélget sok jót nem sejtet. Én elgondolkoznék rajta mit engedek meg neki és mit nem, mert ez akár még el is fajulhat, aztán a gyermek még egy szellőtől is megijed később.

Kicsinek én is beszélgettem képzelt barátokkal, tök komoly párbeszédeket folytattam velük, azt is láttam, hogy ülnek az asztalomon. De ezt mind én találtam ki, és ezt magamtól mondom, mert nem beszéltem erről a szüleimmel, tehát ők nem dumálhattak meg, hogy szellemek nem léteznek. Mondjuk az én képzelgéseim tök normális hús-vér emberek voltak, semmi foszladozó bőr meg ilyesmi. 8-9 éves koromra teljesen kinőttem, de a mai napig élénk a fantáziám, szeretek írni, rajzolni. Az az egy biztos: nálam is kb. 3 éves koromból van az első emlékem, amikor valakivel "beszélgetek", és arra is emlékszem, hogy annak a hatására történt, hogy anyunak nem volt ideje velem foglalkozni, és én magammal beszélgettem emiatt. Nem lehet, hogy a pici is csak kevesli a figyelmet? (Mert egyébként én sem voltam egy elhanyagolt gyerek, sőt.)

Egyébként nekem is fura, hogy egy gyerek bőrt rajzolna valakinek. Nem lehet, hogy valami mást rajzolt, csak ti látjátok bőrnek?