Ha az a karmám hogy drogfüggő vagyok, akkor következő életemben is az leszek?

Kérdező, ha úgy álsz hoz hogy nem lehetsz az az öt százalék és elsem kezded elbuktál, mert meg sem próbálod.

Kevesebb eséllyel is értek el sikereket emberek kilátástalan helyzetből.

Tudod a legfényesebb nappal és a legsötétebb éjjelen is pont ugyan annyi esélyed van a jobb életre.

Tudod mennyi az az esély?

1.

Az hogy ez egy a tízhez, százhoz ezerhez lényegtelen, mert van rá esélyed!

Felejtsd el az összes lehetőséget ahol nem sikerül és kapaszkodj abba az egybe, mert az az egy esély létezik és csak arra vár hogy valaki beteljesítse....

Érdekes.

Pár hete olvastam a korábbi kérdésedet.

Te kifogásnak használod a meditációt, sőt még meg is magyarázod hogy kell a drog.

Nem így kell leszokni a szenvedélybetegség ről. Ha egyáltalán le akarsz szokni.

Ha jól emlékszem a zen meditációt csináltad.

Most csinálj mindent másképp.

Találd ki a célod. Segítek neked, mondjuk legyen az, hogy felvesznek a legközelebbi gyárba dolgozni havi 200 ért.

Lefutsz 5 km t, mindennap.

Használd az agykontrollt. Fent van a yt ön. Ha erre meditalsz, és nem arra hogy megvilagosodj még ilyen szarsagok, visszatersz a hétköznapi életbe.

De valószínű neked ez így jó.

Tudod ki határozza meg azt, hogy drogfüggő vagy-e vagy sem? Te saját magad, nem pedig valami feletted álló hókuszpókusz, aminek a létezését még senki nem tudta bizonyítani.

Ha drogfüggő akarsz lenni, nincs más dolgod mint folytatni a siránkozást, és hárítani a felelősséget. Ha viszont nem ezt akarod, irány az orvos, ő majd szépen útba igazít. Sz@r lesz az elvonó, ez nem kérdés, de a végére tiszta leszel.

#6 ebben leírod, hogy lehetséges leállnod ebben az életben is. Csak esetleg az életed végre sikerülne, mire 60 leszel. szóval szerinted is lehetséges. Ha attól férsz, hogy előre megy a karmád, akkor ez megoldás, hogy a köv életed ne ez legyen.

Amúgy nekem az a tapasztalatom, hogy környezet nagyon meghatározó a függőségben. Az ahogy, ahol élsz szinte meghatározza, hogy mit csinálsz ott.

Ha te én lennénk én vagy azt próbálnám meg, hogy elmegyek egy bentlakásos leszoktatóba egy másik városba, ahol pár hónapig nem leszek a szokásos tárgyak és ismerősök között.

Vagy pedig azt próbálnám meg, hogy valahogy radikálisan környezetet váltok. Egy másik városban bérelek egy szobát egy tiszta embernél (szóval, hogy ne egyedül lakjak). Egy ilyen helyzet talán eléggé másképp struktúrálná a napjaimat.

Még azt is eltudnám képzelni, hogy egy családos ismerőst akinek gyerekei vannak pl, megkérni, hogy hagy lakj ott egy ideig. Mert ez is olyan radikál dolog, ahol lenne talán esély. De nyilván tiszta, rendes ismerős kell. Meg az, hogy a másik helyemre ne tudja visszamenni könnyen.