Lehet az ember karmája az, hogy megrekedjen?
válasza:Természetesen nem lehet ez a karmád, már feltételezve, hogy az újjászületés, a karma és minden egyéb létezik.
Akkor ebben az életedben az a feladatod, hogy megtaláld az az utat, ami előre visz.
Senki nem mondta, hogy mindig a legkönnyebb, legegyszerűbb feladatot kapjuk. :)
Nekem is azt osztották ki, amire - úgy gondolom - a legkevésbé vagyok alkalmas. Bárki más sokkal jobb lenne, mint én.
Murphy ilyenkor is dolgozik.
válasza:A stagnálás egy állapot, tehát szerintem lehet karma.És ha az, akkor ez a stagnálás rá akar ébreszteni valamire.
Most nekem is pár éve hasonló a helyzetem, de úgy gondolom, ebben az országban most sok emberre ez jellemző sajnos.
De ezen lehet változtatni.Továbbra is próbálkozz új dolgokkal, barátkozz, járj emberek közé, aztán majd változni fog a helyzet, meglátod.
válasza:Ebből úgy lehet kijönni hogyha újra mozgásba lendülsz, magyarul ha valami nem fejlődik az meghal, nincs köztes opció úgy hogy jól is érzi magát.
Ezt a mozgásba lendülést kezdjed a lehető legapróbb lépésekkel akár, úgy sokkal könnyebb átállni.
válasza: válasza: válasza:Először is örülök, hogy kiírtad a kérdést, mert hasonlóan érzek én is, másodszor pedig annak is örülök, hogy értelmes, hasznos válaszokat kaptál.
Egy ismerősöm, aki igencsak hisz ebben a karma-dologban (én szkeptikus vagyok egy kicsit), rám pirított, hogy mit gondolok, mi a karma, mi az életem értelme? Hogy egyik nagyszerű esemény követi a másikat az életemben, mint valami holywoodi filmben? Miért hiszem azt, hogy meg vagyok rekedve, miközben minden nap teszek valamit, haladok előre, tanulok, érzek, embereket ismerek meg bla-bla-bla. Ez szerintem "semmi"? Hát nem jöttem ki okosabban a beszélgetésből, mindenesetre azóta másképp töprengek ezen a "stagnáláson". Véleménye szerint az életcélunkat, amiért a földre születtünk, magunknak kell véghezvinni, de nem egyedül, mindig feltűnnek emberek, események, akik és amik a "feladatunk" elvégzéséhez terelnek bennünket, talán még nem találkoztál azzal a másik emberrel (vagy akár egy csoporttal), nem történt meg az, ami majd kimozdít abból az állapotodból, amit te megrekedtségnek érzel.
De nem osztom tovább az észt, mert mint már írtam, hiszek is meg nem is ebben a dologban, és a választ a kérdésedre (Hogyan javíthatnék ezen?) még nem találtam meg.
válasza:Nagyon köszönöm a sok választ és kifejtést. Valami felsejlett, talán illene külön kiírni, de inkább ide teszem be kérdésként:
Mi van akkor, ha rosszul érzem magam a jelen életszakaszomban? Hiába akarja azt a karma, hogy befelé forduljak és magamban töprengjek, ha én ezt nem szeretném. A karma ugye nem kényszerpálya? Ugye nem megy szembe a szabad akarattal? Ugye nem arról szól, hogy tehetetlennek érezzem magam?
válasza:Az ember egyfolytában valami világmegrengető dologra vágyik, azt gondolja, akkor majd minden sínen lesz. Azt gondoljuk, ha megtörténik az a bizonyos dolog (párkapcsolat, ház, autó, karrier stb.) akkor majd beteljesültnek érezzük magunkat. Ilyen és ehhez hasonló dolgokkal foglalkozunk életünk java-részében, hogy elérjünk hasonló dolgokat.
Mitől érzed rosszul magad jelenleg? Miért nem szeretnél befelé fordulni?
Többféle aspektusa van a karmának. Az egyik az, hogy van az a karma, ami még nem hozta meg a gyümölcsét, megsemmisíthető, mielőtt kirügyezik. Azonban a szunnyadó karma teljes tárházát meg lehet semmisíteni, és meg is kell, még most, mivel arra vár, hogy egy jövőbeni életben hozza meg a gyümölcseit.
Meg kell ismerni önmagadat! Leéljük úgy az életünket, hogy minden foglalkoztat bennünket, csak az önmagunk megismerése nem. Ez nagyon szomorú szerintem.
Mondjuk én nem az az ember vagyok, aki szereti a Maslow-féle szükséglethierachiai piramis lépcsőfokait felcserélgetni.
Annyira nem én vagyok az, amilyen szerepkörben kénytelen vagyok élni. És mindebben az a szar, hogy már évekkel ezelőtt olvastam sokféle dolgot, Csernustól kezdve sokféle bölcset, sikeres embert, vonzás törvényét, bőségelméletet stb stb. Tehát már rég túl vagyok ezen a "nem nőtt fel az aki a körülményeit okolja". Már évekkel ezelőtt elsajátítottam az alapelvet és megértettem, tudomásul vettem, hogy az ember maga felelős a sorsárét. A baj csak az, hogy hiába minden nyitottság, útkeresés, mégis kényszerpályának tartom, hogy képtelen vagyunk elköltözni, képtelen vagyok leszakadni a családi szülői közösködésről, képtelen vagyok megállni a lábamon, képtelen vagyok kiszabadulni a családi béklyók alól. Pedig az ambízióm és a tenniakarásom megvan, bele is kezdtem egy olyan vállalkozási jellegű tevékenységbe, ami elvileg nagyon jól bejöhet, igyekszem alázattal és szorgalmas hozzáállással kezelni, mégis mindig csak úgy érzem, hogy nem telik többre az "épp nem döglök éhen"-nél. Meg vagyok rekedve. Nem haladok. Nem egetverő dolgokra gondolok most, hanem arra, hogy az életem haladjon valahonnan valahová. Mert ezt szeretném. Ez a szabad akaratom, a vágyam, ezt kívánom. Hajlandó is vagyok tenni érte és nem másban keresni a hibát. Csak akkor azt nem tudom, hogy hol cseszem el? De azt tudom, hogy ez, ami most vagyok, ez nem én vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!