Letezik ezekre racionalis magyarazat?

Mindig amikor itt jarok, olvasgatok azt latom, hogy a legtöbben nem hisztek a szellemekben, es hülyenek nezitek azokat, akik szellemet veltek latni stb...

En nem hiszek a szellemekben, legalabbis ezt mondom magamnak, külömben mar egy emegyogyintezetben ülnek regen. Egeszen kicsi korom ota törtennek velem furcsa dolgok:

1. Het eves voltam, amikor az egyik iskolatrsnöm elhivott magukhoz jatszani. Felmentünk a padlasra, de titokban, mert az anyukaja megtiltotta neki, hogy barmikor is felmenjen oda. Rengeteg poros jatek, ruhak, es mindenfele szamunkra erdekes dolog volt odafenn. Elöször nem volt semmi gond, de kb tiz percre ra, ahogy beleptünk, elkezdtem fulladni, nem kaptam levegöt, olyan erzes volt, mintha szoritanak a nyakam. Ereztem ahogy a fejembe todul a vers, es fajt a szemem a nyomastol. A baratnöm nagyon megilyedt, mert összeestem, sirva szaladt az anyukajaert. Kesöbb amikor magamhoz tertem, anyukam mar ott volt. Nagyon leszidtak minket, aztan kiküldtek a szobabol, de en hallgatoztam, es hallottam amikor a baratnöm anyukaja elmondja anyukamnak, hogy ott halt meg a ferje, ott akasztotta fel magat a padlason, ezert nem engedi a kislanyt ott jatszani. A ferje nagyon agressziv ember volt, verte öt, es a kislanyt is bantotta, amikor meg picike volt. Vegül az lett mondva, hogy por allergiam van, es amiatt fulladtam be. Igen hihetönek tünik:-) Meg asztmas rohamnak is durva lett volna...

2. Egy ideig peksegben dolgoztam. Egyik hajnalban hazafele mentem, es az utcankban volt egy elhagyatott haz. Pontosan tudtam, hogy regen üresen all, hiszen a szomszedunke volt a haz. A kertben meteres gaz allt, es rettenetesen hideg volt. Ahogy közeledtem a haz fele, hirtelen baromi nagy köd lett, alig lattam az orromig. Nagyon furcsa volt, feltem, ezert kimentem a jardarol az ut szelere, es ugy mentem tovabb, nem akartam a keskeny jardan menni, a fak alatt. Tisztan lattam, hogy egy alak all az elhegyott haz kisajtajaban, es ram nez. Csak azt lattam, hogy egy szakadt ing, es egy rövidnadrag van rajta. Az arca nem volt kivehetö, es a labat, kezet sem lattam. Olyan volt, mint egy regi fekete feher foto. Gyorsabbra vettem a lepteim, alig vartam, hogy hazaerjek. Elmeseltem a dolgot apukamnak, aki szolt a szomszednak, hogy hajlektelenok maszkalnak a haz kertjebe. Elmentek megnezni, betörtek e. A kiskapu zarva volt, nyoma sem volt betöresnek, minden ugy volt ahogy hagytak, viszont a kiasjtotol a kutig le volt hajolva a fü. De nem volt letaposva, csak meg volt hajolva. Hatborzongato volt.

3. Ez volt a legdurvabb. Az anyosom hazaban laktunk egy ideig a ferjemmel, a kisfiunkkal voltam eppen terhes. Nagyon szeretem anyosomat, jo viszonyban vagyunk, semmi rossz erzesem nem volt vele kapcsolatban soha, a hazat viszont utaltam amiben elt. Nagyon regi haz volt, meg anyosom nagyapja epitette, a masodik vilaghaboruban nemet tisztek foglaltak el, a parom nagyija meselte, es sebesült katonakat is vittek oda. Az elsö perctöl ereztem, hogy abban a hazban nem vagyunk egyedül. Ejszaka nem tudtam nyugodtan aludni, folyton felriadtam, remalmaim voltak, es almomban kiabaltam, sirtam. Sokszor a parom ebreszett fel a remalombol, mondta, hogy nagyon megilyedt, mert nem tudott felebreszteni, es jeghideg voltam. Elmentünk egy hetvegen kirandulni, es amikor hazaertünk, leülltem az agyra, es nekidöltem a lamberianak, de azonnal felugrottam, mert forro volt a lamberia. A parom elöször nem hitte el, kinevetett, aztan amikor megfogta, erezte, hogy tenyleg forro a lamberia, mintha valaki feküdt volna az agyon. Anyosom nem volt otthon egesz nap.

4. Anyosom hazaban törtent ez is. Hajnalban felebredte, ne tudtam aludni. Ki akartam menni egy kicsit az udvarra levegözni. Az elöszobaban volt egy nagy tükör. Ahogy elhaladtam nem a tükröt neztem, de a latoszögembe volt az is, es szinte azonnal odakaptam a fejem, mert nem sajatmagamat lattam a tükörbe. Nekem fekete hosszu hajam van, es nagy pocakom volt, hiszen terhes voltam, a tükörben viszont egy nagyon vekony szöke hosszuhaju nöt lattam, sapadt volt, es sirt. Egy perc lehetett az egesz, de annyira megremültem, hogy nekiestem anyosom szobaja ajtajanak, aki felebredt a dübbenesre, es kirohant a szobabol. Elmeseltem, hogy mit lattam, erre mutatott egy fotot, kerdezte ezt a lanyt lattam e. Ketsegtelenül ö volt a tükörben. Ekkor mondta el anyosom, hogy az a lany meg akkor elt a hazban, amikor ö öt eves volt, allitolag megatkozta a lanyt egy idös nö, amiert nem akart hozzamenni a fiahoz, nem sokra ra meg is betegedett, 22 eves volt amikor meghalt tüdöbajban.

Ezek a dolgok mind megtörtentek velem, nem kitalotam, tenyleg minden igy törtent ahogyan leirtam. Akkor most en is bolond vagyok?