Van egy szellem itt, és ha szellem, akkor emberi vagy egy démon?

Szia.

Ne félj, nekem is vannak ilyen tapasztalataim.Egy időben borzalmasan meg voltam ettől rémülve.Mindig követ valaki/valami.Nem látom de érzem.Több családtagom látta.Állítólag én azért nem látom mert nem is akarom,(szörnyet is halnék) automata levédem magam.( családtagjaim nem hisznek az ezolényekben , amit láttak sehol nem hangoztatják)

Néha történtek furcsa, már-már ijesztő dolgok is.

Olvass utána a levédésnek, és védd le magad.Hidd el, utána hiába is érzed a jelenlétét, a védelem letompítja és félni sem fogsz tőle.Egy idő után megunja és tovább áll.

segíteni nemtudok, de leírnám a tapasztalatomat, mert nekem sosem hitt senki (szülőkre gondolok, de a nővérem hitt nekem és sokat is segített)

apukám építőiparban dolgozik , szóval vettünk egy telket, és szépen lassan felépítette egy házat, kis segítséggel, mikor beköltöztünk a fenti rész még használhatatlan volt, de elfértünk mivel addig én a mosókonyhának szánt szobában aludtam, anyumék meg a nappaliban..

ameddig volt velem valaki a házban addig semmi baj nem volt, de amint egyedül hagytak , jöttek a hangok, a motoszkálások, ( és nem beképzeltem, mert , hogy félek egyedül , sosem volt bajom az egyedül léttel, sőt még szerettem is, nincsenek szülők, hallgathatom a zenét, énekelhetem hamisan, beülhetek a kádba es áztathatom magam 3 órán át keresztül, szóval szerettem egyedül lenni) de minden megváltozott, mivel a fönti rész még használhatatlan volt, a szobákba pakoltunk zsákokat amiket még ráértünk kipakolni, de fentről zajok jöttek, mintha valaki kutatna, túrna szét ott mindent, de ez még okés volt, aztán kb fél év ott lakás után felköltöztünk az emeletre, és mikor éb felmentem a lépcsőn és anyuék közölték velem, hogy választhatok a 3 szoba közül én kétségbeesetten azt mondtam, hogy lent akarok maradni! de mondták, hogy nem lehet hisz az mosókonyha ! végül anyumék kiválasztottak maguknak a legkisebb szobét, és a két ugyanakkorra szoba az enyém lett és nővéremé, de elkezdődtek a dolgok, félni kezdtem a háztól, a szobáktól, anyumék úgy dolgoztak, hogy anya éjszakás nővér volt, apa reggel5 órási hévvel ment Budapestre dolgozni nővéremmel aki szintén dolgozni ment.. szóval, ahogy elhagyták a házat, a szemeim kinyíltak, megéreztem, hogy egyedül vagyok, elösszőr próbáltam uralkodni rajta, de a zajok, az érzések, hogy van ott valami nem volt jó.. mikor a szobámba voltam egyedül és a lámpa durrant egyet és kiégett, vagy mikor csak úgy lekapcsolódott az áram, vagy mikor bezártam az ajtót és a kulcsot a zárban hagytam aztán megyek le és az ajtó tárva nyitva, ezek megviseltek, jöttek azok a napok , amikor nővéremmel aludtam, és mikor ment el, egy roham jött rám, úgy értem pánikroham, és térden-állva zokogva könyörögtem, hogy ne hagyjon egyedül , ő megértett próbált vigasztalni, meghalhatott, de az volt a szar mikor apám feljött közölte , hogy fejezzem be, bevitt a szobámba, és becsukta az ajtót mondván, hogy nem akar lent látni , ha már elmentek azt csinálok amit akarok, de ő nem kér a hisztimből.. szóval a napok így teltek, minden második nap, mert anyukám egy nap éjszakázott, egy nap otthon volt, szóval volt az az idő amikor ahogy kilépett nővérem az ajtón én felhívtam és több órán keresztül beszéltünk, mármint én sokkos állapotban voltam, ő meg nyugtatott, de az volt a furcsa, hogy kint nem féltem, szóval kitaláltam azt, hogy elmennek, én meg kifekszek a hintaágyra, ott alszok, ha felkelek, erőt veszek magamon bemegyek, átöltözök, és mentem a legjobb barátomhoz, de az a félelem amit az a ház sugárzott felém, senkinek sem kívánom, azóta elköltöztünk hál' istennek, és itt is sokat vagyok egyedül, de jól-érzem magam, nincs félelem, szóval szerintem az a ház rossz helyre lett építve,:S

de mikor vissza jött a rossz idő, szintén a házban kellet lennem, és anyumék soha semmit sem tapasztaltak, de amíg ott laktunk kb 3 x mentem be az ő szobájukba egyedül , de csak akkor ha nagyon kellet valami.. nemtudom miért pont én, de a ház nagyon kikészített idegileg, de amint elköltöztünk megszűnt az az érzés, és remélem az életben nem jön vissza, mert a hangok oké, szellem, ijesztő lever dolgokat ( az is megtörtént, a virág stabilan állt a tartón, még csak a szélénél sem volt, és egyszer csak bum leesik.. de mint mondtam ezzel így talán még "oké" lett volnaa, de az hogy egy valami ilyen félelem keltést sugalljon felém. áhh.. soha többet..