Miért érzem egész életemben azt, hogy UFO vagyok?

Nem, nem vagyok bolond. Már kislány koromban, óvodában éreztem azt, hogy nem az emberi fajhoz tartozom. Csak néztem, figyeltem, tanulmányoztam a gyerekeket, de nem viselkedtem úgy, ahogy ők. Éreztem, hogy másmilyen vagyok, másképpen gondolkodok.

Mindig azt mondták rólam, hogy furcsa vagyok, egész életemben. Az iskolákban, a munkahelyemen, a rokonok vagy barátok társaságában.

Soha nem találkoztam olyan emberi lénnyel, akivel úgy éreztem volna, hogy "egy fajtához tartozunk", ezért egész életemben magányos vagyok, emberek között is.

Nem vagyok bolond, válásom miatt a gyermekelhelyezési perben kétszer is megvizsgáltak igazságügyi pszichológusok (ez egy szokásos eljárás) és nem vettek észre nálam semmi furcsát sőt, jó véleményeket írtak rólam. Így a gyermekemet én nevelhetem. Igaz, a vizsgálat során igyekeztem átlagos nőként viselkedni.

Néhány éve egy számomra megdöbbentő dolog történt!

Beszélgettem a most már 21 éves fiammal és, amit én érzek magamról, egész életemben, hogy nem az emberi fajhoz tartozom, de erről a fiamnak soha nem mondtam egy szót sem - ő maga elmondta saját magáról!

Ez hogy lehetséges?

Ugyanazt érzi, amikor emberek között van.

Igaz, ő is mindig furcsa volt. Az óvodában 3 évig nem tudott beilleszkedni. Nem játszott a gyerekekkel. Azt mondta, hogy: "Olyan furcsák és éretlenek", hogy nem kíván közöttük lenni. A 4-5-6 éves gyerek! Az óvodában csak ült a padon egyedül és várta, hogy haza mehessen.

3 évig, minden munkanapon!

Az iskolában is mindenki furcsának tartotta. Kiváló tanuló volt, de a viselkedése, gondolkodása mindig másmilyen volt.

És végül most 21 éves korban közölte velem, hogy egész életében azt érezte, hogy nem tartozik az emberi fajhoz.

Sírtam, mert tudom, hogy milyen nehéz neki így élni.

Természetesen, nagy valószínűséggel csak arról van szó, hogy a személyiségünk más, mint az átlagos emberek személyisége, mégis néha elgondolkodom ezen, ami velünk történik. Miért is van ez így?