Van köztetek olyan, aki hosszú évek (5-10) után úgy érezte, hogy szeretne újra az exével lenni?

Amúgy egyszer nem működött, nem fog már újra működni. És az emberben, akár változol, akár nem, minél nagyobb sérelmeket hagysz, rossz emlékeket, annál kevésbé van esély egy tiszta újra kezdésre. Mert idővel a rossz dolgok újra felbukkannának, és tönkre tenné a kapcsolatot.

Amúgy egyik exemmel talán összejönnék újra, ha esélyem lehetne rá, de hasonlóan elk...rtam, szóval, nem hiszem, hogy valaha is szóba állna velem újra.

A másikkal, aki ráadásul első nagy szerelem volt, azért nem jönnék össze, mert undorodom tőle. Undorodom attól, hogy másokkal lefeküdt.

Most itt légyszi ne gyertek olyannal, hogy hát de akivel összejöhetnél valószínűleg már úgy se szűz.

Mert a két helyzet teljesen más.

Annak a lánynak én vettem el a szüzességét, számára még se volt jelentősége. Illetve ezért undorodnék tőle, hiszen voltunk már együtt, de még is másokkal is volt.

De akivel én még nem voltam, annak az előéletéhez semmi közöm. Meg nem én voltam az illetőnek az első. Ott nem érdekelne annyira.

De annál, akivel voltam, aki elsőre se értékelt, nem tudnék úgy tekinteni rá többé.

Elnézve az exeimet nem, egyértelműen nem szeretnék egyikükkel sem összejönni. Az elmúlt 5-10 évben (közel 10 éve lesz, hogy először lett párom :) ), annyit változtunk, mindannyian, az ízlésem is változott persze, meg az életünk is úgy általában. Ránézésre sem tetszenek már, őszintén (jó, egyikükről még mindig elismerem, hogy jóképű, de vele eredetileg sem értettem, miért jöttem össze, annyira mások vagyunk és annyira nem illettünk össze), de meg egyébként is elnézve a jelen életüket és összehasonlítva az enyémmel, hát, bár mindannyian idősebbek nálam, az én jelen életem sokkal előrébb tart, mint nekik, határozottan visszalépés lenne bármelyikükkel is megint összejönnöm.

Az meg a másik, hogy mindegyik kapcsolatomnak okkal lett vége. Jellemzően azzal az okkal, hogy nem illettünk össze, hosszú távon nem tudtunk együtt lenni, egymással mit kezdeni. És ráadásul az alap tulajdonságainkban, amit magamról nagyon jól tudom, hogy az elmúlt időszakban semmit sem változott. Változtam, persze, részletekben, finomult a személyiségem, de az alap jellemvonásaim, amik a fő konfliktusokat okozták, megmaradtak, így nyilván nem lennénk most sem kompatibilisek egymással.

En igen.

Nyàri szünetben jöttünk össze masik vàrosban igy kb addig tartott csak a romànc mig nem kezdödött ujra a suli.

Ugy éreztem magam mint a régi Grease c filmben(John Travolta)

Mindig kerestem öt, hiànyzott, felnöve megtalàltam es kiderült hogy ö engem csak egy kalandnak tartott es olyanokat irt hogy ö màr nem olyan megvaltozott csaladja van.

Nekem meg ö volt a nagy szerelmem de eselyt sem adott ezt elmondani mert nem olvassa el amiket irok. Szepen likvidalt.

4. vagyok. Szoval ö azt hitte rolam amolyan könnyü nö lehetek akineknsiman van otthon baratja es mellette nyaron kalandokba bonyolodik(kb mindig feltekeny volt csak nem hittem el es nem is hittem azt sem hogy magyarazkodnom kene mert elmondtam neki hogy szeretem öt es azt hittem ezzel tudja is akkor hogy senkim nincs csak ö)szoval igy hitte ö azt hogy csak egy kaland vagyok es egy könnyü nö

Azota megtanultam hogy abbol hogy kimondom szeretlek, a masiknak tökre nem jön le hogy szeretem es ö a mindenem. Hanem attol mèg siman teljesen mast hisznek az emberek. A szeretlek mint szo az amolyan szia helyett van csak bucsuzasnal

4-5. vagyok

Szoval gyerekkorban is le kellett fajo szivvel zàrnom, aztan felnötten is.

Pedig ö is szerelmes volt mondta sokszor csak ez a feltekenysege teljesen màs szinben tüntette fel neki a kapcsoltunkat mint ami valojaban volt. Elkönyvelt egyszerüen könnyü nönek nem is banta hogy vege a nyàrnak es nem is hiànyoztam neki soha. Hàt sajnàlom nagyon. Az erzelmi intelligencia hianya nàla ide vezetett a nagy szerelem helyett.