Beszélgetés után másnap miért ébredhettem sírva?

Oh, ha csak ennyi volna, megnyugodnék! Csak vele beszéltem, és róla álmodtam, de nem emlékszem mit, sőt, kb. 5 perc múlva nem tudtam, aztán másnap és asszem harmadnap is, és ez történt. Meg mikor eszembe jutott a beszélgetésünk is, nem sírtam, csak folyt a könnyem, mintha muszáj volna. Nem voltam szomorú, vagy hiányzott, ez biztos. Mint az allergiánál, megindult. Csak tüsszögés nélkül :D

Kb. egy hét után nem fordult elő többet, de talán mert a találkozást sem idéztem fel többet, szinte mostanig. Csak most, hogy nem tudok aludni, mert rosszul alszik a babám és mocorog, és hülyeségeken agyalok. Lehet a hormonjaim szórakoztak tényleg. Erre nem is gondoltam.

Egy mondatára különösen előjött ez, de azt leginkább felháborítónak tartottam. Csak azért jutott többször eszembe az is, mert arcátlanul pimasz volt.

Megkérdezte mikor lesz az esküvő. Erre válaszoltam neki, amire megkérdezte neki mit mondanék, ha elém állna, ahogy most (akkor) előttem áll, és megkérne. Fúúú... Na tessék, kellett ez nekem, most is érzem, hogy fel tudnám rúgni. De nem sírok 😀 Jessszz 😀 Akkor csak annyit mondtam, azt felelném ezesetben, hogy azt kár volt elbasznia (mert persze akkor lettem volna olyan bolond, de azóta már teljesen másban vagyunk). De tényleg, pofátlanság.

Kb. 2 hetet tartott ezután a kapcsolatunk, amit nem tudtam ekkor, (hogy lelép az apa a gec|be), de a válaszom az ex kérdésér egyébként nem egy dátum volt, hanem az, hogy soha... Végső soron igazam lett. S aki terhesen a kisbabájával el tud hagyni, már elnézést, de hogyan szerethetném tovább? Na ugye. Szóval akkor tisztázom, hogy ezt megtette konkrétan még az elején, és 2 hónapra el is tűnt (holott előtte meg ő kért egy fiút tőlem, mit érezhet az ilyen @#*..., de komolyan), mikor újra feltűnt, már nem szerettem, de minden esélyt megadtam neki, túl sokat is, hogy jóvá tudja tenni a jóvátehetetlent, gondolom mondanom sem kell... De amúgy is magamnak szültem, ő csak plusz lett volna, ha mellettem van, de... 🤷🏻‍♀️ Áh, egy szerencsétlen s+ggfej, kár is bosszantani magam.

De a kérdésem nem róla szól, aki után egyébként egy árva könnycseppet sem ejtettem, legalábbis ezúttal már nem. A másikhoz ha kötődnék még, gáz volna.. Főleg mert ott is ő lépett ki/le. (S mert inkább élnék még egy kicsit) Viszont ilyen azelőtt soha nem történt még velem. Sírva aludtam már el, de arra ébredni... Ilyenről még csak nem is hallottam.